Idők jelei - szegénység

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2016. február 18. csütörtök

Joseph Wresinski  lengyel pap a Szegények egyháza című könyvében  azt írja, hogy számunkra a szegények lehetőséget jelentenek az örök üdvösségünkre. Ő egy nyomortelepről jött és egyetlen esélyként említi a szegényeket mint üdvösségünk útját. Már 26 éve vagyok a szegényekkel kapcsolatban és ennyi idő után úgy érzem, hogy ma is tanulom a szegény emberek életét és egyre közelebb visz Istenhez.

Isten irgalmas szeretetét velük lehet igazán megélni.

Van egy 10-15 fős cigány gyerekcsoport akiknek hétről hétre képzőművészetet, festést, varrást, zenét imádkozást tanítunk. Olyan segítőkből áll a csoport akik eddig nem tudták, hogy ebben mennyi öröm van, mindenki alig várja a pénteki alkalmakat amikor adhatnak a gyerekeknek mindabból a tehetségből amit Istentől maguk is kaptak. Megjegyzem ezt minden segítő ingyen teszi, sőt a magáéból ad. A szegény az egyház kincse a mi élő kincseink.

Egyik nap az egyik népes családdal  telefonon beszéltem és mondja az anyuka, hogy a kályhán főz mert kiürült a gázpalack és nincs pénze megtölteni. Gondoltam a pincénkben van egy palack, elviszem, de hiába csengettem nem jött ki senki. Egy darabig tébláboltam és már indulni akartam amikor három kicsi gyerek kijött. Mondom hoztam egy gázpalackot nektek, kijött az anyuka és a nagyobb gyerek, én meg bementem az üresért és teljes sötétségben volt az egész család. Kérdezem, hogy miért van sötét? … mert lefogyott a kártyánkról a pénz és most  se főzés, se világítás. Kifizettem az  egy  hétre való áram feltöltést. Az egész helyzet sokáig nagy súllyal nehezedett rám.

A szegénység több nemzedék sorából öröklődik át.. Nem csak az a szegénység, hogy valami nincs, éhezünk, hanem hiányzik az is  ami a nyomorúságban kiutat jelenthetne, az erő a lehetőségekkel jól élni stb…
A családból útravalót kapunk, de ha nem … ha a múltunkban  van  kapaszkodó a legdrámaiabb  helyzetben, akkor van némi esély,  de ha már az elődök sem tudtak megkapaszkodni….?

Szükség van az önkéntesekre a keresztény  hitüket megélőkre Krisztust lehet felfedezni a szegényekben. Krisztus feláldozta magát és sorsközösséget vállat a kiközösítettekkel, maga is megvetett volt. Mi legyünk bátrak a szeretetre, ne legyünk elit keresztények mint ahogy ezt írásom elején feszegettem. Az Isten szava egyértelmű, amit egynek is tettetek a legkisebbek közül azt nekem tettétek, ez nyílt egyenes felhívás, nem lehetünk süketek halljuk meg.

Joseph Wresinski mondja az említett könyvében arról , hogy a "két ellentétes világ, - mármint a jomodúak és szegények - között az a helyzet, hogy az egyik csoport csordultig van azzal, amire a másiknak a legégetőbb szüksége van. Elég, hogy jelen legyenek egymás életében.
Gyakran tűnődöm azon, mire jó az egyház imádsága, szentségimádása, mire jó, hogy Isten dicsőségéről énekel, s eléje viszi a szegények imáját, ha a szegények nem tudnak róla, és nem tudnak belekapcsolódni. Majd ott  válik ez lehetségessé, ahol magukévá teszik az egyháznak ezt az imáját, és akkor, amikor egy szép napon azt veszik észre, hogy az egyház  belsejében vannak, az egyház hordozza őket.”

