Utolsó beszélgetés a Látóval – a Szent Korona víziója

Ez az utolsó beszélgetés, amit a Látóval folytattunk, nem sokkal azelőtt, hogy eltávozott közülünk. A beszélgetés szerkesztett változatát adjuk közre, ezért hiányoznak a kérdések és kivettük a csak élőbeszédre jellemző fordulatokat, szóismétléseket. A szöveg egyebekben azonban tartalmilag és minden részében is hű az eredeti beszélgetéshez.A Szent Korona víziója – ahogy azt a Látó a beszélgetésben elmondta:

Amikor most vízióról beszélek, nem abban az értelemben gondolom, mint amikor egy ember kap egy álmot, vagy nagyívű képet valamilyen jövőbeni történésről vagy állapotról. Tehát ez nem olyan, mint mondjuk a Dániel könyvében a négy vadállat képe és története, vagy a Jelenések könyvének hatalmas tablója. Ez a vízió nem is egy eseménysort ír le, nem büntetésről vagy jutalomról, áldásról vagy átokról szól – bár az előbb felsoroltak mind részei.

Ez a víziót az Izraelnek adott „Ígéret földje” képhez tudnám hasonlítani. Ahogy akkor a választott népnek a Kánaán egyszerre volt Istentől jövő ígéret, elérendő cél és napi küzdelem, úgyanúgy a „Szent Korona” is magában foglalja mindezt.

És ahogy a Kánaán ideája egyszerre foglalja magában a történelmi múltat, a jelent és az Isten által ígért jövőt, ugyanúgy foglalja azt össze a Szent Korona ideája is.

Abban is egyeznek, hogy a történelmi Izrael sohasem érte el azt a földrajzi kiterjedést és szellemi tisztaságot, amit a Kánaán ígérete hordoz, ugyanúgy a Szent Korona által megjelenített és szimbolizált belső egység is csak töredékesen tudott megvalósulni eddig a történelem folyamán.

Ez tulajdonképpen érthető is: a történelmet emberek is alakítják – esendő és bűnös, jóra és rosszra egyaránt fogékony emberek. Isten ígérete mindig élő és ható – de hogy ez mennyiben valósulhat meg, az rajtunk is múlik. És valljuk be őszintén, nem állunk a helyzet magaslatán…

A Szent Korona víziója úgy állt össze bennem, ahogy Kánaán ígérete a Bibliában.  Ott is egyik részlet követi a másikat – Ábrahám megkapja az ígéretet, de semmi több konkrétumot. Utódai Egyiptomba mennek, de őrzik Kánaán vízióját a szívükben. Jön Mózes, aki már sokkal részletesebb utasításokat kap, majd Józsué, akinél összeáll az Ígéret földje meghódításának „munkaterve” – azt is tudjuk, hogy az úgy soha nem valósult meg. (Tulajdonképpen Kánaán elfoglalása sohasem vált teljessé, és sohasem érte el azt a kiterjedést és határokat, amit Ábrahámnak mondott az Úr. Ez pedig egyrészt a bűnök miatt, másrészt az emberi ellankadás miatt történt így. Tulajdonképpen Izrael részben kiegyezett a kánaánita népekkel, azok isteneit részben átvette – ezért is kell majd száműzetésbe vonulniuk -, részben pedig a belső meghasonlás miatt nem maradt ereje az isteni terv kivitelezésére.)

Egymást követően jön a Bírák kora, a küzdelmek a külső és belső ellenségekkel, a királyok kora, a templom felépítése és lerombolása, a babiloni fogság majd az újjáépítés, a próféták… Mindegyik egy kicsit hozzátesz Kánaán képéhez: hogyan lehet azt megszerezni, megtartani, milyen feltételekkel lehet élni benne, mik a bűnök következményei.

Krisztus korára teljes a kép és a vízió – a zsidó nép tragédiája, hogy mégsem ismernek királyukra Jézus Krisztusban, az Ígéret földje víziójára Isten országában. Nem képesek az anyagi valóságot és szellemi tartalmat együtt szemlélni, így elzárkózásuk és annak következményei – az újabb templomrombolás és a szétszóratás évszázadai – elkerülhetetlenül bekövetkeznek.

