Isten országa kibontakozásának jelei

Kategória: Eheti Megjelent: 2020. december 21. hétfő

Széles az út és sokan járnak rajta, akik szerint minden egyre rosszabb, akik imádják az összeesküvés-elméleteket, akik két jól értesült mondattal megmagyarázzák a legbonyolultabb dolgokat is – véleményükkel és hitetlenségükkel szemben szeretném megmutatni, hogy Isten országa milyen óriási mértékben nőtt és bontakozott ki az emberiség életében.

Ha összehasonlítjuk a Krisztus előtti kort a mi korunkkal, máris szembe tűnnek az óriási különbségek, s bátran mondhatjuk, hogy ennek oka az, hogy Isten királysága folyamatosan visszaszorítja a gonosz lelkek birodalmát a földön. Nézzük csak meg néhány példán, milyen volt a társadalmi, kulturális és civilizációs berendezkedés egykor és hová jutottunk el napjainkra.
Az ókorban – és még utána is jó ideig, bár folyamatosan visszaszorulóban -, a nemzetek életében elfogadott volt a rabszolgaság, a különböző zsákmányszerző hadjáratok egyik legfontosabb célkitűzése minél több rabszolga megszerzése és kiárusítása volt. (Ez évente százezres nagyságrendet jelentett a Római Birodalomban, Perzsiában, a sztyeppéken, Indiában és Kínában, stb.) Ezeket az embereket tárgyként kezelték, kisfiúkat és kislányokat is megerőszakolhatták, eunuch-ká tehették (hogy engedelmesebbek legyenek). A keresztény vallás volt az első, amely ezt elítélte. A pápák több enciklikában tiltakoztak ellene, bár váltakozó sikerrel és tudjuk, hogy az emberek rabszolgaságba vetése máig nem halt ki, de azért mégsem tekintjük ezt ma már az élet normális részének..
A nők és gyermekek teljes jogfosztottsága magától értetődő volt, a nő és a gyerek a férj tulajdonát jelentette, aki akár el is adhatta, extrém esetben meg is ölhette őket. A hosszú küzdelmet az egyenjogúsításukért szintén a krisztusi emberek kezdték és folytatták hosszú századokon át.
Bár sokan csodálkoznának, ha egyáltalán vennék a fáradtságot a megismerésre, de például a mai értelemben vett jogbiztonság sem létezett, szociális hálóról, egészségügyi biztosításokról nem is beszélve. (Az ószövetségi szentírásban többszörösen olvashatjuk a figyelmeztetést a szegények, özvegyek megsegítésére, a jövevényekkel való méltányos bánásmódra vagy épp a vérbosszú tilalmára…) A jövedelmi különbségek óriásiak voltak és a gazdagok kényük-kedvük szerint bánhattak az alattuk lévőkkel, a jogorvoslatnak olykor még az elméleti lehetősége sem volt meg.
A vallási kultuszok állat- és emberáldozatai – a föníciaiak éppúgy áldoztak embereket, mint az aztékok -, a rituális prostitúció, a félelem és szorongás által hajtott babonaságok tengere fojtogatta az embereket mindenhol a világon. (A régészeti leletek tanúsága szerint a nagyon civilizáltnak tartott Görögország is mélyen süllyedt ezekbe. A Biblia által filiszteusoknak, vagy újabb nevükön tengeri népeknek nevezett csoportok is görögök voltak.) Fel se tudjuk mérni a jelentőségét annak, hogy e démoni kultuszok helyét felváltotta a keresztény istentisztelet – ámbár ha valaki csak a felületét meg akarja ennek kapargatni, elég utána olvasni, milyen az élet most Indiában, a háromezer isten országában, hogy felnyíljon a szeme.
Ha hisszük, hogy a betegségek nem Istentől vannak, és Ő a gyógyító, akkor arra is rácsodálkozhatunk, hogy az emberek átlagéletkora a duplájára nőtt, népbetegségek tűntek el és mindez Isten megihlető kegyelméből fakad. (Az I. Világháborút követő spanyolnáthában többen hunytak el, mint a harcok során – most pedig megfigyelhetjük, ahogy az új vírusjárványra milyen szervezetten és összefogva tudunk reagálni és vakcinát fejleszteni…)
Nem folytatom. Egy bizonyos: Isten megtestesülése óta egy olyan felszabadító folyamatot figyelhetünk meg, amely – bár hullámzó módon, visszaesésekkel és katasztrófákkal tarkítottan -, egyre több lehetőséget biztosít a szabad és szeretetteli élethez. Igaz, ezzel vissza is lehet élni és a bűnök felé menni. Meg is lehet tagadni a kegyelmeket, mint az oltásellenesek, akiket ugyan gyerekkorukban beoltottak, így védve vannak, de ez sem számít, csak terjeszthessék ostobaságaikat.
Lehet rombolni, lehet gyűlölni – Isten országa mégis megállíthatatlanul tör előre. Ne legyenek kétségeink a legsötétebb pillanatokban sem: Isten győzött, és ez a győzelem a miénk. Ha erre fordítjuk a figyelmünket, rácsodálkozhatunk, mennyi jó ember van és mi minden jó történik körülöttünk. (A mi városunkban pedig különösen, de ha most ezzel kezdenék dicsekedni, soha nem lenne az írásnak vége…)
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

You have no rights to post comments