dr. Torgyán Atilla: PLACID ATYA – A túlélés négy szabálya
10 év a Gulágon - „Én nem diákokat fogok tanítani, ahogy elterveztem. Nekem az lesz a dolgom, hogy tartsam a lelket fogolytársaimban. Ez volt a hivatásom a lágerben tíz évig. Ezért voltam én a legboldogabb ember az egész Szovjetunióban, mert rám talált az életfeladatom.” Placid atya
Amikor a Magyar Kurir 2017. január 26. napján Olofsson Placid bencés szerzetes búcsúztatásáról tudósított, azt a főcímet adta cikkének: „ÉLETÉVEL TANÍTOTT, EMBERI TARTÁSRA NEVELT”. Sokunk nagy kedvence volt ő, mert annak ellenére, hogy rendkívül nehéz, viszontagságokkal teli élete volt, belőle nem egy megkeseredett, haraggal és fájdalommal teli ember lett, hanem éppen ezzel ellentétesen hála, öröm, köszönet és humor sugárzott belőle. Hatalmas élő tanítás volt látni őt a Villányi úti Szent Imre Templomban a 2016. decemberében megtartott misén, ahol közvetlenül és szeretetteljesen beszélt élete nehézségeiről. Úgy gondoltam, hogy ennek a rövid értekezésnek a fő témájául azt helyezem, hogyan sikerülhetett mindez Placid atyának.
Az ember, aki Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, aki a semmi helyett bejárhatja a létezés káprázó táncát, a MINDENT, az egész világot, Istentől, saját teremtőjétől kapja meg, ahogyan gondok és nehézségek nehezítik életét, attól mégis elfordul. Sőt, amikor egy időre fájdalom és nehézség borul reá, az öklét rázva Urára mutogat és Istenét hibáztatja mindenért, igazságtalannal és kegyetlennek nevezve meg őt. Annyi ember indul csillogó szemekkel, totyogó léptekkel, majd futva-sietve neki a világnak, hogy figyelmével köszönje- tapsolja a ragyogó világ csodát, s megöregedvén majdnem ugyanannyian zuhannak bele keserűségbe, zord tekintetbe, mosolytalan ellenállásba. Pedig a jó példa, s gyógyír adott: hálával köszönni, meglátni, értékelni minden kis dolgot, amit a Teremtés adott, a kis dolgok értékét meglátva mosollyal borulni le Teremtőnk nagysága előtt!
Nézzük meg Placid atya nehézségekkel tűzdelt életútját, mely által ő nemcsak hogy nemesebb lett, hanem életpéldájával az élet szeretete és a humorral átszőtt életszemlélet felé segített minket. Placid atya, Olofsson Placid néven 1916. december 23. napján született Rákosszentmihályon. Egyik őse svéd származású volt, aki XII. Károly svéd király kíséretében Magyarországon járt, és itt is maradt. Az ifjú 10 évesen költözött Budapestre és a Szent Benedek bencés gimnáziumban tanult. Osztályfőnöke, a legendás bencés oktató, Szunyogh Xavér Ferenc volt. Ígéretes tehetségként indult és már 16 és fél éves korában – külön engedéllyel – leérettségizett, majd rögtön érettségi után belépett a Szent Benedek rendbe. Ezt követően még 6 éven át tanult Pannonhalmán teológiát, ebből két félévet a müncheni Lajos Miksa Egyetemen, és a teológia mellett német-magyar szakos tanári diplomát is szerzett, sőt még filozófiából is diplomázott. Így összesen 3 diplomája volt. A müncheni tanulmányai során már árnyékként előrevetült az a sötétség, amivel később szembe kellett néznie. Így írt ő maga később a müncheni időszakról: „Ez 1935-ben volt, már Hitler hatalomra jutása után. Nagyon militáns hangulat uralkodott az egyetemen. A reverendám miatt leköptek és kutyákat uszítottak rám. Ott láttam először olyan térképet, amelyen Magyarország Németországhoz volt csatolva.”
