Kegyelmi idő
A Szűzanya többször hangsúlyozta medjugorjei üzeneteiben, hogy kegyelmi időszakban élünk. Akkor pedig a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ennek a kegyelmi időnek a jele, tehát érdemes végig gondolnunk, hogy mit tehetünk azért, hogy a kegyelem megsokasodjon, hogy győzelemről győzelemre lépkedjünk előre, és ne olyanok legyünk, mint a kisgyerek, aki fakarddal csapkod maga körül…
Hogyan lehetne kegyelmi idő – kérdezheti bárki -, amikor ennyi baj és nehézség van körülöttünk? Ez azonban nem jó kérdésfeltevés. Dávid sok megpróbáltatáson ment keresztül, míg pásztorfiúból királlyá lett, de Isten felkenése és kegyelme megmaradt rajta és kiáradt a népre is. Ezzel szemben Salamon király negyven év kegyelmi időt kapott békében, tetteivel azonban bűnbe vitte az egész országot az idegen istenekkel. Jézus pedig maga volt a Kegyelem teljessége, mégis halálra adták – kereszthalála és feltámadása azonban elindította azt a Nagy Tisztulást, amely máig tart (ámbár hullámvölgyekkel), és végül teljes győzelemre vezet. Mi pedig most épp azért tapasztalhatjuk a gonosz lelkek tombolását, mert a sátán már nem tudja fenntartani a „temető csendjét”…
Isten munkásokat keres a tisztulás munkájába: minket. Küzdenünk kell tehát, mert Isten győzelmet akar adni életünkben.
Legelső eszközünk a győzelemhez az ima. Jézus minden nap imádkozott, nekünk is imádkozni kell, kitartóan, csüggedés nélkül. Mi ezért ragaszkodtunk ahhoz, hogy a járvány ideje alatt is megtartsuk a heti imaösszejöveteleinket – a szabályokat betartva -, a kápolnánkban. Hisszük, hogy a kitartó ima lehozza Isten kegyelmét, áldását a földre – ahogy a Miatyánkban is imádkozzuk -, és gyógyulást, szabadulást, megtérést és életrendezést hoz sok ember életébe.
A kegyelmi folyó folyik, de hogy átér-e a pusztán, hogy megtermékenyíti-e a földet, az azon is múlik, hogy képesek vagyunk-e becsatornázni és elvezetni a megfelelő helyekre. Hogy például a Kongresszus alatt megérintődött emberek közösségre, befogadásra, fejlődési lehetőségre találnak-e utána. A karizmatikus megújulás ezért kezdeményezte, hogy szervezzünk a NEK után követő szemináriumokat, kurzusokat, befogadó közösségeket. Egyházközségünkben is lesz Alfa-kurzus, mi is szervezünk Szentlélek-szemináriumot. (Reményeim szerint összeállítunk egy hathetes Élő Szeretetláng Szemináriumot is az emberek segítésére.)
Ha felnőttünk, akkor nem hadonászhatunk fakarddal, hanem a „kétélű kardot”, azaz Isten igéjét kell forgatnunk, amit az imádság tart élesen. A kard két éle pedig szétválasztja az igazat és hamisat, a jót és a rosszat, hogy mindig felismerhessük Isten akaratát és kitarthassunk mellette. Ezért nem állhatunk le az igemagyarázattal a közösségeinkben, a honlapunkon, a könyveinkben és ingyenes kiadványainkban, ezért készítünk videókat és adunk ki könyveket. (Az idei Szeretet Földje Találkozóra megjelentetünk egy kettős kötetet, Isten akaratának megismeréséről életünkben…)
Az Igazság a Szeretetben munkálkodik. Nekünk a Szeretet embereivé, a kiengesztelődés és békesség embereivé kell válnunk. Most, amikor a Vádoló, ha tehetné még a jobb karunkat is összeveszetné a bal karunkkal, most van igazán szükség Isten gyermekeire, hogy elvégezzék a kiengesztelődés szolgálatát az emberek és nemzetek között, de az egész teremtett világgal is. Hiszen még a hazaszeretet is csak lózung, ha nem tanuljuk meg szeretni a körülöttünk élőket, épített és természetes környezetünket, azt a kis világot, amibe belegyökerezhetünk és ahol otthon lehetünk. (Mi több kisfilmet is készítettünk városunk értékeiről, kiállításokat szervezünk, vagy épp madarakat etetünk, meséltünk gyerekeknek és felnőtteknek, hiszen – Jézus szavait aktualizálva -, nem fordul mindjárt ellenünk az, akivel együtt szerethettük azt, ami közös bennünk és körülöttünk.
Mélyen hiszem, hogy századunk Isten évszázada, és most a tisztulás idejét éljük. Isten megengedte, hogy bűnös kívánságainknak éljük, hogy megássuk, hová vezet mindez – és most is rajtunk múlik, hogy végül a fejünkre omlik-e minden. Oszlopokká kell lennünk, amely az összeomlás idején is fenntartja mindazt, ami szép, jó és igaz. Így lesz hazánk – és a Kárpát-medence -, kegyelmi kehellyé, így árad az áldás ebből a kehelyből az egész világra.
Kalandra fel!
Imával és szeretettel: Gyula (sipos - www.szeretetfoldje.hu)
