A Szentatyában is van félelem az iszlámmal kapcsolatban – Székely János az ad limina látogatásról
Globalizáció, iszlám veszély, cigány misszió, testvéregyházak - Székely János szombathelyi megyéspüspökkel a római ad limina látogatás kapcsán beszélgetett Somogyi Viktória a Vatikáni Rádióban:
– Vége felé közeledik a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közel egyhetes ad limina látogatása. Minden püspök atya nagy lelkesedéssel mesélt a pápai audienciáról, amely rögtön az első napon a csúcspontot jelentette. Püspök atyának milyen személyes élményei voltak, mit emelne ki a találkozóból?
– Több mint két órát voltunk a Szentatyánál, nagy figyelemmel hallgatta a mondatainkat. Azt éreztem, hogy bölcsesség van benne, mélység, békesség. Nagy szimpátiával beszélt a magyarsággal való kapcsolatairól, a Buenos Airesben szolgáló Ward Mária Nővéreinek (Congregatio Jesu) életszentségéről, a velük való találkozásokról. Egy-két nevet is megemlítettünk, amely ismerős volt neki is, illetve Jálics Ferenc neve is felmerült. Szép és jó emléke van a magyarságról, említett egy mondatot, amit tud a nyelvünkön: Isten éltessen!
Ahogy telt az idő, egyre erősebben az volt az érzésem, hogy maga a Szentlélek van jelen abban a figyelemben, mélységben, ahogy ő válaszolt a kérdéseinkre. Éreztük, hogy nagyon árnyaltan látja a dolgokat. Nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy mennyire fontos az európai népek identitásának, nyelvének, kultúrájának megőrzése, átadása. A globalizáció, ha jól értelmezzük ezt az egységesülést, akkor nem az egyformaságot jelenti. Ez a globális világ, vagy a közelebb kerülő kultúrák nem minden nivellálódása, nem egy olyan szféra, egy olyan gömb, melyben senki között nincsen semmi különbség – ezt egyenesen, sátáninak mondta a Szentatya. Ideológiai gyarmatosításnak nevezte azt, amikor a férfi és a nő közti, a nemzetek közötti különbségeket el akarják törölni. Az igazi egységesülés, a nemzetek közti békesség és kapcsolatok erősödése azt jelenti, hogy megőrizzük a nemzetek sajátosságait. Ezt egy poliéderhez hasonlította: minden résznek megvan a saját értéke, amit őrizni és védeni kell.
Az is érdekes volt, hogy Európában az iszlám jelenléte is felmerült, és azt nem szokványos hallani, hogy a Szentatyában is van sok félelem ezzel kapcsolatban. Milyen fájdalmas, elgondolkodtató például azt látni, ha van egy vegyes házasság, a muszlim fél számára evidencia, hogy minden gyerek muszlim kell, hogy legyen. És ez a fajta mentalitás valóban félelmet kelt, és nyilvánvaló, hogy ez ilyen értelemben nem elfogadható.
Említette a Szentatya azt is, hogy gyakran megy Benedek emeritus pápához, mert egy nagyon bölcs embernek tartja, szívesen hallgatja. Kiemelte azt a mondatát az emeritus pápának, hogy a mai nyugati világunk nem is egyszerűen a hittől távolodott el, vagyis az apostáziája nem a keresztény hittől, hanem a teremtő Istentől van, és attól a gyönyörű rendtől, amit a Teremtő beleültetett a világba, például, hogy férfinak és nőnek teremtette az embert. A nyugati világunk a realitástól, a teremtéstől adott rendtől szakad el. Emiatt kerül lelki ürességbe, gyökértelenségbe.
Azt is említette, hogy nyugati kultúráink kezdik elveszteni a gyökereiket. Mennyire fontos lenne, hogy a gyerekek meghallgassák a nagyszülőket, merítsenek az ő bölcsességükből.
– Az öt nap során meglátogatják a kongregációkat, a pápai tanácsokat, illetve az államtitkárságra is eljutottak. Brenner János boldoggá avatása kapcsán milyen újdonságokról tud beszámolni?
