A Szent Egyed közösség levélben fordult az Országgyűlés tagjaihoz a menekültügyi szigorítás kapcsán
"A biztonság nem lehet ok az emberség felfüggesztésére” címmel a Szent Egyed közösség nyílt levélben fordult az Országgyűlés tagjaihoz: Tisztelt Képviselő Asszony/Úr!
A Sant’Egidio közösség megütközéssel és aggodalommal fogadja, hogy a Kormány február 19-én benyújtott törvényjavaslata tovább szigorítaná a menekültügyi eljárást, szűkítené a menedékkérők jogait, az őket megillető eljárási garanciákat. A törvényjavaslat személyes szabadságában korlátozna olyan embereket is, akik legálisan léptek be hazánk területére, szabályos menedékkérelmet nyújtottak be, és semmilyen törvénysértést nem követtek el.
Megszüntetné a tizennégy évnél idősebb kísérő nélküli kiskorú menedékkérők különleges védelmét. Egyes esetekben kizárná, egyebekben pedig súlyosan korlátozná az idegenrendészeti hatóság határozatai bírói felülvizsgálatának lehetőségét: így például végső, további jogorvoslatot kizáró, emberek sorsát megpecsételő döntést nem csak bíró, hanem bírósági titkár is hozhatna. Ismét emlékeztetünk rá: sokat szenvedett emberek, köztük asszonyok, gyerekek és más sérülékeny csoportokhoz tartozó embertársaink sorsa forog kockán. Túlnyomó többségük olyan helyzetekből, háború, terrorizmus, kizsákmányolás, üldöztetés elől menekült és jutott el Európába, amelyeket nekünk még elképzelni is nehéz. Erről bárki meggyőződhet, aki személyesen is találkozik menekültekkel, megáll, hogy segítsen nekik, és meghallgatja történetüket. A szegények sorsát nem lehet csupán íróasztal mögül megérteni. Hasonló megpróbáltatásokat személyesen legfeljebb azok az idős honfitársaink ismerhettek, akik átélték a II. világháború és a holokauszt borzalmait, vagy akiknek a háborút követő elnyomás és az 1956-os forradalom utáni megtorlás elől menekülniük kellett.
Természetes, hogy a menekültválságnak és a migrációnak elsősorban az okait kell kezelni, és a szenvedést ott enyhíteni, ahol kialakul. A menekülteket csak a béke állíthatja meg. Ám addig is erkölcsi kötelességünk, a hazai és a nemzetközi jog által ránk rótt felelősségünk, hogy emberségesen bánjunk azokkal, akik nálunk keresnek menedéket, maguknak és családjuknak biztonságos, emberhez méltó életet. A legutóbbi intézkedések mindezzel ellentétesek. Elfogadhatatlan, hogy kollektív módon korlátozzuk jogsértést el nem követő emberek jogait. A személyazonosság ellenőrzését, a mozgásszabadság szükséges és arányos korlátozását egyéni elbírálás alapján lehet és kell elvégezni.
A közbiztonság jogos szempontjai nem indokolhatják az emberség és a jogállamiság alapvető elveinek felfüggesztését. Ellenkezőleg: valódi, tartós közbiztonság csak akkor és ott alakul ki, ahol a legelesettebb, legkiszolgáltatottabb, leginkább elutasított emberek is biztonságban érzik magukat, ahol emberi méltóságukat tiszteletben tartják. Aligha szolgálja a biztonságot az, ha nemzetközileg is elismert befogadóállomásokat zárunk be és telepítjük lakóit télen sátortáborba, vagy hagyjuk, hogy határainknál legális beléptetésre várakozók napokig, esetenként hetekig mínusz tíz fok alatti hőmérsékletekben táborozzanak a szabad ég alatt.
Amikor a menekültek jogai miatt aggódunk, akkor hazánk jövőjét is féltjük. A történelem szigorúan ítél azokkal szemben, akik megsértik az alapszabályt: „Ne tégy embertársadnak olyat, amit nem szeretnéd, hogy veled tegyenek, hanem tedd azt neki, amit szeretnél, hogy veled tegyenek.” Ha meggyengítjük a szolidaritást más népek bajban lévő gyermekei iránt, akkor mire számíthatunk mi, ha nálunk nagyobb jólétben, biztonságban élő népek együttérzésére szorulunk majd egyszer? Ha elutasítjuk, hogy az emberiségre mint közös családunkra tekintsünk, akkor a globalizáció embertelen vonásai erősödnek: a pénz és a közöny globalizációja, amint Ferenc pápa többször figyelmeztetett rá.
Az intézkedéscsomag ellentétes azzal a keresztény örökséggel és identitással, amelyre mind az Alaptörvény, mind a tisztelt képviselők közül is sokan szívesen hivatkoznak. Prófétai előrelátással fogalmazott II. János Pál pápa a menekültek világnapjára még 1996-ban írott üzenetében: „»Idegen voltam, és befogadtatok« (Mt 25, 35). (…) Napjainkban az illegális bevándorló úgy jelenik meg előttünk, mint az az »idegen«, akiben Jézus kéri, hogy ismerjük fel őt. Befogadni és szolidárisnak lenni vele a vendégszeretet kötelessége és hűség a keresztény identitáshoz.”
A szolidaritás, a jogállamiság és a biztonság szempontjait egymást erősítő módon is lehet és kell egyesíteni. Erre példa a Sant’Egidio közösség és a valdens egyház által kezdeményezett, az olasz, illetve a francia kormánnyal együttműködésben megvalósuló humanitárius folyosó.
Kérjük, hogy Képviselő Úr/Asszony a törvényjavaslat vitája és a szavazás során fontolja meg és vegye figyelembe a fentieket.
Budapest, 2017. február 20.
A Szent Egyed (Sant’Egidio) közösség
A Szent Egyed közösség 1968-ban alakult Rómában. Gimnáziumi diákok Andrea Riccardi vezetésével elmentek a városszéli barakknegyedekben élő szegény családokhoz, melyek gyerekei az utcán nőttek fel, iskolába sem jártak. A gimnazista fiatalok délutáni iskolát szerveztek számukra, és vidám, játékos légkörben olvasni tanították őket. Ez volt az első lépés, amelyet a közösség a szegények világa felé tett. Majd ahogy egyre többen csatlakoztak hozzájuk, a látókör kitágulásával a szolgálat is egyre terebélyesedett.
A Szent Egyed közösség, mely a Szentszék által elismert laikus közösség, több mint hetvenöt országban van jelen a világon – Európa számos országában, Afrikában, Dél-Amerikában és Ázsiában – mintegy 60 ezer önkéntessel. A magyarországi közösséget 1989-ben alapította magyar diákok egy csoportja. Jelenleg Budapesten, Pécsen, Monoron és Győrben működnek.
Forrás: Szent Egyed közösség, Magyar Kurir
Hozzászólások
Ha elnézőek vagyunk a muszlimmal szemben, nem hálás lesz érte, hanem palira vesz minket.
A magyar kormány elsődleges feladata bizony Magyarország biztonságára vigyázni, és az idegen vándorokat csak olyan feltételekkel szabad befogadni, hogy a biztonságunkat nem adjuk fel közben.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.