Mi a helyzet az aromaterápiával?
Ha valaminek jó illata van, azt szeretjük, és hajlamosak vagyunk egyéb pozitív tulajdonságokat is tulajdonítani neki (annak ellenére, hogy egy-egy közkedvelt illat néha baktériumok oszló tetemeinek a kipárolgása, vagy növények kémiai halálsikolya). Ezt a jelenséget váltja pénzre az aromaterápia, ami azt állítja, hogy az illatanyagokkal betegségeket lehet megelőzni és gyógyítani. Méghozzá nem is kevés pénzre: egy nagyobb kiszerelésű illóolajflaskáért 100-150 ezer forintot is elkérnek az erre szakosodott boltok.
A modern aromaterápia eredettörténete szerint egy francia kémikus, dr. René Maurice Gattefossé úgy fedezte fel az illóolajok csodás gyógyító hatását, hogy hirtelen ötlettől vezérelve egy tál levendulaolajjal próbálta hűsíteni egy laboratóriumi balesetben szerzett égési sérülését, ami aztán gyanúsan hamar és szépen gyógyult be. Ugyan az esetet valójában maga dr. Gattefossé sem egészen így írta le műfajteremtő könyvében, az első világháborúban már bőszen kísérletezett sebesült katonákon, különféle növényi olajakat használva fertőtlenítőszerként és fájdalomcsillapításra. A dolog aztán pár évtizedre eléggé elsikkadt, a könyv csak az 1970-es évek végén jelent meg a francián kívül más nyelveken is. Az aromaterápia aztán a kilencvenes évek wellness-forradalmával terjedt el világszerte. Az illóolajokat már párologtatva, masszázsolajként, vagy fürdővízbe téve használták, eleinte csak a minél teljesebb kényeztetés kedvéért, aztán egyre változatosabb gyógyító hatásokat tulajdonítva az illatanyagoknak.
Mára pedig eljutottunk addig, hogy az aromaterápia egy világszerte évi 7,5 milliárd dolláros forgalmat hajtó üzlet, irigylésre méltó növekedési potenciállal (az amerikai piacon 5 év alatt 150 százalékos bővüléssel számolnak a piaci elemzők), amit milliárdos MLM-vállalkozások dominálnak.
Ahol ekkora pénzek forognak, ott előbb-utóbb eldurvul a konkurenciaharc, és erős ígéretekkel lehet csak labdába rúgni. Az aromaterápiát ma már nem azzal hirdetik, hogy a kellemes illat megnyugtat és ellazít, inkább olyasmikkel, hogy:
"Az illóolajok nemcsak erős fizikai hatással rendelkeznek, hanem egy semmihez nem fogható éteri minőséggel is. Az illóolajok ezen minősége képes az ember lelkével együtt rezonálni és tereket megnyitni (...) Az illóolajok nemcsak a fizikai sebeket képesek begyógyítani, hanem a lelki sebeket is, de az aurában lévő zavarokat is képesek eltávolítani és energetizálni az egész emberi energiarendszert.(...) Az illóolajok élő anyagok, ezért az emberi szervezet számára kiváló alternatívát jelentenek mind az egészségmegőrzésben, mind pedig a már kialakult betegségek gyógyításában."
Ami azért felkelti az ember természettudományos érdeklődését, és felveti az óvatos kérdést: HOGY MI?!?!
De ha az aurás-energetizálós nonszensztől el is tekintünk (nézzünk mondjuk úgy rá, mint a dezodorreklámoknál arra a részre, amikor a szupermodellek csapatostul alélnak el az illattól), érdemes megvizsgálni a kérdést, hogy az aromaterápia vajon tényleg használható-e betegségek gyógyítására vagy megelőzésre.
Itt valami büdös
Első körben az Magyar Tudományos Akadémiát kerestük meg azzal a kérdéssel, hogy az aromaterápiának valóban lehetnek-e a finom illaton túl is gyógyító és egyéb hatásai. Azt a választ kaptuk, hogy aromaterápiáról külön nem szeretnének nyilatkozni – hát ennyit arról a nagy nekibuzdulásról, hogy az Akadémia kiáll az ezoterikus áltudományok ellen, és tiszta vizet önt a pohárba. Ugyanakkor az MTA elküldte 2010-es, a közeljövőben frissülő általános állásfoglalását a komplementer medicinákról, és ez a tudományos módszerrel történő bizonyítást hangsúlyozza.
