Cigánytelepekről a munkaerőpiacra
Munkaerőhiányra panaszkodik a fél magyar gazdaság, miközben a 1633 hazai cigánytelepen 300 ezer ember él gyakorlatilag zéró munkaerőpiaci részvétellel. Vajon összepárosítható a kereslet és a kínálat? Látni fogjuk, van jó mikropélda, csak éppen az út nagyon munkás és igen összetett. Both Emőkével, a BAGázs Egyesület elnökével beszélgettünk. (index)
Az alapprobléma ismerős. Ha bekapcsoljuk a híradót, csattognak az ollók, a polgármesterek és a miniszterek mindennap avatnak egy új üzemet vagy gyárat, és büszkén bemondják a kamerákba, hogy hány új munkahelyet teremtenek éppen.
Csakhogy közben a vállalatok ma már egyre nehezebben feloldható krónikus munkaerőhiánnyal szembesülnek. És ez igaz mind a képzett, mind a képzetlen munkaerő tekintetében is. Ez volna a keresleti oldal.
Ahová mégsem jut munka
Az országos munkanélküliség valóban alacsony, egy-két hazai régiót leszámítva ma már szinte sehol sem nehéz munkát találni Magyarországon. Aki akar, az dolgozik – hallhatjuk úton-útfélen. Ez a többség helyzete. Ugyanakkor létezik ma Magyarországon 1633 olyan szegregátum (vagyis cigánytelep), ahol alig néhányan dolgoznak. Az itt lakók kilátástalan helyzetben vannak, mert:
nincs munkaszocializációjuk, vagyis generációk óta nem dolgoztak a felmenőik;
nincs iskolájuk, sokszor valóban csak egy-két osztályt fejeztek be;
életkörülményeik siralmasak, folyóvíz, öblítéses wc hiányában gondot okoz számukra az alapvető higiénia, illetve az egészség megőrzése;
sok gyermekük van, akik rossz idő esetén már el sem indulnak az iskolába;
nincs önbizalmuk, nem mernek elindulni, a falu határán kívül már nem szívesen vállalnak munkát.
Párosítás
A fenti bevezetőből már jól kitűnik, hogy a kereslet és a telepi kínálat összefésülése aligha merül ki abban, hogy fel kell hajtani az üres munkahelyeket, sokkal komplexebb fejlesztő-programokra van szükség.
Először is fel kell támasztani az igényt a jobb, a minőségibb élet iránt, és rá kell világítani, hogy ehhez a munkavállalás és sokszor ezzel párhuzamosan az iskolák megszerzése vezethet el – minderről Both Emőke, a BAGázs Egyesület elnöke mesél, ő korábban több más település mellett Bagon is bűnelkövető fiatalok pártfogó felügyelőjeként dolgozott.
Reménytelenség
A helyi 400 fős romatelepen munkája során teljes kilátástalansággal találkozott. Az egész kisközösségben mindössze öt embernek volt valamilyen szakmunkásvégzettsége. Az egészségügyi viszonyokról pedig sokat elmond, hogy csak két 60 év feletti lakos él az egész telepen, ők az „öregek”.
Both Emőke a bűnelkövető fiatalokkal kapcsolatos állami szerepvállalással nem értett egyet, az ugyanis a kontrollra és nem a segítségre, a szociális alapokra helyezte a hangsúlyt, ezért kivált a rendszerből, önkénteseket toborzott, és létrehozta a BAGázs Egyesületet, amelyet uniós pályázatokból, illetve egy magántámogatói bázisból tart fenn, állami támogatást nem fogad el.
A célokról
A BAGázs tevékenysége egy komplex program, amely egyelőre Pest megyére koncentrál. A Budapesttől 40 kilométerre található Bag, illetve egy másik Gödöllő környéki település, Dány telepi közösségének a fejlesztése a cél, amelynek egyik kulcseleme, hogy miként lehetne a régóta nem dolgozó állástalanokat visszaterelni az elsődleges munkaerőpiacra.
Elmesélése szerint nem is az a probléma, hogy ne lennének olyan környékbeli cégek, amelyek munkaerőt keresnek, hanem inkább az, hogy a telepről érkező embereknek akkorát kellene ugraniuk, hogy megállják a helyüket ebben a világban, amire egyedül nem képesek. A BAGázs önkéntesei mint külső mentorok ugyan folyamatosan segítenek, de még ez is kevés. A munkáltató cégeknek is partnernek kell lenniük.
Például azzal, hogy alább adnak a kezdeti elvárásaikból.
Hogyan? A több műszakos munkakörökbe felvett embereket először csak nappali műszakokban, sőt akár a 12 órás műszak helyett csak fokozatosan, 4-6 órás munkanappal lenne érdemes indítani. A képzetlen emberek átfogó fejlesztésében fontos elem a felnőtt oktatás is, a munkáltató abban is partner lehetne, hogy aki még tanul, azt támogatja ebben a cége, például munkaidő-csökkentéssel.
Egyedül nem megy
A tapasztalat azonban sajnos az, hogy egy-két üdítő kivételtől eltekintve, a cégek ezt nem nagyon tudják megoldani. Annyira még nem rossz a munkaerőpiaci helyzetük, hogy vállalják az akár több éves invesztíciót az emberekbe. Hiszen házon belül esetleg konfliktust okoz az, ha valaki csak csökkentett tempóval lép be, a cégvezetők tartanak attól, hogy rossz vért szül, ha az egyik munkavállalónak kötelező, a másiknak viszont nem a több műszakos munka.
