Hamar feladjuk a kapcsolatainkat ahelyett, hogy dolgoznánk rajtuk
A társadalmi környezet folyamatosan változik körülöttünk, míg mi magunk, a lelki szükségleteink és a biológiai lényünk nem változik olyan ütemben. De hogyan hat ez ránk és a kapcsolatainkra? Dr. Belső Nóra pszichiáter szerint ugyan van némi alapjuk, sosem fedik le az igazságot az olyan általánosítások, mint az, hogy társfüggők lettünk; hogy a virtuális tér határozza meg emberi kapcsolatainkat; vagy hogy a “modern” párkapcsolatok felszínesek és éretlenek.
Nem dolgozunk eleget a kapcsolatokon?
“Egy jó kapcsolat mindig is kölcsönösségen alapult, nyitott, őszinte, meghitt volt, inspiráló, biztonságot adó és örömökkel teli. Régen is voltak rossz kapcsolatok, érdekviszonyok vagy előre elrendezett házasságok, és ma is vannak. A szerelmet szerintem mindenki felismeri, bár manapság ezt is sokan túlbonyolítják. Hosszú távon pedig mégis csak hangsúlyossá válnak a belső értékek. Talán azért is van annyi válás, mert eleve rosszak a választások” - nyilatkozta a Díványnak Dr. Belső Nóra, aki szerint általánosságban semmi sem változott, egyszerűen több mindenről tudunk és beszélünk.
“Talán az, hogy a szakítás és a válás elfogadottabb lett, nem tett jót az összetartozás érdekében elvégzendő munkának a kapcsolatokban. Hamarabb feladják a párok a közös életet, mert azt hiszik, hogy a következőn kevesebbet kell majd dolgozniuk. Másrészt az a jelenség, hogy egyre mobilisabbá válunk, utazunk, elköltözünk, külföldre megyünk, sokat dolgozunk - nem feltétlenül a lakhelyünkön -, többféle társaságba járunk el, többet látunk és hallunk a világ dolgaiból, egy szélesebb perspektívát nyújt, amelyben a kötődés gyakran lekötöttséget jelent. Ezt pedig gyakran lehetetlen jól kezelni” - véli a pszichiáter.
Mi irányítja ma a párválasztást?
“Egy kapcsolat elején szinte mindig más arcot mutatunk, mint évekkel később. Ahogyan idősebbek leszünk, ez egyre kevésbé jellemző, hiszen a bölcsességgel a társas kapcsolatainkhoz való hozzáállásunk is változik. Jó lenne minél hamarabb rájönni erre. De van abban is valami, hogy a virtuális tér irányítja a társas kapcsolatokat, hiszen sok külső hatás, követendő példa érkezik onnan, ami megzavarja a saját, magunkkal hozott értékrendünket, vagy azt a folyamatot, amelyben magunknak kellene rájönnünk, hogy mi is jó nekünk. Mivel másolunk, nem épülünk. Mindig is volt divat, voltak ideálok és ikonok, de napjainkban sokak számára ez a legmeghatározóbb. Persze a saját bőrén előbb vagy utóbb mindenki megtapasztalja, miképpen is kellene élnie” - tette hozzá a szakember.
Görcsösen ráálltunk a társkeresésre?
“Az ember szociális lény, vágyik az intim kapcsolatokra, barátságokra, társasági életre és ez így van rendjén. Ugyanakkor a mai életvitel, a sok munka nem engedi a párkapcsolatok szerves fejlődését, kevés időt hagy a valódi érzelmek megérésére, megélésére, ezáltal felőrli azokat. A társkeresés nem új jelenség, csak manapság egyszerűen több csatornán zajlik, mert nem a szezonnyitó bálra vagy egy barát által összehozott bemutatásra várnak az emberek. Van, akinek ez működik, van, aki a hagyományosabb utakat választja” - magyarázta Dr. Belső Nóra.
“A mai emberek is az örömöket, biztonságot, inspiráló társat keresik egymásban, akivel jó együtt, akire lehet számítani jóban, rosszban, egészségben, betegségben. Csakhogy aztán marad a jóban és az egészségben. A rosszat gyakran nem vállalják. Bár én ismerek sok modernül gondolkodó nőt és férfit, akik mindennek ellenére képesek és akarják is megtartani az értéket, amit egy jó kapcsolat jelent. Igaz, tesznek érte sokat, hiszen anélkül nem megy” - fűzte hozzá a szakértő.
(S-W. Zsó, divany.hu)
