Több tízezren ünnepelték a karizmatikus megújulás 50. évfordulóját
A világ 120 országából érkeztek Rómába a katolikus karizmatikus megújulás csoportjainak képviselői, hogy együtt ünnepeljék a megújulás alapításának ötvenedik évfordulóját. Az ünnepen részt vett több protestáns felekezet, az evangéliumi keresztény és a pünkösdista egyházak tagjait is. Ének, dicsőítés, tanúságtételek sora váltotta egymást, majd Raniero Cantalamessa kapucinus szerzetes, a Pápai Ház szónoka mondott beszédet, aki maga is az olasz karizmatikus mozgalom tagja. Ferenc pápa is szólt a jelenlévőkhöz.
Raniero Cantalamessa beszédében a szentlelkes megújulás szerepét hangsúlyozta. A keresztények közötti egységre vezető út elsősorban nem az egység kérdésének teológiai és doktrinális megoldásában rejlik, hanem sokkal inkább az evangelizálás közös elkötelezettségében. Az ökumenikus útkeresés a kezdetek során főként ezen az úton indult el, de idővel ismét felütötte a fejét a megosztottság. Nem szabad az igazságot a karitásszal helyettesíteni, hanem sokkal inkább szeretettel kell tartani az igazság felé, kezdve attól, hogy megpróbáljuk szeretni egymást, azért, hogy aztán meg is értsük egymást – hangsúlyozta Raniero Cantalamessa.
A szeretetre alapozott ökumenikus út azért különleges dolog, mert azonnal lehetséges számunkra, és nyitva áll előttünk. Nem haladhatunk rohamléptekkel a doktrinális kérdések terén, mert a különbözőségek adottak, és azokat csak türelemmel lehet feloldani. Ellenben a szeretetben gyorsabban lépdelhetünk. Ami még ezen felül különös módon egyesít bennünket, az a közös szenvedés és az együtt vállalt vértanúság Jézusért – hangsúlyozta Raniero Cantalamessa.
Ferenc pápa hosszú elmélkedést tartott a több tízezres ünneplő közösségnek a Szentlélekben való megújulás lehetőségeiről. Szabad ég alatt vagyunk együtt – kezdte beszédét a pápa –, mert nem félünk, hiszen nyitott az égbolt és a szívünk is nyitott. Azért gyűltünk egybe, hogy közösen valljuk meg: Jézus Krisztus az Úr!
Sokan, a világ sokféle részéből érkeztetek ide, hogy a testvéri barátság kötelékeit teremtsük meg egymás között, az egység felé vezető úton. Hogy hirdessük az Atya szeretetét minden gyermeke iránt! Hogy minden népnek hirdessük az örömhírt! Hogy megmutassuk: a béke lehetséges! Ez egyáltalán nem könnyű, de Jézus nevében legalább a tanúságtételünkkel jelezhetjük, hogy a béke lehetséges! Persze csak akkor, ha előbb béke van köztünk. A különbözőségek adottak, nagyon szeretnénk, hogy azok kiengesztelődött különbségek legyenek.
Az első pünkösd résztvevőinek sokfélesége – folytatta a pápa az elmélkedését – jelzi az eltéréseket, de a Szentlélek mindenkivel megérteti Jézus feltámadásának üzenetét. A világ 120 országából érkeztetek ide, hogy megemlékezzetek a Szentlélek fölséges művéről, aminek ötven évvel ezelőtt adott kezdetet. Hogy mit is csinált akkor Lélek? – tette fel a kérdést a pápa. Nem intézményt, nem szervezetet alapított, hanem a katolikus karizmatikus megújulás kegyelmének az áradását indította el. És ez a megújulás katolikusnak született? Nem – adott választ rögtön a pápa. Ökumenikusnak született a kezdeményezés, mert a Szentlélek teremt egységet és ő ad erre ösztönzést.
Pünkösdkor a Lélek félelemtől bezárt embereket tett bátor tanúságtevőkké. A Jézust háromszor megtagadó Péter Lélekkel eltelve így kiált: „Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!” (ApCsel 2,36). Ez minden keresztény közös hitvallása. Ennek a jegyében voltak egyek és osztoztak közösen a vagyonukban is, még ha páran ezzel vissza is éltek.