Mindez azért is furcsa, mert a duális képzés modelljét viszont elfogadják a vállalatok, vagyis azt, hogy a tanulók szakmai, elméleti ismereteiket a megfelelő iskolákban szedik össze, de a gyakorlati oktatásuk már a kiszemelt gazdálkodó szervezeteknél zajlik, Vagyis ezek a kiszemelt fiatalok sem közvetlenül a termelésbe lépnek be, hanem csak a képzésbe és a cégek csak amolyan opciós jogot szereznek rájuk.
Közmunka
Both Emőkét arról is kérdezem, hogy mennyire jó átmenet a tétlenség és az elsődleges munkaerőpiac között a közmunka. Mint elmondja különbözőek a tapasztalatok, ahogyan nagyon eltérő az is, hogy melyik önkormányzat hogyan bonyolítja, mit vár el a közmunkástól.
Alapvetően a közmunka jó bevezető lépés lehetne, de sajnos van egy kellemetlen ellenérdekeltség is a rendszerben. A jó közmunkást a Munkaügyi Központ, vagyis az állam fizeti, így önkormányzati szempontból a közmunkás ingyenmunkát végez, vagyis a település abban érdekelt, hogy a legjobbak nála maradjanak, ne lépjenek feljebb.
Ennek ellenére a közmunkások legfelső 30 százaléka már ma is képes lenne megjelenni a munkaerőpiacon, és erre még az anyagi érdekeltség is adott, hiszen
22 800 forint a havi segély annak, aki semmiben nem tud részt venni
54 217 forint a közmunka díja, a megfelelő családi kedvezmények nélkül
125 700 forint a minimális bér az elsődleges munkaerőpiacon
A jó példa
A helyzet tehát nem könnyű, de szisztematikus és hosszan tartó munkával, heti egy közösségi és sok-sok egyéni fejlesztéssel azért Bagon 30-40 százalékos sikert ért el a BAGázs, vagyis száz álláskeresőből 30-40-en el tudtak helyezkedni a munkaerőpiacon.
Ám ezzel még nem oldódtak meg a nehézségek.
A tapasztalatok szerint ugyanis a telepi emberek félnek az utazástól, inkább keresnek kevesebbet, de azt helyben. Pedig Bag környékén nem csak a budapesti cégek, de Halmajugrán a Detki Keksz, vagy Gyöngyösön az Apollo Tyres gumigyár is folyamatosan keres embert.
Végrehajtók
Ha pedig valaki sikeresen átlendült a munkaerőpiacra, akkor még mindig sok veszély leselkedhet rá. Például szagot foghatnak a végrehajtók, és a frissen munkába álló ilyenkor könnyen úgy érzi, hogy hiábavaló minden erőlködése, nem javul az életszínvonala, minden pénze elmegy a korábbi tartozásokra.
A BAGázs az utóbbi problémára egész rendszert épített ki, igyekszik megállapodni a bankokkal, az áramszolgáltatókkal, hogy a tartozások egy részét azok elengedjék, másik részét pedig hosszabb távon lehessen részletekben fizetni, mert a munkavállaló akkor lesz motivált, ha érzi a változást és látja a fényt az alagút végén.
Társak kellenek
De miért kell az egyéni sorsjavuláshoz feltétlenül a közösséget is fejleszteni?
Ha a közösségnek már jó a dinamikája, ha elismerés övezi valakinek a fáradozásait, akkor a közösség nagyon fel tudja húzni a többieket. Sőt, aki jobban áll, az azzal is segíthet a csapat többi tagjának, hogy beajánlja a munkahelyére.
Hiszen úgyis a telepiek tudják a legjobban egymásról, hogy ki mire alkalmas, mennyire megbízható.
Sajnos ebben is van egy paradoxon. Az elején gyorsan elkelnek a legjobbak, sajnos később már olyanok maradnak, akikkel még többet kell dolgoznia a cégeknek, az önkénteseknek.
A gazdaság is duális
Végül ismét a makroképről! Sajnos nem segíti az egész kérdést a magyar gazdaság kettészakadása. A nagy nyugati multik sokkal hatékonyabbak, van pénzük az indokolt automatizálásra, többet tudnak fizetni a munkavállalóknak is, sokkal jobb a helyzetük a munkaerőpiacon.
A többi magyar cég számára lenne inkább fontos a munkaerő-utánpótlás biztosítása, a romatelepi kínálat integrálásával, de a magyar cégeknek még a duális oktatás is nehézség, hát még a hosszan tartó belső mentorálás.
A BAGázs módszere sikeres, de léptékét tekintve csak kisebb közösségekben alkalmazható, nehezen exportálható szerte az országban.
Pedig makrogazdasági szinten is nagyon fontos feladat az övék.
Az alacsonyabb iskolázottságú, képzetlen és munkanélküli telepi lakosság hamarabb kezdi meg a családalapítást, és jóval több gyereket vállal, mint a jómódúak. Ha nem indul el a cigánytelepek munkaerőpiacra vezetése, a nyomor, a munkaerőpiac alkalmatlanság öröklődik, sőt, a nagyobb gyermekszám miatt multiplikálódik. Ez nem jó annak, aki ebben benne él, de annak sem jó, akit közvetlenül nem érint, csak az áttételes hatások miatt.
(Brückner Gergely, index.hu)
