A szolgáló szeretetről
"A negyedik a szolgáló szeretet.
„Íme, az Úrnak szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.” „Az Úr szolgáló leánya” - a Szűzanyának ez a mennyei neve. Amint olvassuk a Jelenések könyvében: aki kitart annak egy kis fehér követ adok és arra rá lesz írva a mennyei neve, amiről nem tud más csak ő és én. (Ebben rejlik az önismeretben és Isten-ismeretben való előre haladásunk is.) Amikor az Istennel való egyesülés útján járunk, megértjük, hogy van egy olyan nevünk, amin mindig megszólíthatók vagyunk, amin keresztül mindig kapcsolatban lehetünk egymással.
A Messiás neve Jézus, ami azt jelenti, hogy Isten szabaddá tesz, megszabadít, ahogy ez tökéletesen be is teljesült a Názáreti Jézus Krisztusban. A Szűzanya neve: „az Úr szolgálóleánya”. Keresztelő János neve: „a pusztában kiáltónak a szava”. Érdemes tehát elgondolkozni azon, hogy mi a mi nevünk. Minél jobban értem az én nevemet, az én személyiségemet, annál jobban tudok Krisztusi életet élni.
Mária valóban az Úr szolgálóleánya volt. Szolgálta Józsefet, szolgálta Jézust, szolgálta az apostolokat. Tevékeny, szolgáló, szerető szívű asszony volt, akihez örömmel mentek oda az emberek, kérték a. Nem tudjuk, hogy hány éves volt Jézus, amikor József meghalt, de azt tudjuk, hogy a Szűzanya megtapasztalhatta a szegény özvegyek életének a nehézségeit is. Nem volt egyszerű élet! Akkor még nem volt nyugdíj, társadalombiztosítás, csak a rokonok segítsége, ha azok akarták. Bizony, szolgálnia kellett, fel kellett nevelni a fiát... - és ugyanezt látjuk viszont a Szeretetláng lelki naplóban, Erzsébet asszony életében is. Özvegyként felnevelte a hat gyerekét, aztán felnevelte az unokáit, és végig ebben a szolgáló szeretetben maradt benne. Ennek a szolgáló szeretetnek más volt a formája és tartalma, amikor még kisgyerekei voltak, más volt, amikor már terjedt a Szeretetláng és elhívták előadásokat tartani, változott az egyházi szolgálata, a templom takarítása és a szentségimádás rendje, de mindig szolgáló szeretet maradt.
Ez a szolgáló szeretet a Szeretetlángon keresztül átjön a mi életünkbe is. Ha pedig bennünk van ez a szolgáló szeretet, akkor nem kell állandóan azon töprengenünk, hogy vajon mit kell megtennem, mert hiszen éppen azt teszem, éppen benne vagyok, éppen szolgálok. Mert elmosogatok, vagy főzök, kimegyek az utcára Isten országát hirdetni vagy épp valakinek adok pénzt, esetleg éppen segítek fölrakni egy kiállítást. Ez óriási nagy védelem az életünkben! Nem fogunk elbukni, nem fogunk elkárhozni, mert benne állunk a szolgáló szeretetben, hiszen a Szűzanya szeplőtelen szívének szeretetlángja kiáradt a mi életünkre és késztet minket erre a szolgálatra - én pedig engedek ennek e késztetésnek!
Krisztus „bele van öltözve” a Szűzanyába, és amikor a Szeretetláng kiárad az Erzsébet asszonyra, akkor az ő életében is ez valósul meg. Erzsébet asszony mondhatta volna például, amikor az unokái anya nélkül maradtak, hogy idős vagyok, fáradt vagyok, beteg vagyok, ezer más dolgom van, sőt misszióm, van, itt a lelki napló, mennem kell… De nem ezt mondja, hanem elvállalja az unokái fölnevelését is. (Az én nagymamám is így nevelt föl minket, amikor az édesanyám fiatalon meghalt.)
Kérjük Istent, hogy ajándékozzon meg minket is ezzel a szolgáló szeretettel, és adjon nekünk erőt és bátorságot a Szeretetláng által, hogy ezt meg is tudjuk valósítani. Hogy ez ne csak egy késztetés legyen bennünk, hanem - ahogy a Szentírás mondja, hogy Isten műveli az akarást és a megvalósítást is -, ez az akarat a megvalósításba is átmenjen és így tudjunk szolgálni Isten dicsőségére és az emberek javára."
Részlet Sípos (S) Gyula: "A Szeretetláng kegyelmi hatásairól - tanúságtételekkel című könyvéből." Lásd bővebben a Könyveink menüpont alatt. Megrendelhető: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
