Miért hiszek a megújulásban? - Személyes bevezető az Isten évszázada című könyvben
Attól tartok, lelki alkatom szerint elég borúlátó vagyok, így nevelődtem. Zűrös családi gyerekkor, sok elutasítottsággal, ez már eleve nem kedvez bizakodó lelkületnek. Lázadó, kötözködő kamasszá váltam, aki ha a kilencvenkilenc jó mellett volt egy rossz, egy hiba, akkor rögtön azt vettem észre. Emlékszem, milyen őrjítő dolog volt velem filmet nézni, mert rögtön a hibákat és a lehetetlenségeket szúrtam ki…
Ehhez járult, hogy mindig sokat olvastam és korán megtaláltak a kritikus hangvételű szépirodalmi művek és az anti-utópiák (disztópiák) is, amelyeket közel éreztem magamhoz. A ’80-as évek első felében aztán az underground világ pesszimizmusa együtt hatott rám a jövőkutatás és a környezetvédő mozgalom (amelyben részt vettem) egyre több veszélyt felsoroló jelentéseivel.
A rendszerváltozás idején, 25 éves koromban tértem meg, elért Isten szeretete és szabadsága – de személyiségem alapbeál-lítódásai azért megmaradtak. Akkoriban sok könyv jelent meg a végső időkről, amelyek szintén nagyon pesszimisták voltak, több is arról szólt, hogy elérkeztünk az utolsó órához. Ugyanezt hirdették a sokszor csak fénymásolatban terjedő különböző magán-kinyilatkoztatások is és sokan hittek bennük. Közben azonban történt valami!
Először is, a társadalmi közeg bizakodóbbá vált, részben a rendszerváltással együtt járó optimista várakozások miatt. Másodszor, környezetvédőként is komoly sikereket értünk el akcióinkkal. Harmadrészt pedig meg-házasodtam, telve örömmel és bizakodással. Szinte naponta tapasztalhattuk Isten kegyelmeit életünkben, semmi sem tűnt lehetetlennek számunkra. Ilyen hangulatban kezdtem én is kritikusabban szemlélni a borúlátó jóslatokat – magammal is küzdve, hiszen „alapból” a pesszimizmusra voltam beállítva. Keresztény emberként megírt első könyvemben – Valóban itt a világvége? – azonban már kritikusan szemléltem a felfokozott végvárakozást és sorra vettem Isten irgalmának és szeretetének jeleit is. A könyv pozitív végkicsengéssel zárul.
Keresztény emberként fokozatosan erősö-dött szívemben egy üzenet: Isten azt akarja, hogy életünk, környezetünk megújuljon, hogy a Szeretet földje legyen. Az eltelt évek során egyre jobban megértettem ennek a hívásnak a valóságát és mélységét. Isten megmutatta, hogy családunkban, környezetünkben, váro-sunkban és egyházközségünkben, de egyhá-zunkban és hazánkban egyaránt lehetséges ez a megújulás, gyógyulás és szabadulás! Cso-dálatos tapasztalatokat szerezhettünk! Az azóta eltelt időszakban a lelkigyakorlatok és gyógyító összejövetelek tapasztalataiból három könyvet is megjelentethettünk, amely-ben tanúságtételek vannak Isten gyógyító, szabadító szeretetéről, s még többet lehet olvasni honlapunkon (szeretetfoldje.hu). Kibontakozott egy kulturális misszió is könyvkiadással, alkotóközösséggel, kiállítá-sokkal, cigány-misszió, sajtóapostolság, kápol-nát építettünk, közösségeket hoztunk létre és/vagy segíthettünk munkájukat, országos imanapokat szerveztük és Szeretet Földje Találkozókat, s közben egyre mélyebben megérthettük hazánk hivatását és küldetését is ezen a földön.
Igen, én hiszem, hogy Isten arra hív minket, hogy hazánk és a Kárpát-medence (de az egész világ is) a Szeretet földje legyen! Hiszem, hogy ez a vízió Istentől származik és Ő minden segítséget meg is ad ennek ki-bontakoztatásához! De nem is csak rólunk van szó, hiszen mi is csak kis része vagyunk annak a hatalmas munkának, amit Isten végez hazánkban a különböző lelkiségi moz-galmakban, de a gazdasági, politikai, kulturális életben is.
Nem vagyok vak és még mindig hamarabb meglátom a rosszat, mint a jót. Nagyon könnyű nekem károgni és sötétre festeni a jövőt. Isten humorát jelzi, hogy azzal a feladattal ajándékozott meg, hogy a jóra fordítsam a figyelmemet, a megújulásra buzdítsak, a reményt élesszem.
Ez a kis könyv is ezt a célt szolgálja. Szerepelnek benne olyan írások is, amelyeket a honlapunkra írtam az elmúlt években, buzdításul, illetve látleletként. (Ott valóban egy folyamatos, napról napra, hétről hétre való „átvilágításról” van szó!) Igyekeztem az új és régebbi írásokat egységes keretbe szerkeszteni, már amennyire az anyag ezt megengedte. Keresztény hitünk, hazánk állapotának egy-egy szelete kerül így „lámpánk alá”. Lehetséges-e még keresztény kultúra, szépirodalom? Miért akadozik a cigány integráció, amikor hazánk annyi pénzt, időt és energiát szán erre?
Bemutatunk egy-egy problémát, válaszokat keresünk és az olvasókat is arra hívjuk, hogy gondolkozzanak el az rajta és fogalmazzák meg a maguk válaszait. A legfontosabb azonban mégis annak felmutatása – és reményeim szerint ez fogja keretbe az egész művet -, hogy van jövőnk, keresztény jövőnk, Isten ehhez minden anyagi és lelki eszközt a rendelkezésünkre bocsát. Csak rajtunk áll, hogyan és milyen mértékben élünk a lehetőségekkel és kegyelmekkel!
„Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt; tőle származik minden közösség az égben és a földön. Adja meg nektek dicsőségének gaz-dagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével. Annak pedig, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, legyen dicsőség az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön-örökké! Ámen. (Ef 3, 14-21)
Az összeállítás korántsem teljes, már csak terjedelmi okokból sem. Több téma is kimaradt, amiről a honlapunkon rendszeresen írunk vagy hírt adunk és nyilván van olyan is, ami ugyan valós probléma, de valamiért kívül esik a látókörünkön. Bízom benne, hogy hiányosságai ellenére a könyv mégis segíthet közös ügyünk valóra váltásában: hogy hazánk a Szeretet földje legyen…
Sipos Gyula
Részlet Sípos (S) Gyula: Isten évszázada - Magyarország átvilágítása című könyvből. Lásd: http://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/7683-21-szazad-isten-evszazada-magyarorszag-atvilagitasa