– Nagy öröm és kegyelem, hogy a Szentek Ügyeinek Kongregációja javaslata alapján Ferenc pápa elfogadta és elrendelte Brenner János vértanú boldoggá avatását. Őt 1957-ben ölték meg, akkor huszonhat éves volt. Harminckét kézszúrással végeztek vele. Egy nagyon tiszta lelkű, derűs fiatal pap volt, aki rengeteg embert vonzott a templomba. Soha semmilyen politikai tevékenységet nem végzett, ilyen ambíciói vagy kijelentései nem voltak, sőt ’56-ban – amikor kifejezetten az látszott, hogy ennek hosszú távú sikere nem lesz – inkább hűtötte a túlzottan lelkesedő embereket. Nem volt politikai tevékenysége. Az ébredező vallási életet, ami körülötte kialakult akarta eltaposni az akkori diktatúra. Illetve a forradalom után újra meg akarták félemlíteni a magyar Egyházat és a társadalmat. Nagyon nagy öröm az ő boldoggá avatása. Amato bíborossal, a kongregáció prefektusával meg is egyeztünk, hogy elfogadja kérésünket, és május 1-jén, amikor a Szombathelyi Egyházmegye szokásos zarándoknapja van, lesz a boldoggá avatás Szombathelyen. A kongregáció prefektusa el fog jönni, ő fogja az egész ünnepséget vezetni.
– Ha a boldoggá avatásokról beszélünk, a Szombathelyi Egyházmegye kapcsán nem felejtkezhetünk meg Mindszenty bíboros ügyéről sem…
– Istennek hála, az ő ügye is gyakorlatilag a vége felé közeledik. A legutolsó döntések vannak csak hátra. Ez is egy nagyon örvendetes fejlemény, amit Amato bíboros közölt velünk. A posztulátor és a történészi bizottság is befejezte a munkáját, tehát már csak a végső szavazások vannak hátra.
– Egy másik fontos területről sem felejtkezhetünk el, a cigánypasztorációról…
– Nagyon szép volt, amikor a Szentatyával találkoztunk, emlékezett arra, hogy két hete voltunk itt Rómában a cigány testvérekkel. Ami benne is jó emléket hagyott: a cigányok vidámsága, nagy szeretetük, érzéseik, amit a pápa is megtapasztalt. Akkor a megújuló csatkai kegyhelyre kértük az ő áldását. Nagyon lelkesen hallgatta, amit a cigánypasztorációról mondok. Buzdított, hogy folytassuk ugyan így, azaz nagyon örült annak, hogy a magyar Egyház próbál nyitott szívvel közeledni a legszegényebbek felé. Elmondtuk a javaslatunkat, hogy szeretnénk a misekönyvet lovári nyelvre, dialektusra lefordítani – ahogy tettük ezt mi, magyarok 2008-ban elsőként a világon a Bibliával. Ezt szeretnénk folytatni a miseszöveg lefordításával. Minden nyelv történetében óriási lépés, amikor már nem csak a hétköznapi dolgokat lehet kifejezni, hanem sokkal mélyebb igazságokat is, és maga az Isten szava is elhangozhat az adott nyelven. Esztergomban a cigány miséinken, mindig felolvassuk az olvasmányt, evangéliumot cigányul. Eleinte a közösség egy része azt mondta, valamit ők sem értenek a szövegből, egy-két szó, vagy maga a megfogalmazás, új a számukra. Elsősorban nagyon egyszerű dolgokról beszélnek a nyelvükön: a főzésről, hogy hová mennek, mikor jönnek... Egy idő után azonban megszerették a cigány nyelvű olvasmányokat – volt például egy asszony, aki nagyon sokszor olvasta az olvasmányt, és a végén már szinte kiharcolta, hogy ő olvashassa. Azt mondta: a nyelvünk megnemesedett. Nagyon élvezte, hogy a cigány nyelvet ilyen gyönyörű dolgokra is lehet használni, mint az isteni ige kimondása.