Az ősegyház első tapasztalatán túl Ferenc pápa Fülöp diakónus missziós szolgálatát is említette, aki megtérítette az etióp királyné gazdasági miniszterét. A Szentlélek indíttatására ment oda hozzá Fülöp és azóta is a Lélek indít minden hívőt arra, hogy hirdesse az Urat.
Napjaink keresztényüldözése kapcsán Ferenc pápa utalt az imavirrasztás helye, a Circus Maximus szellemére. A kezdeti keresztényüldözések során nagyon sokan itt szenvedtek vértanúságot. De ma több a vértanú, mint akkor volt! – szögezte le a pápa. Ám a gyilkosok a tetteik előtt nem kérdeznek a felekezet után: Te katolikus vagy? Vagy református? Vagy evangélikus? Nem! Csak azt kérdik, hogy te keresztény vagy-e! Ez a „vér ökumenizmus”, mely egyesíti napjaik vértanúinak a tanúságtételét. A világ különféle helyein folyik a keresztények vére. Ma, sokkal inkább, mint valaha, sürgetőbb a keresztények egysége az imádságban és a leggyengébbek felkarolásában. Haladjunk együtt és dolgozzunk közösen – kérte a szentatya.
Ötven évvel ezelőtt kiáradt a Szentlélek a katolikus karizmatikus megújulás mozgalomra. Azért áradás ez – magyarázta a pápa –, mert a mozgalomnak nincs alapítója, nincs alapszabálya, nincsenek szervei vagy kormányzata. A sokféle karizma mind az Egyház egységét szolgálja. Ennek az áradásnak az útjába nem állhatnak gátak és a Szentlelket semmiféle ketrecbe nem lehet bezárni. De álljunk meg ennél az ötven évnél! – kérte a pápa. Ötven év az fele az emberi életnek. De mi azért csak menjünk tovább, akár már ráncos arccal is, és hagyjuk magunk mögött az idők porát és adjunk hálát az Úrnak!
Pünkösd szüli az Egyházat. A Szentlélek, az Atya ígérete nyomán teremti az Egyházat, a Jelenések könyve Jegyesét. A legbecsesebb ajándék, amit kaptunk: a keresztségünk. A Lélek vezet bennünket a keresztény élet útjain és ebben a katolikus karizmatikus megújulásnak kiváltságos szerepe van. Mert ez a kegyelmi áradás az egész Egyházé, senki nem lehet annak a gazdája.
A megújulás által használt dicsérő imádság kapcsán a pápa annak erejére hívta fel a figyelmet. A dicsőítés Isten ingyenes szeretetének és kegyelmének a hálás elismerése. Talán nem mindenkinek tetszik, jóllehet teljesen része a szentírási hagyománynak. A frigyláda előtt táncoló Dávid király példájára utalt a pápa, amit a zsoltárok énekelnek meg. Ujjongás, örvendezés és öröm a Szentlélek művének a gyümölcse. A keresztény ember pedig vagy megtapasztalja ezt az örömöt, vagy ha nem, akkor valami nem működik benne: az evangélium öröme hiányzik neki. Jézus is erről szólt a názáreti zsinagógában, amikor beszédre jelentkezett: „Az Úr kent föl engem, hogy örömhírt vigyek”. A keresztény üzenet mindig örömhír – húzta alá a pápa.
Elmélkedése végén a szentatya Suenens bíboros és Dom Helder Camara írására utalt: „karizmatikus megújulás és az ember szolgálata” összekapcsolódik. A Szentlélekben való keresztség, a dicsőítés és az ember szolgálata – ez a három dolog elválaszthatatlanul összetartozik! Ferenc pápa végül köszönetet mondott a szolgálatért, majd a Szentlélek legelső munkájára emlékeztetett: „Íme, én újjáalkotok mindent!” (Jel 21,5).
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: News.va
Magyar Kurír
