Mit is juttatunk a bőrünkbe, ha tetováltatjuk magunkat?
A tetoválásnál használt festékek nehézfémeket tartalmaznak. Különösen a piros festék veszélyes higanytartalma miatt: ezt a festéket egyébként egyedül Kínában gyártják, amivel nem lenne nagy baj, de eredetileg autófényezésre találták ki, arra is használják. Más színű tinták is léteznek, amelyeket ipari felhasználás céljából hoztak létre, nem pedig azért, hogy emberekbe fecskendezzék be őket. Biztos, hogy ilyesmit szeretnénk a szervezetünkben tudni? - a bőregészség blog írása:
Az egészségügyi szervezetek egyetlen, a tetováló szalonokban használt tintát sem hagytak jóvá, vagyis ezeknek a bőrbe való bejuttatása nem tekinthető biztonságosnak. Akkor sem, ha a használt eszközök sterilek, és a szalonokban betartják a hatósági rendelkezéseket. Ez is csak egy tény, figyelembe vesszük-e vagy sem, az már más kérdés.
Mivel a használt anyagok nem nevezhetőek bőrbarátnak, nem csoda, ha gyulladásokhoz vezetnek, sokaknál allergiás reakciókat váltanak ki, illetve olyan keloid hegképződés indul meg a bőrükön, amelyet később nagyon nehéz kezelni. (A hegekről múltkori posztunkban írtunk.) És gondoljunk csak bele, mit művel egy fémekre allergiás emberrel a tetoválás: ha az ékszere vagy az órája miatt gyullad be a bőre, akkor ezeket könnyen eltávolíthatja (még így is napokig eltarthat, míg eltűnnek a kiütései), de ha a bőrében van az anyag, attól nem egykönnyen szabadul meg.
A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) vizsgálatot is problémássá teheti a tetoválás megléte, hiszen a festékben lévő fémtartalom miatt a bőr felmelegedhet, és ettől égető érzés léphet fel. (Ezért mindig jelezni kell az MRI vizsgálatot végző szakembernek, ha van az érintett, vizsgált helyen tetoválásunk.)
Mit tartalmazhatnak még a tetováló festékek? Olyan „ártalmatlan” vegyületeket, mint a denaturált szesz, a metanol, a fagyálló, a mosószer, és a formaldehid.
Ennek tudatában nem csoda, ha azt is vizsgálták, hogy a rosszindulatú melanóma kialakulásában lehet-e szerepe a tetoválásoknak, bár egyelőre nehéz megállapítani, hogy mennyire rákkeltőek ezek a festékek: sokkal szigorúbb törvényi szabályozásra lenne szükség annak érdekében, hogy a használt anyagok bőrre gyakorolt hatását megismerhessük. Egyelőre nem tudjuk, hogy bármilyen daganat kialakulásához hozzájárulhat-e a tetoválás, vagy éppen annak eltávolítása.
Egy már 17 évvel ezelőtt publikált kutatás szerint a kereskedelmi forgalomban lévő, tetoválásra használt anyagoknak szerepe lehet a hepatitisz C terjesztésében (Haley RW, Fischer RP, Commercial tattooing as a potentially source of hepatitis C infection, Medicine, March 2000), sőt, a tudósok szerint a tetoválás kétszer olyan veszélyes, mint a drog-befecskendezés, persze csak a hepatitisz fertőzés terjedése szempontjából.
Biztosan sokan vannak, akik mindezen érvek ellenére ragaszkodnak majd ahhoz az elhatározásukhoz, hogy tetoválást csináltassanak, illetve sokan mondhatják azt is, hogy nekik semmi bajuk nem lett attól, hogy 10-20 évvel ezelőtt csináltattak egy tetkót, vagy akár folyamatosan újabbakat készíttetnek.
Az viszont megfontolandó, hogy a festék kb. 90%-a évtizedek alatt eltűnik a bőrből, és tulajdonképpen senki sem tudja, hogy hová: vajon felszívódik, vagy kiürül a szervezetből? És ha felszívódott, annak mik lehetnek a következményei? A nyirokkeringéssel a festékanyag vélhetőleg a májba jut, ahogy ez abban az esetben is megtörténik, ha a tetoválást lézerrel távolíttatjuk el a bőrünkből. A lézernyalábok apró partikulumokra oszlatják a festéket, ezeket a részecskéket a falósejtek bekebelezik, majd a nyirokerekkel a májunkba vagy a vesénkbe kerülnek. De hogy onnan teljesen kiürülnek-e, és hogy mit művelnek a továbbiakban a szervezetünkben, az egyelőre kérdéses.
(blog.hu/boregeszseg)