1939. júniusában szentelték pappá. Először Győrszentivánba került káplánnak, majd innen hívták be tartalékos főhadnagyként tábori lelkésznek, és 11 hónapon át szolgált a háborúban a komáromi hadikórházban. Itt a Don-kanyarba vezényelt 2. hadsereg tisztjeit kezelték. 1942-ben váratlanul lefokozták és leszerelték politikai okok miatt. Több prédikációjában beszélt ugyanis a katonatisztek megengedhetetlen viselkedésével szemben és védte a közkatonákat. Ezután Sopronba került tanárnak. Itt is felhívta magára a figyelmet, mert előadásokat tartott bírálva a nemzeti szocialista és a nyilas ideológiát. Majd következett a német megszállás, ő pedig Pápára került s az ottani bencés gimnáziumban tanított. Itt élte át a háború végét és a szovjet katonákkal való első negatív találkozását. 1945 augusztusában rendi elöljárói ugyanabba a bencés gimnáziumba helyezték át, ahol hajdanán diákoskodott. Itt, tanári állása mellett, bekapcsolódott a politikai küzdelmekbe is Slachta Margit szerzetesnő oldalán, a Szociális Testvérek tanácsadójaként. Sorsának külön érdekessége volt, hogy az 1945 őszi választásokon be is jutott a parlamentbe, viszont nem lett belőle országgyűlési képviselő, ugyanis mandátumát másnak adta át. Placid atya objektíven látta a Szovjetunió felől érkező veszélyt, és lelkigyakorlatain, valamint különböző beszédein sokat bírálta a kommunistákat, a baloldali újságok pedig sajtóhadjáratot indítottak ellene. Ahogyan azonban a kommunisták hatalma megerősödött, az ekkor még csak 30 éves Placid atya életveszélyes helyzetbe került. Elöljárói az eseményektől távoli, biztonságosnak tűnő Pannonhalmára küldték, azonban már késő volt. Itt tartóztatták le 1946. június 5-én este, innen indult el a kálváriája. Másnap reggelre már az ÁVO Péter Gábor vezette hírhedt Andrássy úti épületében volt. Itt kezdték el őt az ÁVH durva módszereivel előkészíteni egy koncepciós perre, amelyet pontosan Kisboldogasszony napján, 1946. szeptember 8. napján el is indítottak. A módszer része volt, hogy éjszaka kínozták és vallatták a foglyokat, nappal pedig nem hagyták őket aludni. Ráadásul Placid atyát reverendában tartóztatták le, átöltözni sem volt módja, ezért a baloldali intézetvezetők és katonák nagy figyelmet fordítottak rá és egész nap folyosót és wc-t tisztíttattak vele. De éppen ez a munka segítette őt a krízis átvészelésében és megmutatta számára azt, hogy ha feladat és tevékenység van, az segíti a túlélést. Mivel munka közben engedték, hogy énekeljen, egyszer halálra ítélt rabok számára be tudta építeni a dalba a halál előtti feloldozás latin nyelvű szövegét. Csak utólag tudta meg egy túlélőtől, hogy milyen segítség volt számukra ez az ének. Ilyen és ehhez hasonló dolgokban ismerte fel Placid atya az isteni gondoskodást és Isten állandó segítő jelenlétét. Így mondta: „az Úristennek olyan fantasztikus ötletei vannak..!” A pert szovjet törvények alapján tartották meg és 13 vádlottja volt. Placid atyát végül 10 év kényszermunkára ítélték annak ellenére, hogy semmit nem követett el. Először a sopronkőhidai fegyházba vitték, majd innen indult el hosszú útjára a GULÁG-ra, ahol 1947. januárjától 1955. szeptember 24-ig több lágert is bejárt, s folytatta le a küzdelmet a túlélésért. Az első tábor a brianszki erdőben volt, Moszkvától cca 900 km-re. Ide 13 napon át vonatoztak és a vonat alsó padlatán olyan hideg volt, hogy ruhája többször is odafagyott. 5 éven át hatalmas nyírfaerdőben egy fakitermelésen dolgozott, 42 kg-ra lefogyott és olyan gyenge volt társaival együtt, hogy segíteni kellett egymásnak kimenni a latrinára nehogy gyengeségükben elveszítsék az egyensúlyt és beleessenek (egyetlen palló volt a latrinán és tartani kellett egymást, miközben „dolgukat végezték”). Ételt a rabok annyit kaptak csak (főleg káposztalevest és szójás kenyeret) hogy éhen ne haljanak. Az atya 8 évig levelet sem írhatott haza. Izgalmas filmekre és könyvekre rímelnek rá Placid atya lágeri beszámolói arról, hogyan élte túl a GULÁG-ot és hogyan öntött lelket társaiba. Placid atya idősebb korában elkezdett életéről sztorizgatni. Ezek a történetek szinte mindenkinek kedvenceivé váltak. Az atya úgy beszélt, afféle sajátos stand-up comedy stílusban, hogy a hallgató néha azt sem tudta nevessen-e vagy sírjon. Idézek néhány rövidke történést, hogy bemutassam sajátos szemléletét és humorát. „Zsuliknak hívták a „láger krémjét”, a felső tízezret. Voltak köztük valódi gazemberek is. Egy 23-szoros szovjet gyilkos, aki az utolsó hat gyilkosságát már a lágerben követte el, szeretett mellettem ülni. Kérte, hogy a tükre hátoldalára fessek valamit (megj.: az atya egy tévedésből lett „portrétyiszt”, portréfestő a lágerben). Egy 23-szoros gyilkosnak nem mertem nemet mondani, ezért festettem rá egy női képmást. Viszonzásul azt mondta: szeretném neked megköszönni, de semmim sincs. Tudod mit? Ha téged valaki bántani akarna, szólj nekem! Így lett saját testőröm a lágerben. A négy őrtorony a golyószóróval kismiska volt ahhoz a védelemhez képest, amelyet én élveztem.”
