Ki vagyok én? – a mennyei névről
Egy korai Hobo-slágerben énekli Földes László: Ki vagyok én? Hosszan sorolja mi minden nem, míg végül kiderül: „Hobónak hívnak”. Akkoriban nagyon szerettem ?t és a zenekart is, épp ezért olvasom, hallgatom szomorúan Földes mostani nyilatkozatait. A magának választott név, identitás láthatólag kényszerpályára vitte, szavai telve vannak önigazolással és sértettséggel. Ennek a tehetséges embernek az esete figyelmeztet? jel lehet mindannyiunknak: így járunk, ha nem értjük meg valódi, Isten-adta természetünket, ha nem tudjuk megsejteni a „mennyei nevünket”. „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A gy?ztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja.” (Jel 2, 17)
A név a Biblia világában – és persze minden ősi társadalomban – fontos megjelenítője volt az ember személyiségének. Az ószövetségi történetekben Isten új nevet ad választottainak, ami jobban kifejezi személyiségüket és hivatásukat. Így lesz például Ábrámból Ábrahám (népek sokaságának atyja) és Száraiból Sára.
Az evangéliumokban több emberről is olvashatunk, akik tudták és értették a maguk „új nevét” és betöltötték hivatásukat. Szűz Mária „új neve” így hangzik a saját megvallásában: „az Úr szolgáló leánya vagyok, legyen minden az Ő akarata szerint.” Keresztelő Szent János ezt mondja önmagáról: „a pusztában kiáltónak szava vagyok”. Jézus (Isten szabaddá tesz) Krisztus (Felkent, Megváltó) isteni hatalmánál fogva maga is új nevet ad: János és Jakab a Mennydörgés fiai (Boanerges) lesznek, Simon pedig Kőszikla, azaz Péter. Be is töltik küldetésüket mindannyian.
Vajon mi elindultunk-e már új nevünk megértése felé, vagy tévelygő hobók vagyunk még mindig?
A szüleinktől kapott neveknek nem sok közük van a személyiségünkhez. Ez nem jelenti azt, hogy most akkor nevet kellene változtatnunk, de azt igen, hogy ez a nevünk csak a személyi igazolványunkban elég a „személyazonossághoz”. Azt hiszem, nekünk – bibliai módon – egyre jobban törekednünk kell arra, hogy mélyebben megértsük önmagunkat, helyünket és szerepünket a világban.
Az is igaz azonban, hogy saját erőnkből nem juthatunk teljes megértésre, ehhez Isten megvilágosító kegyelmére is szükség van. Ő adja azt a „fehér követ”, amin az „új név” van. Azt nem mi találjuk ki vagy fantáziáljuk össze magunknak, kedvünk szerint.
Ez az „új név” mintegy esszenciaként összefoglalja személyiségünket, helyünket, törekvésünket, tehetségeinknek, képességeinknek vezérfonalat ad. Lehet ez egy szó, lehet egy mondat, lehet egy vers vagy ének… Lehet, hogy az „új név” teljes megismerésére csak a mennyek országában leszünk képesek, ahol majd színről színre láthatjuk Istent és úgy ismerhetjük meg magunkat, ahogy Ő ismer minket. De lépésről lépésre, ismeretről ismeretre, tapasztalatról tapasztalatra és megvilágosításról megvilágosításra haladva mégis egyre teljesebb megértésre juthatunk. A nevünk van jelen a szavainkban, a nevünk realizálódik a tetteinkben. Ha ugyan már megértettük, hogy van nevünk Isten országában…
Két lehetőségünk van. Vagy önigazulttá válunk, vagy Isten igazol minket. Az előbbi a széles út, van benne gyakorlatunk bőven. A második a keskeny út, ahol nem kerülhetjük el a szembenézést önmagunkkal, eddigi életünkkel, tetteinkkel – viszont csak így élhetjük meg azt a csodálatos érzést, hogy Isten szeret minket, olyannak, amilyenek vagyunk! Ez aztán a szerelem első látásra!
Néha elbukunk, néha elcsüggedünk, néha türelmetlenné válunk, Ő azonban - a mi érdekünkben -, hosszan tűrő és irgalmas. Hogyan is bízhat meg bennünk? És mégis megteszi, és a nevünkön szólít minket. A valódi nevünkön…
„Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja.”
ui.: Az önismeretben való előrehaladás annyira fontos - enélkül az Isten-ismeretben való előrehaladás is gátolt -, hogy a Szeretet Földje Missziós Iskola első napján, az Isten szeretetéről való előadást rögtön követi az önismeret fontosságáról szóló és az önismeret elmélyítését segítő gyakorlat... Akit ez érdekel, 2012. januárjában lelkigyakorlat formájában tartunk hétvégi missziós iskolát. Bővebb információt itt olvashattok: http://www.szeretetfoldje.hu/index.php/hirek-esemenyek/34-hirek-esemenyek/1238-szeretet-foeldje-misszios-iskola-lelkigyakorlat-formajaban
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
