Egy kis Szeretet földje történelem

Kategória: Eheti Megjelent: 2020. augusztus 24. hétfő

Fellapoztam a régi ingyenes újságjainkat, hogy megnézzem, mikor volt az első Szeretet Földje Találkozónk – 1998-ban volt, tehát a mostanival együtt ez már a 23. Találkozó lesz. Látva az akkori programjainkat, elámultam, mennyi ambíció és bizalom volt akkoriban bennem/bennünk. Jöjjön hát egy rövid visszaemlékezés, hogyan és miért lett a nevünk „Szeretet földje”, és milyenek voltak az első találkozók…

A ’90-es években egyszer csak kitört a „névláz” a katolikus karizmatikus megújulásban. Minden kis közösség nevet választott magának, ami érthető és hasznos dolog is volt, de én húzódoztam ettől, két okból is. Egyrészt én hittem abban, amit megtérésemkor mondtak, hogy a karizmatikus megújulás dolga az, hogy átjárja, átlelkesítse az egyházat, mint kovász, s úgy véltem, a névadás inkább elkülönít minket és nem beépít az egyházközségekbe (hogy ebben igazam volt-e, ma se tudom). Másrészt – és ez volt a nagyobbik probléma -, nem tudtam, hogy azt a sokféle dolgot, amit csináltunk, hogyan lehetne egy zsákba, egy névbe begyömöszölni.
Abban az időben egy kis művelődési ház vezetője voltam Törökbálinton. Itt lett egy kis bibliakörünk (karizmatikus és némileg ökumenikus jellegű), és havonta csináltunk a házban egy ingyenes „családi nap”-ot, kézműves foglalkozással, közös ebéddel, gyerekszínházzal, ahová inkább a szegényebb családok jöttek. De egy művelődési házban sokféle dolgot kell szervezni, így arra törekedtünk, hogy legalább szeretetelvű programokat hozzunk létre. Emellett jártam egy erősen Máriás lelkületű, szeretetlángos, rózsafüzéres közösségbe (és még kamilliánus csoportot is létrehoztunk). Idős plébánosunk konzervatív, erős kisugárzású ember volt, káplánunk (mostani plébánosunk) viszont a Bokor bázisközösségből érkezett. Nekem múltamból fakadóan erős környezetvédő kötődéseim is voltak (még egy egyesületet is létrehoztunk). Emellett már akkor is írtam, szerveztem mindenfélét… Ezt a sokféle, széttartó, de bennem mégis valahogy egymással megférő törekvést hogyan fogalmazzam meg egy névben?
Úgy döntöttem akkor, hogy nem adunk nevet a karizmatikus közösségünknek (ez most is „hétfői közösség” néven fut az egyházközségünkben), sem a többi csoportnak, hanem azt a víziót próbálom megfogalmazni, ami mindezt összeköti. Mivel pedig mindennek a középpontjában Isten áll, akinek a legszebb neve Szeretet, s mivel Ő azt akarja – legalábbis én így hiszem -, hogy szeretete átjárja az élet minden területét, az egész teremtett világot, növényeket, állatokat, embereket, kultúrát, gazdaságot, közéletet, ezért jónak tűnt, ha ezt a víziót ebben a névben foglaljuk össze: Szeretet földje.
Azt is reméltem természetesen, hogy a „Szeretet” hívószó lesz azoknak is, akik talán Istentől és a vallástól elidegenedtek, de szeretni azért szeretnének… Így aztán az első Szeretet Földje Találkozók (amiből évente egyet szervezünk) ennek a mindent átölelni akaró ambíciónak és hitnek a vonzásában teltek. Példaként ide hozom a második, 1999-es találkozó programját, ami három napos volt (július 4-6, péntek – vasárnap), minden lehetséges helyszínen, amit csak elérhettünk. Pénteken 20-24 óra között Virrasztás Magyarországért a Szeretetláng kápolnában; szombaton több program is: 9-14 óráig Szeretet földje családi nap a művelődési házban; 9-16 óráig lelki nap a római katolikus templomban (a lelki nap tanításait felvettük és egy kis füzetben ingyen terjesztettük); 17 órától egy képzőművészeti kiállítás megnyitója a Falumúzeumban; és 19 órakor pedig színházi előadás a művelődési házban (egy általam írott színdarab, a Heródes Antipas, avagy nyomozás a tébolydában bemutatója); vasárnap a három szentmise, illetve 16 órától a Dióskertben Zenedélután.
Nos, azt nem gondolom, hogy a Szeretet földje víziója ma sok embert inspirálna, vagy hogy kovásszá lettünk volna, ami szeretetté keleszti az egész országot, de a kezdeti lelkesedésből azért kinőtt néhány dolog, aminek örülhetünk. Nem nagy dolgok, de nekünk azok, mert Isten ajándékai ezek az életünkben. És megmaradt az évi Találkozók rendje is, ami az idén szeptember 12-én, szombaton lesz Törökbálinton: lelki nap és gyógyító összejövetel a római katolikus templomban, és egy képzőművészeti kiállítás megnyitója a Szeretetláng kápolna és közösségi házban, amelyekre most is szeretettel várunk mindenkit! (Természetesen a programok ingyenesek. Itt a részletes program: http://szeretetfoldje.hu/index.php/hirek-esemenyek/13622-lelki-nap-es-gyogyito-osszejovetel-kiallitas-szeretet-foldje-talalkozo-szeptember-12-szombat )
Imával és szeretettel: Sipos Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

You have no rights to post comments