Amikor Placid atya szabadult a GULAG-ról, élete egyáltalán nem lett könnyebb (voltak olyanok is, akik kérelmezték, hogy a lágerben maradhassanak, ugyanis féltek a társadalomba visszailleszkedés nehézségeitől). Amikor hazatért, idős, szívbeteg édesanyját igyekezett felkeresni, de nem mert hozzá bekopogtatni nehogy édesanyja beteg szívét megterhelje, ráadásul késő este volt. Egy, a GULAG-ot szintén megjárt, ismerősét kérte meg arra, hogy készítse fel édesanyját a találkozásra. Közben ő a lépcsőházban várakozott. Jött le a lépcsőn egy fiatal lány, aki kedvesen megkérdezte tőle: „Kit tetszik keresni?” – mire az atya: „Tulajdonképpen saját magamat.” A kislány ránézett ijedten: „éjjel egy ilyen őrülttel találkozni” – és úgy ment ki a kapun, mintha puskából lőtték volna ki.”
Placid atyát nem engedték sem papként sem tanárként újra hivatalt vállalni, és Pannonhalmán sem telepedhetett le. Pesterzsébetre került egy fűrészüzembe, majd 12 éven át az ORFI-ban dolgozott betegszállítóként, később pedig a Kútvölgyi kórház mosodavezetőjeként. Majd 1969-től a Korányi kórház mosodáját vezette és innen ment nyugdíjba 1977-ben. Misézni a forradalom pár napját leszámítva először csak otthonában mert, nyilvánosan ritkán és titokban misézett. 1975-től a ciszterci Szent Imre templomban végzett kisegítő lelkészi munkát, eleinte névtelenül. Volt róla egy ún. „figyelő dosszié” és „gyanús elemnek” számított. A rendszerváltás után lett hivatalosan is a Szent Imre plébánia lelkésze. 2011-ben leesett az ágyáról és eltört a combcsontja, innentől kezdve kerekesszéket használt. 2017. január 15-én este „szenderült el az Úrban”.
