Emeljétek fel a fejeteket! - a szabadulás ígérete
Amikor Jézust megkérdezik a tanítványai, hogy mikor jön el végre az Ő királysága, akkor olyan válogatott szörnyűségeket mond jeleknek, amiktől bárki szíve összeszorulna: háborúk, földrengések, éhínség… Aztán mégis ezzel fejezi be: „amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.” (Lk 21, 28) Hogy is van ez? Most akkor féljünk vagy örüljünk? Vagy mindkettő? Esetleg egyik se? Két történelmi példa, nekünk:
Amikor Mózes kivezette a népét Egyiptomból, az sem volt könnyű időszak. Egyre súlyosbodó rabszolgaság, természeti csapások, üldözés – és amikor végül kiszabadultak, azt kellett tapasztalniuk, hogy a várt Kánaán helyett a pusztaságba kerültek, ami még rosszabbnak tűnt előttük, mint a rabszolgaság. Nincs étel, nincs víz, nincs emberileg előrelátható biztonság. Hiába a felhő- és tűzoszlop, hiába a csodák, a manna, a nép csak lázadozik…
Amikor Közép- és Kelet-Európa népei kiszabadultak a szovjet elnyomás alól, a várt szabadság ugyanilyen hamar megkeseredett a szánkban. Megélhetési bizonytalanság, viszály, a bűnök áradata (honnan máshonnan, mint a szívünkből), stressz és félelem – jaj, de mennénk vissza a kádári húsosfazekak mellé! „Igaz, hogy ott nem voltunk szabadok, veszélyes volt a keresztény hit megvallása vagy a szabad vélemény-nyilvánítás, de legalább biztonságban voltunk!”
Sem a zsidó nép, sem mi nem akarjuk megérteni, hogy a szabadulás útja az rögös út, ahol szembe kell(ene) néznünk önmagunkkal, hibás döntéseinkkel, szétszórt életünkkel, bűnbánatot kellene tartanunk és elfogadni Isten vezetését, ami a valódi szabadságba vezet.
Az Egyiptomból kiszabadult választott nép belülről rab marad, ezért nem mehetett be az Ígéret földjére. Meg kellett várni, amíg felnő egy olyan nemzedék, amelyik már képes felelősséget vállalni tetteiért, helyesen tud élni a szabadságával és képes Isten tanácsai szerint élni. Vajon ez a sors vár ránk is?
Húsz éve kóválygunk a mi pusztaságunkban. Már túl vagyunk a „hét bő esztendőn” és annak bőségét elpazaroltuk. Most itt vagyunk a „hét szűk esztendőben” és nem értjük miért és hogyan szakadt ránk a csapás. Mindenki más hibás, csak mi nem, akik eltékozoltuk Isten kegyelmeit…
Isten azonban nem változik. Ő megígérte a szabadulást és meg is nyitotta a kapukat. Az összeomlás, amit megélünk a gonosz lélek által áthatott rend összeomlása. Bár a szívünk omlana, törne inkább össze a bűnbánatban! Akkor Isten áldásai szabadon áradhatnának felénk, és már nem is az összeomlás tragédiáját, hanem az újjáépülés örömét élnénk!
Hogy ez az egész „ítélet” maga alá temet-e minket, az csak rajtunk múlik. Amikor a pusztában jöttek a mérges kígyók, Mózes felállította a póznára a rézkígyót, hogy aki hittel – Isten ígéretében bízva -, rátekint, az megmeneküljön a kígyóméreg hatásától. Ugyanígy kell nekünk hittel Jézusra tekintenünk és bízni ígéretében: nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje!
Hiszed-e, hogy ez lehetséges? Hiszed-e, hogy Istennek van hatalma a bűnök megbocsátására, a gonosz igájának összetörésére és Isten országának felépítésére? Hiszed-e, hogy a nehézségek között is Isten áldása alatt maradhatsz? Hiszed-e, hogy Ő már kiváltott téged Fia vére árán és csak el kell fogadnod kegyelmeit? Hiszed-e, hogy Istennek szép, igaz és jó terve van hazánkkal és nemzetünkkel, amit át akar adni nekünk, hogy közösen megvalósíthassuk?
Ha igen, akkor tartsunk együtt bűnbánatot és kérjük Isten kegyelmeit, hogy eljöhessen közénk az Ő országa, a békesség és a szeretet, az igazság és igazságosság országa, a Szeretet földje!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
Utóirat: Most szervezzük nyolcadik alkalommal a Nemzeti Imanapot hazánkért. Kérlek, olvasd el az ezzal kapcsolatos levelünket is, amely az Imádságok hazánkért menüpont alatt található, itt: http://www.szeretetfoldje.hu/index.php/imadsagok-hazankert/41-nemzeti-imanap/1209-nemzeti-imanap-nyolcadszor
