A keresztény Dávid és a pogány Góliát
A gonosz lélek mindig azt gondolja, hogy sikerült kitalálnia a tökéletes stratégiát, amivel legyőzheti Istent. A legnyilvánvalóbb ezek közül az, ahogy Isten és ember közé odaügyeskedte a halált – azt elképzelni sem tudta (saját gőgös létéből kiindulva), hogy a hatalommal teljes és halhatatlan Isten gyenge halandóvá, emberré lesz, és így átmegy a halálon, megtörve annak átkát, és szabadulást hozva az embernek. Gondolkodjunk el Isten váratlan stratégiai húzásain, és kérjük, tanítson minket is erre…
Amikor a filiszteus Góliát megjelenik Saul király katonái előtt, úgy áll ott, mint kora hadászati csúcsteljesítménye: hatalmas erő tetőtől talpig páncélban, mindenkinél jobb fegyverzettel, legyőzhetetlenséget sugározva. Nyilvánvaló, hogy aki csak a közelébe kerül, halál fia. Látszólag nincs ember, aki szemtől szembe megállhatna előtte. Minden szokásos harci elképzelés, taktika kudarcra van ítélve e szupertankkal szemben. Dávid azonban másképp gondolkodik. Őt nem kötik a szokásos elképzelések arról, hogyan kell harcolni az ellenféllel. Egészen új stratégiával áll elő, ami a gyorsaságon, a távolságon és az átütő erőn alapszik, és egyetlen parittyalövéssel leteríti Góliátot.
A sátán mindig Góliát – szándéka szerint ő a leghatalmasabb, legerősebb, az egész világ az övé és senki sem állhat ellen neki. „Az Úr azonban kineveti őt…” (Zsolt 37, 13), Isten gyermekei pedig végül mindig győzelmet aratnak.
Amikor az első ezredforduló környékén úgy tűnt, hogy az egyházat sikerül a világi hatalom mámorával összedönteni, amikor a pápa azzal dicsekedhetett, hogy egy szavára még a császárok is fejet hajtanak, különben kiátkozza őket, amikor az egyszerű emberek tömegesen fordultak el papjaiktól, akkor Isten egy elálló fülű kis poverellón, Francescón (kis franciácska, így becézte édesanyja), Isten szegénykéjén, a minden világi hatalmon kívüli, jelentéktelen „legkisebb testvéren”, az Assisiból valót Ferencen keresztül megújulást hoz és győzelmet arat.
Amikor Sztálin azt kérdezi, hogy ugyan hány hadosztálya van a pápának (és Magyarország csak vagonkérdés), amikor a vörös sárkány a farkával lesöpri az ég csillagainak harmadát (azaz a világ harmada kommunista uralom alá kerül), akkor Isten felnövel egy szíve szerint való embert, akit a világ egyik legkisebb államának a vezetőjévé választanak, és aki a vatikáni ablakából elsőként azt mondja az embereknek: „Ne féljetek!”. És II. János Pál 1978-ban kezdődő pápasága alatt elbukik a vörös sárkány, ő pedig meghirdetheti a Nagy Jubileumot, a Jóbel évet, a kiengesztelődés és megújulás időszakát az új évezredre…
Istennek ma is van stratégiája és ma is vannak emberei. A gonosz lélek megint azt hiszi, hogy most majd győzelmet arat és összeroppanthatja a világot. Háborúk, tűzvészek, klíma-katasztrófa, járványok, menekültek, gazdasági válság, értékválság, morális összeomlás és a bűn megdicsőülése – evilág királya ujjong és láncait feszegetve, gyűlölettől fröcsögve szítja a tüzet. A pogány Góliátok pedig ezt visszhangozzák, a pénz, a siker, a hatalom szavaival dicsőítve magukat és igazolva tetteiket.
De mit tesznek vajon a keresztény Dávidok? Elbújnak valahol a maradék nyáj mögé? Farkasbőrbe bújt bárányokként együtt futnak a falkával, hátha így megúszhatják? Esetleg a saját kicsiségüket és elégtelen fegyverzetüket látva feladják a küzdelmet?
Vagy Istenre néznek, nézünk, és azt mondjuk: taníts meg a Te utaidra minket, Uram! Te már győztél a gonosz lélek minden ereje felett Jézus Krisztusban, add meg ezt a győzelmet nekünk is! Jöjj Szentlelkeddel, és ihless meg minket, kenj fel minket, adj jó ötleteket, terveket, munkatársakat, műveld ki bennünk az akarást és a végrehajtást!
Mi a mi válaszunk evilág kihívásaira? Látszólag végtelenül egyszerű, bár megvalósítása, megélése komoly feladat és munka: a gyűlöletre a szeretet, a félelemre a bátorság, a betegségekre a gyógyítás és gyógyulás, a bűnökre a bűnbánat és szabadítás, az elmagányosodásra a közösség, a halálra az élet, és az örök élet.
Úgy, ahogy azt életünkben realizálni tudjuk a szavainkkal, tehetségeinkkel, munkáinkkal, tetteinkkel.
És Isten győzelmet ad, és ez a győzelem a miénk…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
