Ha eléggé szeretnénk vezetőinket…
Ha tudnánk jobban szeretni őket, mint önmagunkat - vagy ha legalább Jézust jobban szeretnénk, mint önmagunkat, és az iránta való szeretetből el mernénk mondani vezetőinknek (és persze minden embernek), ha mernénk csak annyira ragaszkodni Jézus szavainak igazságához, mint amennyire Ő ragaszkodik hozzánk, és komolyan venni tanítását, akkor elmondanánk nekik, hogy…
Hogy a vesztükbe rohannak, amikor ilyen értelmetlen módon kaparnak minden pénz, hatalom, föld után, amire csak rátehetik a kezüket: Te bolond, mit ér neked, ha az egész világot megnyered is, ha a lelked kárt vall? Mi lesz a vagyonoddal, ha ma számon kérik a lelkedet? Miért nem ott gyűjtesz kincset, ahol a moly nem rágja meg, a rozsda nem emészti el? Gyűjts inkább kincseket a mennyben… (Csak pontosításként: egészen másként nézek arra az emberre, aki saját tehetsége, munkája, kreativitása révén előre halad, anyagi és lelki javait okosan forgatja, befekteti sok más ember javára is – és arra az emberre, aki trükközések révén összelopkodja magának a vagyont, amivel aztán azt se tudja, mit tegyen, csak a szélbe szórja, milliós táskákra és sokmilliós órákra költi, értelmetlenül… mint lyukas hordók, feneketlen bendők, kisgömböc úrhatnám polgárok állnak Isten előtt, s vajon mit fognak hallani Tőle, amikor elé kerülnek?)
Vagy elmondhatnánk azoknak, akik gátlástalanul élnek és visszaélnek a szó hatalmával, másokat sároznak, lejáratnak és a gyűlölet kultúráját építik: Hát nem tudod, hogy minden szavadért számot kell adnod? Hogy Jézus „jaj”-t kiáltott a képmutatókra és farizeusokra, akik azt gondolják, hogy ők jó emberek akkor is, ha másokról rosszat mondanak? Hogy nem az jut be a mennyek országába, aki azt hajtogatja, hogy ő rendes ember (keresztény, buddhista, liberális, jobboldali, baloldali és/vagy bármilyen mérce szerint), hanem aki megteszi a Mennyei Atya akaratát? Hogy boldogok a békességszerzők, a hazug nemzedéknek pedig rosszabb lesz a sorsa, mint Szodomának és Gomorrának? Ha ti meghasonlásba viszitek az egész nemzetet, akkor vajon a Békesség Lelke, vagy a viszály szelleme munkálkodik bennetek?
Ha elég bátrak lennénk, ha a Szeretet elég bátorságot adna, hogy megtagadjuk önmagunkat, és kimondjuk Jézus szavait, tudván, hogy ez a Szeretet és a Gyűlölet tüzét egyaránt fellobbantja, mellettünk és ellenünk, akkor talán hangosan kiabálnánk: Térjetek meg, mielőtt végleg elvesztek! Forduljatok vissza a széles útról, ami a kárhozatba visz, a keskeny útra, a türelemre, a szelídségre, az alázatra, az anyagi és lelki javakban való osztozásra, a szolgálatra, hogy életetek, hogy életünk legyen és bőségben legyen.
Hátha megértethetnénk azokkal, akik azt gondolják, hogy „annyit érsz, amennyid van”, hogy ez az a tévedés, ami romlásba viszi a világot. Mert egyrészt olyan sokat érsz, hogy Isten Fia meghalt érted a kereszten és ingyen felajánlja neked az örök életet, másrészt viszont ez mit sem ér, mit sem használ neked, ha nem fogadod el és nem lépsz be Jézus Krisztus keresztjén át Isten országába. Ha a Szeretet hatalma helyett a hatalom szeretetét választod. Ha megmaradsz bűneidben, és megrögzötten igazolni akarod az igazolhatatlant.
Mid van, amit nem úgy kaptál? – kérdezi a Szentírás. De azt is megkérdezi: mire használtad, amit kaptál? Önmagad istenévé váltál, vagy Isten szolgájává, barátjává?
Nézzünk tükörbe és ne csapjuk be magunkat, még ha a világ százszor is be akarna csapni minket. Nem lettünk még tökéletessé a szeretetben, mert ha azzá lettünk volna, sírva könyörögnénk az embereknek, hogy el ne vesszenek. Isten pedig, akit megrendítene a mi sírásunk, mindent ideadna nekünk, hogy a betegek meggyógyuljanak, a bűnösök megtérjenek, a gonosz lelkek hatalma alatt nyögők megszabaduljanak, a csapások elmúljanak, a szegények megelégedjenek, a gazdagok osztozzanak, Isten országa pedig nyilvánvalóvá váljon közöttünk.
Ahogy a pogányok mondták az első keresztényekre: nézzétek, mennyire szeretik egymást…
Van miért imádkozni, van miért cselekedni...
Imával és szeretettel: Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
