Kitalálni Magyarországot
Isten komolyan igénybe vette Ábrahám képzeletét, amikor azt mondta neki, hogy nézzen fel az égre, mert annyi utóda lesz a földön, ahány csillag az égen. Ne ez volt az első eset, hiszen arra is Ő biztatta fel, hogy hagyja el városát, rokonságát, biztonságát és induljon el, mert ő egy tejjel-mézzel folyó kánaánt ad neki… Vajon, ha mi felnézünk az Égre, nekünk mit sugall az Isten, milyen országot látunk magunk előtt a képzeletünkben?
Isten mély bizonyosságot akart Ábrahám szívében elültetni a képzeletén keresztül, a hit és bizalom bizonyosságát. Olyan erős hitet, hogy Ábrahám még a legsötétebb időkben se lankadjon el, ne kételkedjen, ne adja fel a küldetését, amit Ő bízott rá és akart rajta keresztül megvalósítani.
Példa ő nekünk. Természetesen nem akarjuk Ábrahámhoz hasonlítani magunkat, de abban mégis hiszek, hogy Isten nekünk is megmutatja, milyen országot képzel el itt a Kárpát-medencében. Víziót adott és ad, megtermékenyíti képzeletünket, erősíti akaratunkat, célokat ad és a megvalósítás lehetőségét. Szükségünk is van az Ő bátorságára és erejére, hiszen Isten tervei mindig felülmúlják az emberi erőt…
Még tizenéves koromban, kereszténységről mit sem tudva írtam fel a szobánk falára jelmondatnak: „Csak a lehetetlen dolgokért érdemes küzdeni. Ami nem lehetetlen, az valahol nevetséges…” Akkor nem volt ez több kamaszos hevülésnél, de még most is igaznak érzem ezt, hozzá téve Jézus szavait: mert minden lehetséges annak, aki hisz.
Hiszem, hogy Isten azt akarja, hogy hazánk – és a Kárpát-medence -, a Szeretet földje legyen. Egy kegyelmi kehely, amiből ki- és szétárad a kegyelem még a többi nemzetre is. Menedék, ahol védelmet találnak Isten gyermekei, és mindaz, ami szép, jó és igaz. Ahol megvalósul a kiengesztelődés az egész teremtett világgal – és megújul a föld színe -, hiszen az egész természet sóhajtozva várja Isten gyermekeinek megjelenését, akik újra áldás alá vonják azt. Érvényes ez a vízió, megvalósulhat ez? Van-e bizakodásra okunk?
Attól függ, hogy a reményt keltő jelekre, vagy az összeomlás tüneteire nézünk-e. Hiszen reményre adhat okot, hogy az Egyház nagyon sok pénzt, lehetőséget, intézményeket kapott, hogy Isten országát építse. (S ha valamit elrontunk, az a mi hibánk…) És vajon a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nem a kegyelem jele-e? (Ferenc pápa néhány éven belül másodszor találkozik a magyar hívekkel…)
Persze, ha belebonyolódunk a politikai adok-kapokba, ha látjuk az önzés, gőg és viszály szellemeit uralomra jutni, úgy is érezhetjük, hogy inkább távolodunk, mint közeledünk a Szeretet földjéhez. Az is igaz, hogy a menekültek válogatás nélküli kitagadása nem épp a Menedék-képet erősíti. Tavaink körbeparcellázása, erdeink kivágása sem a természettel való kiengesztelődés felé mutat…
Én mégis inkább reménykedem. Nálunk az elmúlt évtizedekben két új kápolna és közösségi ház is létesült, a régiek is megújultak (református templom is épült), és jórészt használatban is vannak. Élénk közösségi élet folyik egyházközségünkben és városunkban is. Városszépítő és környezetvédő egyesületek, sport- és kulturális egyesületek, közösségek, létesítmények szövik a közösségi hálót, egyben tartva azt – reményeim szerint -, amit oly sok széttartó erő szeretne szétszakítani. (Ha valaki megnézi a törökbálinti facebook-oldalakat, akkor a szokásos utálkozás mellett rengeteg jó hírről, ünnepről, segítőkészségről, szolgáltatásról is olvashat, nézhet képeket…) És ki tudja, mennyi minden jó rejlik még bennünk, mindannyiunk örömére és javára!
Missziós munkánk az elmúlt évtizedek alatt jelentősen bővült. Nem mintha sok dicsekvésre lenne okunk, de dolgozunk és bizakodunk. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű – és most itt nem a mi hűségünkről, hanem Isten hűségéről van szó! Hiszem, hogy Ő, aki hű a kis közösségekhez nálunk és szerte az országban, aki keltegeti az alvó népet és nyitogatja a megvakult szemeket, megsüketült füleket, puhítja a megkeményedett szíveket, gyógyulást, szabadulás és megtérést ad egy-egy embernek – Ő meg tudja adni mindezt sokaknak, falvaknak és városoknak és az egész nemzetnek is.
Jókedvvel, bőséggel.
Nézzünk fel az Égre: Isten ígéretei nem változtak. Legyünk ügyesek, kreatívak és találjuk ki, hogyan váltjuk valóra Isten „álmait”! Jöjjön el, legyen meg, amint a mennyben, úgy a földön is…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
