Már VI. Pál is rendelkezett esetleges lemondásáról
Giovanni Battista Re bíboros megerősítette két dokumentum létezését, melyeket VI. Pál pápa saját kezűleg írt, mert attól tartott, hogy esetleg képtelenné válik péteri szolgálata ellátására. Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa, annak idején a hír hallatán ezt mondta: „Bölcs döntés!”
A Vatican Insider portál augusztus 26-án terjedelmes cikkben számolt be Giovanni Battista Re bíboros, a Püspöki Kongregáció nyugalmazott prefektusa nyilatkozatáról, melyet az Araberara bergamói folyóiratnak adott VI. Pál pápa kézírásos leveleiről, melyek esetleges előzetes lemondásáról szólnak. Re bíboros kijelentette, „a leveleket II. János Pál pápa mutatta meg neki”, akinek ő hosszú időn át Ratzinger bíborossal együtt a legközelebbi munkatársa volt.
A Vatican Insider kérdésére Re bíboros, a bíborosi kollégium egykori helyettes dékánja ezt válaszolta: „Két kézzel írt levélről van szó, a pontos dátumra nem emlékszem, de nem Montini pápa életének utolsó szakaszából valók. Úgy gondolom, hogy a hatvanas évek vége vagy 1970 lehetne az időpont. VI. Pál pápát aggodalom töltötte el, hogy a jövőben esetleg képtelenné válhat a szolgálatra, valamiféle súlyos akadályoztatás nem tenné számára lehetővé munkája elvégzését és szolgálata betöltését. Erre akart felkészülni a két levéllel” – emlékezik vissza Re bíboros.
Olyan helyzettel állunk szemben, mely nagyon különbözik attól, amikor egy egyházfő idős kora miatt vagy ereje megfogyatkozása következtében mond le, mint ahogy 2013 februárjában esett meg először az Egyház történetében, XVI. Benedek pápa gesztusával. A középkorban VIII. Bonifác pápa, a lemondott V. Celesztin utóda egy külön dokumentummal értelmezte a lemondás intézményét. A pápa lemondása végül 1917-ben került a kánonjogba, és érvényes ma is az 1983-as keltezésű kánonjog szerint.
Montini pápa feltételezése egy másik problémát érint: mi a teendő, ha a pápa megbetegszik és hosszú ideig öntudatlan állapotban marad, vagy egy olyan kór sújtja, mely meggyengíti értelmi képességeit? VI. Pál pápa 1967 novemberében műtéten esett át, amihez elaltatták. A beavatkozásra nem kórházban került sor, hanem az Apostoli Palota pápai lakosztályában kialakított „operációs teremben”. Fölmerült a kérdés: vajon mi történne akkor, ha a pápa az altatás után nem térne magához? A dilemma feloldására, szem előtt tartva az akkori gyógyászati lehetőségeket az emberi élet meghosszabbítására, a pápa úgy döntött, két saját kezűleg írt nyilatkozatával biztosítja magát, melyeket íróasztala fiókjából húztak volna elő abban az esetben, ha már nem lenne többé abban a helyzetben, hogy akaratának érvényt szerezzen. Mindez másként történt Benedek pápa esetében, aki képessége és szabad akarata teljes birtokában járt el 2013 februárjában, így a két eset nem hasonlítható össze.
Mindenesetre VI. Pál kezdeményezése beleillik elődei intézkedéseinek sorába: XI. Piusz pápa mérlegelte annak a lehetőségét, hogy elhagyja szolgálatát betegség esetén, miközben XII. Piusz pápa előre rendelkezett arra az eshetőségre gondolva, ha a nácik deportálnák őt: „Ha elrabolnának, Pacelli bíboros lenne csak az övék, nem a pápa.”
A bíborosi kollégium tagjaihoz intézett levelében tehát VI. Pál bejelentette (volna) a lemondását. A második levéllel pedig – magyarázza Re bíboros – a pro tempore, vagyis ideiglenesen kinevezett államtitkárához fordult, tehát a legközelebbi munkatársához, anélkül hogy a nevét említené. A bresciai származású pápa őt bízta meg azzal, hogy ösztökélje a bíborosi kollégiumot arra, fogadják el a lemondását. A leveleket az Államtitkárság levéltárában kellett őrizni, de egy másolatot VI. Pál pápa magántitkára, Pasquale Macchi prelátus is megtartott, aki 2006-ban hunyt el. Figyelemre méltó az a tény, hogy II. János Pál pápa megmutatta a leveleket Re bíborosnak. A lengyel pápa a kilencvenes évek közepétől fogva Parkinson-kórtól is szenvedett, és kora előrehaladtával ő is fontolóra vette a lemondás lehetőségét.
A két dokumentum létezését és tartalmát Ratzinger bíborosnak is tudomására hozták, aki akkor a Hittani Kongregáció prefektusa volt. Erről számol be Ettore Malniti prelátus, a trieszti egyházmegye vikáriusa és plébánosa, aki jó barátja volt Pasquale Macchi pápai magántitkárnak. Ő mondja el azt az esetet, amikor a magántitkár az ő jelenlétében beszélt Ratzinger bíborosnak VI. Pál két említett leveléről:
„Ha jól emlékszem, 2003 októberében Macchi prelátussal együtt a Szent Péter téren voltunk, hogy részt vegyünk Szent II. János Pál Úrangyala imádságán. Ekkor jelentette be a pápa egészen nagyszámú új bíboros kinevezését, köztük két lombardiai püspökét is: az egyik Angelo Scola velencei pátriárka volt, a másik pedig Attilio Nicora, az APSA, a Szentszéki Vagyonkezelőség elnöke. Mellettünk állt Joseph Ratzinger bíboros prefektus is. Az Úrangyala után elkísértük Ratzinger bíborost a közeli lakása felé, miközben Macchi prelátus elmesélte a későbbi pápának VI. Pál döntését a lemondásáról, melyet két levélben írt meg.” A trieszti prelátus így emlékezik Ratzinger bíboros válaszára: „Ez nagyon bölcs dolog, minden pápának így kellene tennie!”
VI. Pál pápának előre megírt leveleit végül nem kellett használnia, mert élete végéig dolgozni tudott. II. János Pál pápa betegsége előrehaladtával megfontolta lemondása lehetőségét a legszorosabb munkatársaival, és erről beszélt is 2003-ban. Ő végül úgy döntött, hogy betegen is folytatja péteri szolgálatát.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: News.va
Magyar Kurír