Ebből az életrajzból – és itt tényleg csak röviden kivonatolva mutattam be a sok nehézséget, ínséget és szenvedést, amelyet Placid atya átélt – jól látható, mennyire nehéz sors jutott neki osztályrészül. Ezért különös jelentőséggel bír az az életszemlélet, az ő életpéldája, amivel példaértékűen bemutatta a többi ember számára azt, hogyan lehet a legnagyobb életnehézségek közepette is a jó és a szép dolgokra fókuszálni. Amikor Placid atya a GULÁG-ra került, természetesen neki is minden éppen olyan nehéz volt, mint fogolytársainak. Azonban volt egy nagyon fontos felismerése, amely kiemelte őt közülük. Méghozzá az, hogy miután az atya szembenézett a sorsával, és tudatosította azt, hogy minden a jó Isten segedelmével történik, és ő nem véletlenül, hanem céllal került a GULÁG-ra, teljes mértékig elfogadta a sorsát. Sőt, nemcsak, hogy a saját sorsát fogadta el, hanem azt is megértette, hogy nem úgy lesz, ahogyan ő azt a saját életéről elgondolta, hanem úgy lesz, úgy kell lennie, ahogyan az Isten akarja. Márpedig most ő nem diákokat kell, hogy tanítson, hanem az lesz a feladata, hogy tartsa a lelket fogolytársaiban. Sőt, mivel saját sorsát elfogadta és hivatását megtalálta, ő lett a „legboldogabb ember az egész Szovjetunióban”. Eszembe jut most Olaszország egyik nagy szentjének, Carlo Gnocchinak az élete, aki tanárként diákjai után ment az I. világháborúba, hogy megkönnyítse a terhüket. Mivel teljesen más hozzáállással érkezett a frontra, mint a diákjai, másképp is élte meg azt. A diákok élete szüntelen aggódás és félelem volt önmaguk miatt, míg Don Gnocchi nem félt, nem aggódott, csak diákjainak szenvedése érdekelte, és az, hogyan csillapíthatná az ő szenvedésüket. Ily módon pedig, másfajta hozzáállása miatt Carlo Gnocchi elfeledkezett önmagáról és altruista hozzáállásával életét nem saját magának féltése, hanem a mások segítésére való törekvés töltötte el. Valami hasonló történhetett Placid atyával is. Amikor ráeszmélt arra, hol is van valójában, sok szenvedést látott: magyar, német, ukrán, a Szovjetunió különféle tagállamaiból származó lelkeket, nehéz sorsokat, összetört embereket, akik segítségre szorultak. „Az lesz a dolgom, hogy tartsam a lelket fogolytársaimban” – ismerte fel, és innentől kezdve saját bajai, problémái egy csapásra elenyésztek, és mások kerültek életének, tudatának centrumába. Azért hogy segítsen, kidolgozott négy pontot, amit a „túlélés négy szabályának” nevezett. És lám, a négy szabály követése valóban segített sok embernek, hogy túlélje a GULÁG-ot, és átlépjen a nehézségeken. Az első szabály így hangzott: „A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni és elégedetlenkedni, mert attól gyengébb lesz az ember.” Ezért Placid atya, hogy elterelje a borúra és elégedetlenkedésre hajlamos fogolytársai figyelmét, arra kérte őket, hogy beszéljenek neki a szakmájukról, arról a mesterségről, amihez értenek. Pszichológusok már felismerték azt, hogy ez a GULÁG-on és koncentrációs táborokban végzett gyakorlat, ugyanolyan fontos a hétköznap embere számára is! „Van aki elkezdi reggel a panaszkodást és egészen estig nem tudja befejezni…” – mondta az ő sajátos humorával. De kétségtelen tény, hogy nehéz helyzetben nyomatékos jelentőséggel bír az, ha pozitív dolgok és gondolatok felé tereli az ember a figyelmét. A panaszkodás és elégedetlenkedés pedig olyan mintha az ember egy nagy NEM-et mondana az Isten által teremtett világ dolgaira. Sőt, az események láncolatára is, melyet az égi sorsrendező akarat, az ember életének részévé formál. Ekképpen ahelyett, hogy keresné az adott esemény okát vagy célját, helyette panaszkodásba és elégedetlenkedésbe burkolózik.
A szabályokról, amelyeket Placid atya kitalált, tudni kell, hogy azokat nem apácák vagy szerzetesek számára készítette. Magáról sem mondta azt, hogy lelkipásztor, hanem „lelki szakmunkásnak” nevezte magát Nagyon sokféle ember került a GULÁG-ra. Köztük sok bűnöző, Istennel pörölő, vagy éppen a materialista társadalom által formált ember. Olyanok többnyire, akiknek Istenről nem lehetett közvetlenül beszélni. Ezért próbálta az atya a szabályok megfogalmazását az ő befogadóképességükhöz igazítani.