Második számú segítségként a dr. Csupor Dezsőt, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztályának elnökét kerestük meg, aki szerint az elméleti alapokkal tulajdonképpen nincsen nagy gond: „Az aromaterápia során a növényekben található illékony vegyületek a légutakon keresztül vagy a bőrön át felszívódva juthatnak be a szervezetbe. Tekintve, hogy az illóolajok összetevői általában jó zsíroldékonyságúak, mindkét úton elég jó hatékonysággal felszívódhatnak.” A problémák a gyakorlati alkalmazásnál kezdődnek. „Az illóolajok számos mikroba ellen hatásosak – az aromaterápiában azonban nem ezt a hatást igyekeznek kihasználni. Jóllehet elvileg az alkalmazott illóolajok egy sor különféle hatást kifejthetnek az emberi szervezetben, az aromaterápiás alkalmazások töredéke esetén vannak csak bizonyítékok arra, hogy valóban kialakul (gyógy)hatás. A levendula egyes vegyületeiről (linalool és származékai) például igazolták, hogy aromaterápiás alkalmazás esetén is eljutnak olyan mennyiségben az agyba, hogy kifejtsék a növényre jellemző szorongásoldó hatást. A levendula példája azonban a szabályt erősítő kivétel - az aromaterápiásan alkalmazott illóolajok zöme esetén nincsenek bizonyítékok a hatásra, és sokszor az alkalmazott, belégzett dózis olyan alacsony, hogy reálisan nem is várható, hogy a kezelés hatásos legyen” – írta megkeresésünkre a szakértő. Vagyis az aromaterápia a legtöbb esetben nem arra használja az illóolajokat, amire azok jók lennének, és olyan kis dózisban, amiben meg semmire se jók a finom illaton kívül.
Végül a híres ausztrál tanulmányt vettük elő, ami 2015-ben keltett nagy hullámokat a bizonyítékokon alapuló, és az alternatív medicina világában egyaránt. Ez egy óriási vizsgálat volt az ausztrál kormány megbízásából, azzal a kérdéssel, hogy milyen természetgyógyászati ágak működnek annyira megbízhatóan, hogy be lehessen venni őket az egészségbiztosítás körébe. A kutatók egy csomó, finoman szólva vitatott hátterű gyógyítási módszerről gyűjtötték össze a valaha elvégzett összes tudományos vizsgálat eredményeit, ezeket ellenőrizték, kiselejtezték közülük a módszertanilag gyenge lábakon állókat, és a maradék stabil hivatkozási pont alapján mondták meg a tutit.
Az aromaterápiával kapcsolatban 45 kutatást (összesen több mint 27 ezer tesztalannyal) elemeztek ki, és arra jutottak, hogy az aromaterápia hatásosságára két területen van hitelt érdemlő, de nagyon gyenge bizonyíték: ezek a a szorongás oldása, és a fájdalomcsillapítás (igaz, utóbbira van olyan kutatás is, ami ennek az ellentétét hozta ki eredménynek). Nem meglepő módon pont ugyanezeket a tüneteket szokták a homeopátiás szerek is hatásosan kezelni a vizsgálatokban – méghozzá azért, mert ezeken a területeken működik legerősebben a placebóhatás. Az agyunk képes fájdalomcsillapító és nyugtató anyagokat előállítani, és ha elég meggyőzően mondjuk neki, hogy most ilyesmit kapott a szervezet (pedig nem), akkor rá is kapcsol a termelésre.
A tudomány jelenlegi állása szerint tehát nincsen bizonyíték arra, hogy az aromaterápia alkalmas lenne bármilyen betegség gyógyítására vagy megelőzésére, egy csomó aromaterápiás hatásra pedig éppen hogy van tudományos cáfolat. Azért tegyük hozzá azt is, hogy zajlanak egyébként egészen reménykeltő kutatások azzal kapcsolatban, hogy az illóolajok illatanyagai mire lehetnek jók.
