A vasárnapra mindig jön a hétfő
(Ezt a hétfői Ehetit még vasárnap kora délután, az eredmények ismerete nélkül írtam.) Győztünk vagy vesztettünk, sírunk vagy nevetünk, triumfálunk vagy depresszióba esünk, az élet megy tovább. Vasárnapra jön a hétfő, és nekünk ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazokat a munkákat kell elvégeznünk, mint azelőtt. Pártállásra, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. A vezetőinkért pedig – akárkik legyenek is -, Jézus tanácsa szerint így is, úgy is imádkoznunk kell…
A világ nem változik meg. Mi lesz, a viszálykodó vasárnapot folytatjuk tovább?
Hétfőn továbbra is itt élünk ebben a végletekig kettészakadt országban, miközben jön a gazdasági válság, és háború van a szomszédunkban. Ha ez így marad, könyörtelenül tovább csúszunk a gödörbe.
Minden szóba jöhető felmérés szerint gazdaságilag sem állunk jól, korrupciós indexünk a Kékestető felé igyekszik, az oktatás- és egészségügy leszakadt az európai átlagtól, kulturális életünk forrás- és értelemhiányos, s közben kivándorolt hatszázezer ember, a jövőnk, akiket valahogy vissza kellene csábítani hazánkba.
A covid-járvány és Ukrajna megtámadása megmutatta, hogy népünk nem hisz, ellenben mérhetetlenül hiszékeny, s miközben a legalapvetőbb tényeket is kételkedéssel fogadja, bedől a legátlátszóbb hazugságoknak és legvaskosabb ferdítéseknek is.
Egyházaink és a civil szféra az állam ölelő és/vagy elnyomó karjaiban, bizalmi indexünk a béka feneke alatt. Itt vagyunk egy felfokozott kampány után, ha ugyan vége van, és nem folytatódik tovább, megcímkézve, kiszorítva, árulónak, de legalábbis gyanúsnak tartva mindenkit, aki nem a „mi” oldalunkon áll.
És mindez mivégre? Még egy kis pénzért, még egy kis hatalomért, esetleg néhány elvtársias vállveregetésért a heti legjobb lejárató poszt után? Megéri ezért megölni a lelkünket, eltékozolni életünket?
„Minden csak hiábavalóság, és hiúságok hiúsága”.
Ha szeretnénk, hogy hazánk sorsa jobbra forduljon, hogy a nehézségek összekovácsoljanak és ne szétszórjanak minket, akkor itt az ideje visszafordulni a kirekesztésből a befogadásba, a gyűlölködésből a szeretetbe, a támadásból a megértésbe, a kisgömböc-mentalitásból az osztozásba, az elzárkózásból a közösségbe, a leuralásból a szabadon hagyásra.
„Tedd azt, amit szeretnél, hogy veled is tegyenek az emberek”.
Kérdés, hogy képesek vagyunk-e még egyáltalán megérteni és megcselekedni ezt az egyszerű krisztusi igazságot. Ha igen, akkor még nincs veszve semmi. Hazánk tele van tehetséges, okos, tenni akaró emberekkel, jobb- és baloldalon egyaránt. Ha nem?
Van miért imádkozni…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