Európának a legnagyobb kisebbsége a cigányság, 12–13 millió emberről van szó. Magyarországon is a lakosság 7–8 százaléka. Nem mindenki beszéli közülük a cigány nyelvet – anyanyelvi szinten körülbelül 15 százalékuk. A többi cigány ember is tud egy-két szót, tudja, hogy ez az ő nyelve. A köszöntéseket ismerik, az áldásokat megértik, és nagyon sokat jelent a számukra. Más országokban főleg Romániában, Törökországban a cigány nyelv nagyon élő. Tehát ez egy olyan nagy nyelv, melyre érdemes lefordítanunk a Bibliát, a miseszövegeket. Törekedni fogunk arra, hogy a fordítás ne magyar szavakkal pótolja a hiányzó fogalmakat, hanem a régi indiai nyelvekből – melyek a cigány legközelebbi rokonai – próbálunk kölcsön venni szavakat, ahogy ez a Biblia fordítása esetén is történt. Ilyen módon történik ez a nyelvújítás, gazdagítás.
– A kongregációkban milyen reakciókat kaptak a cigánypasztorációval kapcsolatos, fontos egyházi lépésekről?
– Voltunk az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériumánál, ami többek között foglalkozik a cigánypasztorációval is – ez egy nagy kongregáció, ahová egyesítettek négy korábbi pápai tanácsot. Továbbra is ott dolgozik az a nővér, akinek ez volt eddig is a legfőbb feladata; ő külön szót kért és elmondta, hogy a magyar cigánypasztoráció – a spanyol mellett – Európában az egyik legelevenebb, termékenyebb. Sok közösségi házunk van, ahol délutáni tanulást biztosítunk a cigány gyermekek, fiatalok számára. Elindult a munkatársképzés, hogy minden közösségben, ahol cigány testvérek élnek, tudjunk cigány lelkipásztori kisegítőt választani, képezni, hogy legyen egy kapocs a plébánia és a cigányság között. Rómából úgy látják, hogy mind a magyar kormány, mint az Egyház nagyon sokat tett ebben az ügyben.
– Meg kell említenünk az együttműködést a Görögkatolikus Egyházzal is a felsőoktatás, a pasztoráció területén…
– A Görögkatolikus Egyháznak nagyon régi hagyománya a nyitottság a cigányság felé. Sója Miklós görögkatolikus parókus több mint negyven éven át szolgált Hodászon, illetve Kántorjánosiban, ahol nagyon erős cigány közösségeket hozott létre, illetve külön cigány kápolnát is. Ő tanította írni-olvasni az ottani gyermekeket. Az ő tevékenységének köszönhető, hogy a putrikból házak lettek, igen gyakran az ő segítségével zajlott az építkezés. Ez volt a hőskora a cigánypasztorációnak. Ő le is fordította a görögkatolikus liturgia szövegét cerhári dialektusra. Azóta is nagyon gyönyörűen éneklik a hodászi, kántorjánosi cigány testvérek az énekeket.
– Püspökként első alkalommal vesz részt ad limina látogatáson. Milyen élményekkel tér haza, mi az, amit a pásztor tevékenységében hasznosít?
– Nagyon jó volt azt átélni, hogy minden kongregációban nagyon nagy figyelemmel hallgattak minket. Egy igazi dialógus volt, kíváncsiak voltak a véleményünkre, például a Szentatya Romániába történt meghívása, vagy a két román nyelvű egyházmegye helyzete kapcsán is; megkérdezték hogyan látjuk az ottani magyar nyelvű szentmisék lehetőségét. Minderről elmondhattuk a meglátásainkat. Nagyon sok inspirációt kaptunk arra, hogy a püspök mindenekelőtt legyen atyja a papjainak, kísérje figyelemmel, bátorítsa őket. Szó volt arról is, hogy a kultúránk ma sokkal sebzettebb, mint volt ötven évvel ezelőtt. Papnövendékeink is olyan családokból jönnek, hogy sokkal jobban igénylik a személyes odafigyelésünket – a püspöknek ez különlegesen is feladata, dolga. Vagy mennyire fontos egybekötnünk a hiteles lelki életet és a szegényekre való odafigyelést – ez az új evangelizáció két legfőbb oszlopa: a hiteles, mély, örömteli, megélt keresztényi élet és a szegények segítése. Ha ez a kettő együtt van, akkor az Egyház könnyen elfogadható, erős jel a hittől távolabb élő embertársaink számára is.
Lejegyezte: Kuzmányi István
Forrás: Vatikáni Rádió – a hangzó anyag ITT érhető el
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