Az orrunknál fogva
A puding próbája az evés, az aromaterápiáé a szaglás – kitaláltam hát magamnak egy fiktív panaszt, és megkérdeztem három, az internetről véletlenszerűen kikeresett aromaterapeutát, ilyesmivel is foglalkozó természetgyógyászt és tanácsadót, hogy mit ajánlanak rá. A kamu tünetem bepirosodott, könnyező szem volt – akinek volt már ilyesmivel dolga, az egyből rávágja, hogy ez vagy allergiás reakció, vagy kötőhártya-gyulladás. Ha utóbbi, az nem vicc, mert lehet vírusos eredetű, ami könnyen fertőz, bár pár nap alatt kikúrálható a megfelelő szemcseppel. Második tesztként bedobtam a – szerencsére szintén fiktív – asztmámat, és rákérdeztem, hogy az befolyásolja-e az alkalmazható aromaterápiás kezelések körét. Harmadikként pedig arra kérdeztem rá a tőlem telhető legnagyobb komolysággal, hogy növelhetem-e az illóolajok hatékonyságát, ha a homeopátia szabályainak megfelelően házilag hígítom őket. Az első kettőnél arra voltam kíváncsi, hogy vajon ugyanazt fogják-e ajánlani, vagy ahányfelé kérdezek, annyifélét (meg persze arra, hogy elküldenek-e igazi orvoshoz), a harmadik pedig a mentőkérdés volt a kegyelemkettesért, hiszen a felvetés olyan kaliberű ostobaság, hogy magára valamit is adó amomaterapeutának és homeopatának is finoman el kell küldenie a fenébe vele.
Az eredmény a józan ész és az orvostudomány minimum kétharmados veresége.
Egy aromaterapeuta javasolta csak, hogy nézessem meg orvossal is a szemem, hátha fertőző kötőhártya. A tüneteim kezelésére hárman háromfélét javasoltak:
- kamillaolajat (abban szinte biztos voltam, hogy a kamilla elő fog kerülni, elvégre a népi gyógyászat a szem mindenféle bajára kamillateás borogatást ajánl),
- citromolajat
- és levendulaolajat, azzal a megjegyzéssel, hogy az gyakorlatilag mindenre jó, úgy felturbózza az immunrendszert.
Az asztmás kérdésre szintén háromféle válasz érkezett:
- Használjak ánizsolajat, az elmulasztja az asztmát, és jobban fogok aludni tőle.
- Semmi gond, csak arra vigyázzak, hogy nagyon jó minőségű illóolajat használjak, és ne vigyem túlzásba, mert a gagyi szennyezett olaj, vagy a túl tömény illat kiválthat asztmás rohamot.
- Mindenképpen kerüljem a rozmaring-, zsálya-, és ánizsolaj használatát. Igen, azt az ánizst, amit a másik kolléga kifejezetten ajánlott.
A homeopátiás trükközésre pedig szintén három különféle:
- Ne hígítgassak, mert az illóolajok koncentrációja nagyon nagy odafigyeléssel van beállítva, csak elrontom a hatást.
- A homeopátia és az aromaterápia nem használható együtt, semlegesítik egymás hatását.
- Arra figyeljek, hogy ha homeopátiás szereket használok, kerüljem a borsmentaolajat, mert annak szörnyű következményei lehetnek. Sajnos nem tudtam meg, hogy pontosan mik, de rögtön a Szellemirtók legendás jelenetére gondoltam a lézersugarak keresztezésével.
Wunderbaum
Ott tartunk tehát, hogy hiába nincs bizonyíték a hatásosságára, akik ebből élnek, teljesen ötletszerűen ajánlgatják mindenfélére, esetenként az orvosi vizsgálat és ellátás helyett is. A csapda az a dologban (már az esetenként több tízezer forintos ár mellett), hogy a fiktív tüneteim jó eséllyel maguktól is elmúltak volna egy hét alatt, pláne ha nem vírusos fertőzés, hanem csak allergiás reakció az okuk. Ilyen esetben pedig könnyű elhinni, hogy a terápia működött, nekiállni vakon hinni benne, és olyankor is azt alkalmazni az igazi orvos helyett, amikor komolyabb baj van.
Az tény, hogy az illóolajoknak nagyon kellemes illatuk van, és tök jól érezheti az ember magát attól, ha cseppent egy kicsit a fürdőkád, vagy a párologtató vizébe. Az illatokkal nincs semmi baj. Csak a rá épült biznisz ígéretei bűzlenek.
(Hanula Zsolt, index.hu)