Ilyen gondolatokkal és élményekkel mentem el a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége érdi összejövetelére. Ők jónak látták, hogy újból  „mélységében” beszéljünk a 2015-ben kiadott "Az idők jelei" kiadványról amit a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és a Professzorok Batthyány  Köre adott ki.

Ennek bemutatásán Budapesten a kormányfő is jelen volt, azt a benyomást igyekezett kelteni, hogy a kormányt érdekli miben kellene változni, hogy látják ezt tudós és egyházi emberek. Néhány kritikus hang is megjelent, érintették a korrupciót, a szegénységet, nemzeti karakterünket, tudományt, mezőgazdaságot  és életünk minden területét érintő kérdéseket.

Számomra akkor igen lehangoló volt, hogy a kormányfői válasz a korrupcióra nem reagált, nem beszélt a mélyszegénységről, de annál több szó esett a menekültekkel kapcsolatos gyűlöletkeltésről. Ami még  lesújtóbb volt, hogy igen megtapsolták Orbán Viktort, annak ellenére, hogy a kényes kérdéseket kikerülte. Úgy éreztem, a szegénységről  szóló statisztika senki ingerküszöbét nem érte el. Pedig a jelenlévők magukat a gondolkodó keresztények elitjének vallják….

Ennek a hangulatnak az élménye tért vissza a helyi KÉSZ találkozón. A cigányságot is a gyűlöletkeltés izzítására használják,  a menekültekkel kapcsolatban ugyanígy... mi keresztény emberek hova jutottunk?

Mit jelent a mai ember számára a kereszténység? Jézus a kitaszítottakkal vállalt sorsközösséget - vagy ez már kikopott a keresztényi identitásból?

Tarnóczi Mária

Hozzászólások   

#3 edit 2016-02-22 09:36
Pedig megigértem, hogy jobban figyelek.  ;-)  Na majd mostantól   :lol:
#2 sip 2016-02-22 08:11
Kedves Edit!
Annyit pontosítanék, hogy ezt a cikket nem én írtam, hanem Tarnóczi Marika. :-) Különben meg bízom benne, hogy igazad lesz...
Imával és szeretettel: Gyula
+1 #1 edit 2016-02-22 07:28
Mit jelent a mai ember számára a kereszténység? - teszed fel a kérdést. Lehet költői én mégis a saját nézetemet válaszolnám rá.

Én nem látom a keresztényeket annyira keményszívűnek, mint ahogy lefested Őket.
Szerintem, amit az erejük megenged, annyit segítenek, ott ahol tudnak.
Kérdés, hogy erőnkön felül, mit tudunk tenni, Isten vajon tesz e ekkora terhet a vállunkra, amiröl tudja, hogy nem tudjuk elhordozni?
Holnaptól itt van több százezer ismeretlen ember, etesd őket, adjál nekik otthont, jövőt,  tiszteld a kultúráját.
Ez nem embernek való feladat, hanem Istené.  Én segítem Isten munkáját, de azt is tudjuk, hogy ha valaki nem hisz Őbenne, akkor elmarad a megváltás.
Ez az én problémám. Nincs semmiféle törekvés, arra hogy megismertessék őket Isten akaratával, Isten természetével, tervével, szeretetével, inkább minket, az egyházat, a templomokat változtatják meg.
Pedig Isten befogadása nélkül, nem fog semmi változni és jövevények lesznek örökre.
Mert lehetnének akármennyire különbözőek, lehetünk feketék, sárgák, pirosak, szépek, csúnyák, szegények,  gazdagok, a Krisztusban tudunk csak egyesülni, a világban nem.

De ha itt lesznek az ismeretlenek, úgyis fogunk rajtuk segíteni, meglátod majd Gyula, hogy a keresztények védelmezően fogják őket átölelni, mert ilyen a krisztusi szeretet. 
A mi dolgunk azonban nem csak a test táplálása, hanem a léleké is. De az egyháznak, semmilyen a lélek megmentésére vonatkozó terve nincs. 

You have no rights to post comments