Hasonlóképp van ez a magyar történelemben. Hiszem, hogy Isten a Kárpát-medencét adta otthonul a magyar népnek, és arra hívta, hogy ezen a központi helyen, népek és kultúrák metszéspontjában – kelet és nyugat, nomád és földműves kultúra, ortodox és római kereszténység, stb. – egy olyan stabil „állam-alakulatot” hozzon létre, amelyik kibírja az itteni életmód viharait, és meg-termékenyítő módon befogadva ember-csoportokat és a különböző hatásokat, egy csodálatos kultúrát és életformát hoz létre. (A Szent Korona pedig ennek szimbólumává és pecsétjévé vált az évszázadok során.)

Ezt az Istentől jövő, és szívünkbe írt küldetést mutatja, hogy a nép lelkében megőrződött a megérkezésünk legendája (így az Istentől kapott, jogos föld öröksége a csodaszarvas mítoszában, stb.) és a valóságos szövetségi történet is. (A vérszövetség egymással - és aztán Istennel is...)

El kell ismernünk, hogy – bár voltak szép korszakaink – mi sem tudtuk maradéktalanul megvalósítani ezt a víziót. Most nem akarok a történeti okokba belemenni – nyilván nem is tudnám alaposan kielemezni, hiszen nem vagyok történész -, meg nem is ez a célunk ezzel a beszélgetéssel (ha már felveszed az egészet). De azt gondolom, hogy amit az Úristen elgondolt rólunk, és amit ebből megértettünk, az valahogyan, titokzatos módon (tárgyiasulva is!), megjelenik a Szent Korona víziójában.

Szeretném itt rögtön az elején megjegyezni, hogy nem hiszek a Korona mágikus voltában, nem gondolom varázseszköznek sem, de azt nagyon is hiszem, hogy a Szent Korona olyan szimbólummá vált az évszázadok során, amelynek jelentése messze túlnyúlik önmagán, mesze több, mint egy egyszerű „beavató korona”, múzeumi tárgy vagy történelmi relikvia. Nem véletlen, hogy a Szent Korona tannak komoly jogi, alkotmányos vonatkozásai is vannak – vagy legalábbis voltak, s talán lesznek is!

Amikor engem először megragadott a Szent Korona víziója, kellő ismeret híján csak részleteiben tudtam azt szemlélni. Aztán egyik mozaik kocka jött a másik után. Kezdtem hozzáolvasni a magyar történelem egyes korszakairól szóló írásokat, a Szent Korona tanról szóló könyveket, jogi fejtegetéseket, aztán a Korona eredetével foglalkozó különböző munkákat, stb. Lassan kiteljesedett bennem egy kép, egy vízió, amit szeretnék most átadni nektek.

Persze Koronáról a könyvekből szerzett ismeretekkel teljesen különböző irányokba is el lehet jutni. Közülük egyeseket vaskos tévutaknak gondolok, majd ezt is elmondom.

Az a néhány nagy kérdés, ami a Korona kapcsán állandóan feltűnik, a következők: a Szent Korona keletkezés-története, a Korona helye és szerepe a történelemben, a Korona szellemi tartalma, és végül – sajnos erről esik a legkevesebb szó -, a vízió megélése és megvalósítása.

A Korona keletkezése máig viták tárgya. Én nem akarok abban ítéletet mondani, hogy most akkor ez két, már előbb elkészült külön részből – abroncs és keresztpántok - összeállított, fusizott korona-e (bár nem hiszem), vagy eleve egynek és ilyenek alkották. Tulajdonképpen számomra az sem a legfontosabb, hogy ezt tényleg Szilveszter pápától kaptuk, vagy mástól. (Bár nem tartom véletlennek, hogy a kor legnagyobb hatású szellemi vezetőjétől - és a kor egyetlen szentéletű pápájától - kaptuk a koronát, és ennek azért van súlya.)