A második szabály megfogalmazása így hangzik: a szenvedést nem kell keresni, mert jön az magától. Ezzel kapcsolatban mindenki nyugodt lehet. Viszont ezzel ellentétben éppen keresni kell, sőt észre is kell venni, az élet apró örömeit! Ehhez azonban újfajta látásmódra van szükség. Egy olyan szemre, ami a kis örömöket keresi és azokra fókuszál. Placid atyáék az 1952-es Helsinki olimpia mintájára még „öröm olimpiát” is rendeztek, amelyen az nyert, aki a legtöbb apró örömöt tudta a nap végén felsorolni. És ehhez a másfajta élethozzáálláshoz semmi szigorú értelemben vett vallásosság nem kellett, sőt, a fegyelem edzésével minden ember számára elérhető volt. Kicsit hasonló ez ahhoz, mint amikor egy ember hálanaplót vezet. Annyi olyan esemény van, amely fölött az ember észrevétlenül átsiklik, meg sem köszönve azt Teremtőjének. Pedig az ember azzal tiszteli meg a teremtést, ha meglátja, megéli és megcsodálja a világot. A misztikusok gyakran beszélnek arról, hogy Isten is azt kívánja, hogy lássuk meg, értékeljük az általa teremtett világot, és mint gyermek a játszótéren, játsszunk és gyönyörködjünk benne. Ez a szemlélet egyfajta magas szintű művészet is. Az ember feladata. Ezzel ellentétben bizonyosan az égiek bánata az, hogyha nem vesszük észre, s tudomást sem veszünk az élet elénk varázsolt apró csodáiról. És éppen az élet apró örömeinek a meglátása, az élet megszentelése, az amivel az ember meg tudja köszönni teremtőjének a sok jót, amit kapott.
Placid atyáéknál a GULÁG-on viszont sokszor tényleg ritkák voltak ezek a kis csodák, viszont annál értékesebbek. Placid atya kedvenc példája az, amikor az erős mínuszos hidegben az őr a motozáskor nem vette le az atya bélelt sapkáját, s így nem fázott meg. De ilyen öröm volt az is, amikor fogsága második évétől kezdve, éjjelente, a priccsen fekve misét mondott. Itt csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy egy keresztény hívő ember számára végtelen sora lehet az élet apró örömeinek: a csöndes imádságok szavai, egy keresztény meditáció evangéliumi témái vagy akár egy szellemi gyakorlat, ami érezhetően az Ige átalakító ereje az ember belsejében. A harmadik szabály ismertetésénél az atya mindig elmesélte, hogy a lágerben a kicsi és gyenge, valamint a nagy és erős fogalompár volt a fontos. Viszont itt különös jelentőségűvé vált az ún. kicsik és gyengék számára az önbecsülés. Hogy az adott helyzetben mindig meg lehet, sőt meg is kell az embernek mutatnia, cselekvéssel bizonyítania, hogy ő maga értékes, sőt, különb! Buzdította társait arra, hogy megmutassák, hogy kik is ők valójában, hogy emberek és ennél fogva mind értékesek.
A negyedik szabály egy kis reklámja is volt saját missziójának. Az atya így fogalmazott: akinek „van hova megkapaszkodnia”, annak könnyebb. Nekünk, hívő embereknek viszont sokkal könnyebb, sőt, mi azt is tudjuk, hogy Isten is akarja a túlélésünket. Ehhez hozzátehetjük még, és következik is belőle, hogy Isten a mi javunkat akarja. Az egész teremtési folyamat értünk, minden érettünk van.
Egyszer az egyik lágerban Placid atyához került egy szentírás. Placid atya pedig azt a játékot találta ki, hogy szétosztotta a Biblia cikkelyeit a rabok között, amelyekben a túlélés egy-egy szabályához idézeteket kellett keresnie a játékban résztvevőknek. Máskor pedig az atya találkozott a nagy szovjet statisztikai hivatal egy GULÁG-ra került igazgatójával, akitől megtudta, hogy a GULÁG cca. 7000 lágerkörzetében három és fél millió ember dolgozik. Ezt az atya úgy értékelte, hogy statisztikailag legalább százezer ember túl kell, hogy élje a GULÁG-ot. Akarni kell és hinni benne. Miért is ne lehetne a túlélő éppen az adott ember maga?
Végezetül idézni szeretném az atyát: „Senkit se tévesszen meg tehát, ha derűsen beszélek a lágerről, mert nem a borzalmakat hangsúlyozom, hanem a túlélés csodáit.” És emlékezzünk majd rá, az ő nehézségekkel telitűzdelt élete, éppen ez a szenvedések és fájdalmak határmezsgyéjén élt élet, vezetett el Isten kegyelméből ahhoz, hogy Placid atya ilyen különleges emberré váljon, a megpróbáltatások által edződve, humorral és az apró örömök szemléletével eltelve.
dr. Torgyán Atilla
Ajánlott film: Placid atya, aki túlélte a GULÁG-ot – Placid atya mesél az életéről (DVD) (Etalon Film Kiadó, 2017)
Hozzászólások
Olyan nagyon izzadtságszagú számomra ez a túllihegett rajongás. Élt, szerettük, kitüntették, szerepeltették, könyvet, filmet írtak róla. Ennyi!
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.