Józan eszünk elvesztése
Állok a metsző hidegben a buszmegállóban, mellettem egy tizenéves fiú, a nadrágszárán legalább hat-nyolc nagy szakítás, lyuk, alul akkurátusan felhajtva bokáig, hogy látszódjon a fehér zokni és az új sportcipő. Ilyen az, amikor a divat, a közösséghez tartozás vágya elveszi a józan eszünk. De megteheti ezt velünk a politika, vagy épp a valláspótlékok is.
Megboldogult kamaszkoromban csöves voltam, szűk nadrágban, alfa-papuccsal és kilógó inggel, jelvényekkel, hősies lázadásom összes rekvizítumával. Igaz, csak szalon-csöves, aki még ha bokorban is aludt, utána haza tudott menni a nagymamájához a meleg szobába és a forró kád vízbe… De nem mindenki úszta meg ilyen könnyen. Egyik akkori ismerősem, aki rászokott a szipuzásra (nitrohígítóval), kábult állapotban elé sétált egy autónak és szörnyet halt…
Úgy tűnik, ma is sokan kábult állapotba kerülnek valami esztelen gondolattól, s józan eszüket vesztve cselekednek, át nem látva, mit tesznek, és ennek mik lehetnek a következményei.
Talán mindannyian ismerünk olyan embereket, akiket a politika világa, a saját táborért való kiállás és küzdelem ragadja el értelmetlen módon. Látható élvezettel szidják, szapulják a másik oldalhoz tartozókat, örömüket lelik a csúnya beszédben, kiátkozásban, lelki megsemmisítésben. (Néha úgy érzem, ha lőni lehetne, azt is megtennék, ugyanezzel az indulattal…) És tehetik is, hiszen egy seregnyi ember áll mellettük, biztatja őket és tapsol nekik. Ilyen légkörben családtagok vesznek össze, barátságok szűnnek meg értelmetlen módon, nem gondolva arra, hogy holnap is nap lesz, amikor újra szóba kellene állnunk egymással. Vagy talán addig rekesztünk ki mindenki mást a világból, míg csak mi maradunk, mint önmagunk istenei? Jó lenne visszatérnünk a „szeretet, erő és józanság lelkéhez” még most, mert ha a parlamenti választások még tovább tudják forralni a vérünket, annak katasztrofális vége lehet.
Józan eszünk elvesztésének egyik legjobb példája az a felerősödő tudományellenesség, amelyik egyre újabb célpontokat talál magának. A laposföld-hívők persze nem sok vizet zavarnak (hacsak be nem szavazzák ezt is a tankönyvekbe), de sajnos olykor életünk a tét. Szegény Steve Jobs, ez a nagyon okos, kreatív és rettentően makacs ember is azt gondolta, amikor májrákot állapítottak meg nála, hogy ő majd a saját alternatív gyógymódjával kihúzza magát a pácból. Hiába mondták az orvosok, hogy most még orvosolható lenne a betegsége, nem bízott bennük. Amikor aztán már nem tudta letagadni önmaga előtt sem, hogy mekkora a baj, már nem lehetett segíteni rajta.
Hiába a halálesetek, a riasztó adatok, most a covid-járvány idején is sokan vannak, akik mindenkinek inkább hisznek, csak a józan, végig követhető észnek nem. Elmagyarázhatod, hogy a vakcina (általában legyengített vírus, vagy annak valamely része) felkészít a vírus támadására, a szervezetünk ellenanyagot termel, így ha jön a vírus, már ellen tud állni neki, és/vagy csak gyengébb lefolyású lesz a betegség. (Tehát nem antibiotikum, ami harcol a baktérium ellen – vírus ellen egyébként sincs ilyen -, nem is valami olyan anyag, amit pótolni kell a szervezetbe – pl. inzulint a cukorbetegeknek -, de ettől még nagyon hasznos és hatásos, ugyanúgy, mint a gyermekkorodban megkapott többi oltás…) Semmilyen érv nem segít. Se bátorítás, se fenyegetés, se mások tapasztalata, se a halálesetek – és különben is, minden hazugság, ÉN jobban tudom!
Számomra, hívő keresztény számára a legszomorúbb, az, amikor valaki vallási érvekkel igazolja magát. Ő hisz Isten kinyilatkoztatásában, védelmében, ezért nem gömbölyű a Föld, ezért gonosz az oltás, ezért jön a világvége…
Isten azonban az értelem Istene is. A teremtés világa értelmesen elrendezett világ, a helyes gondolkodás pedig ezt az értelmes világot fedezi fel a maga emberi eszközeivel. A hit nem észellenes, a csodák nem ész nélküliek, és ha olykor meghaladják is az értelmünket, de nem kapcsolják ki azt! Isten csodát tesz, amikor egyéb módon nem tud segíteni. De ha rendelkezésre állnak a természetes módok, akkor élnünk kell azokkal. (Jézus borrá változtatta a vizet a kánai menyegzőn, és ötezer embert jóllakatott kenyérrel, mert nem volt más megoldás abban a helyzetben – de másnap ugyanúgy a boltból kellett megvenni a bort és a kenyeret…)
Ma is igaz a Szentírás tanácsa: „mindent megvizsgáljatok, és a jót megtartsátok”. Ne rontsuk meg életünket azzal, hogy józan eszünket elhagyva, hitető szellemekre hallgatva tönkre tesszük kultúránkat, társadalmunkat és saját életünket is…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