Az sem izgat különösebben, hogy ez most valami ősi sámán korona lemásolása, vagy sem. Engem az ötvös-szakértők vizsgálati anyagának elolvasása és a történeti nyomok arról győznek meg, hogy ez a korona:

- egy meghatározott idea, vízió szerint ké-szült,

- egyszerre készült és ilyennek akarták,

- a korona művészi módon magában foglalja azt a keresztény hit- és eszme-rendszert, ami alapján felkenték a királyt az uralkodásra,

- kifejezetten koronázási céllal készült beavató korona (tehát nem napi használatra való),

- a koronát Szent István királynak szánták és ő is kapta meg.

Meggyőződésem, hogy a kis zománcképek sem csak esztétikai megfontolásból kerültek oda, hanem azoknak komoly jelentőségük van, mert egy keresztény és királyi programot írnak le. Azt is elhiszem, hogy a hátsó zománckép eredetileg Szűz Máriát ábrázolta (ahogy ezt a Révay Péter koronaőr leírása igazolja), s ezt a zománcképet valószínűleg kicserélték – ahogy azt az ötvös szakvéleménye tökéletesen alátámasztja -, valamikor a XVIII. században, valószínűleg II. József kalapos királyunk uralkodása alatt. (A kicserélés következtében kerülhetett be az eredeti, Szűzanyát ábrázoló zománckép helyére Dukász Mihály képe.)

Nagyon fontos, hogy a Szent Korona zománcképei – amelyek egyedülálló mennyi-ségben és minőségben vannak jelen a koronán – tökéletesen tükrözik a krisztusi küldetést és azt a kultúrák közötti találkozást, amit a Kárpát-medence földrajzi valósága ad. Csak néhány példa: a keresztpántok apostolképei latin, az abroncséi görög feliratúak – utalva a két nagy és meghatározó keresztény kultúra itteni találkozására. Minden kép újszövetségi alakot ábrázol, utalva a velünk kötött szövetségre és küldetésre. A Koronán két Pantokrátor-kép (a győzedelmes Krisztus) van, egyik elöl és középen, a másik fent a keresztpántok találkozásánál, a kereszt  alatt. Hátul középen volt a Szűzanya-kép, amit kicseréltek, ezzel meghamisítva a Korona „mondanivalóját”, és mintegy két évszázadra félreterelve a Korona szimbolikus üzenetének megértését. (A Dukász-kép volt az egyik legerősebb érv arra, hogy külön keletkezett a két része a koronának, ez datálta későbbre a keletkezését és tette kérdésessé szimbolikus tartalmát.)

Azt viszont teljesen tévesnek gondolom, amit az „ósmagyar” vallás „helyreállítói” gondolnak róla. (Ez az „ősmagyar” vallást én különösen zavaros egyvelegnek tartom. Van ebben sámánizmus, manicheizmus, asztro-lógia, különleges kiválasztottság, egy kis kereszténység is persze, de csak annyi, amennyi dísznek jó – szóval mindaz, amivel ma az emberek a „fülüket csiklandozzák”. Nagyon érdekes, nagyon izgalmas, lehetőséget nyújt az indokolatlan felfújt éntudat és öntudat igazolására – hát, éppen az önismerethez és Isten-ismerethez nem juttat el, de hát ez nem is volt az ördög célja sohasem…)

Nem hiszem, hogy a Szent Korona valami mágikus tárgy lenne. (Akkor nem lehetne szent.) Nem hiszem azokat a fantasztikus elképzeléseket, hogy a Korona viselése valami emberfölötti hatalommal ruházta fel hordozóját. (Mert beszélnek itt láthatatlanná válásról, iszonyú hatalomról és erőről, gyógyító képességről, stb.) Nem hiszem, hogy a zománcképek cseréje és a kereszt ferdesége tette volna tönkre a Korona „mágikus potenciálját”, de bezzeg ha ezeket visszacserélnék és a keresztet kiegyenesítenék (mágikus antenna!), akkor rögtön műkö-dőképes lenne, és mintegy helyreállítaná nemzeti nagyságunkat…

Ezek ostoba, fantasztikus könyvekbe való mesék, közük sincs sem a szellemi valóságokhoz, sem a történelmi realitáshoz. Ámbár ábrándozni nagyokat lehet rajtuk…

A Szent Korona szimbolikája az év-századok során egyre mélyült és kiteljesedett. A „Szent Korona” kifejezés IV. Béla idején jelent meg először írásban – nem véletlen, hiszen ekkor, a tatárjárás idején került először a széthullás és megsemmisülés szélére az ország. Az újjáépítés évtizedeiben, 1256-ban fogalmazott kiváltságlevélben (az esztergomi székesegyház részére) ez olvasható: „a hozzánk és a szent koronához hűtleneket ...nekünk és a szent koronának engedelmeskedni kényszeríti”.

Itt még együtt említődik a király és a korona. Később úgy válik a Szent Korona-tan egyre inkább írásban és jogilag is megfogalmazottá, ahogy az ország elveszíti Árpád-házi uralkodóit (beleértve a leány-oldalágból való Anjou-királyokat is), és újra meg újra a szétesés határára kerül. Ekkor kezdik az ország vezetői jogszabályokban is megfogalmazni, hogy a föld és a rajta lévő javak „a Korona javai”, azokat elidegeníteni nem lehet. Most fogalmazzák meg írásban is az addig, a „magyar királyok alatt” magától értetődőnek tekintett eszme. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a magyar királynak lenni mást jelentett, más jogokkal és köte-lezettségekkel, mint a nyugati királyoknak…)

Így jelenik meg, a kor szokása szerint a krónikákban és a jogszabályokban - a Szent Korona víziójában hordozott -, Kárpát-medence egysége, és a benne élő népek élet- és sorsközössége. A három részre szakadt ország önazonosság aztán már a Szent Korona-tanon (is) nyugszik. Hangsúlyozom, hogy a Szent Korona-tan nem azonos a szent Korona víziójával, de része annak és hordozza azt.

(Ide most tennék egy szerkesztői közbeszúrást. A beszélgetésben ennél több szó nem nagyon esett a Szent Korona-tanról. Mivel azonban én fontosnak érzem ezt a témát, ezért ide másolok egy rövid és tömör összefoglalót a Wikipédiából:

 „A Szent Korona-tan hívei szerint a felbomló törzsi szervezet, és a megyerendszer bevezetése szükségessé tette, hogy a Kárpát-medence szabad népeinek I. István jogi biztosítékot adjon kiváltságaik, jogaik megőrzésére és a király leválthatóságára - noha erre vonatkozó, István korából származó írásos bizonyíték nem áll rendelkezésre. A tan hívei szerint e gondolat jegyében I. István király az ú.n. Szent Koronát a mindenkori király fölé emelte. I. István király Imre herceghez intézett Intelmei alapján egy korona jelképezi az országot mint területet, az ország polgárait, a közigazgatási rendszert, az apostoli keresztény hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tula-jdonságokat és képességeket, a jogi intéz-ményrendszert, az igazságos ítélkezést, a társadalmi türelmet (toleranciát), az ország védelmét és az országban lakó, együtt élő, vendégként befogadott idegen népeket.

A hagyományok szerint 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján államalapító király, I. István király Fehérvárott a Mennybe emelt Szűz Mária templomában országát a korona képében a Mennybe emelt Szűz Máriának ajánlotta fel. Célja egy, az Ég és Föld között létrejött szerződés létrehozása volt, mely a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette, úgy, hogy ezen a földi hatalmak se változtathassanak.

A Szent Korona-tan az idők folyamán finomult, részleteződött. A 15. században Zsigmond királlyal összekülönböző magyar főurak a Szent Korona nevében, a királytól függetlenül kormányozták az országot. Werbőczy István Hármaskönyvében (Bécs, 1515) a Szent Korona teste az ország területe, tagjai az ország polgárai. A Hármaskönyv kimondja, hogy minden hatalom és jog forrása a Szent Korona; az uralkodó csak a Szent Korona nevében cselekszik; továbbá jószágvesztés esetén a birtok visszaszáll a Koronára és a király csak azért adományozhatja tovább, mert a koronázással a Szent Korona jogai átruházódnak rá.

A Szent Korona Országai: Erdély, Moldva(az 1600-as évekig, de aztán kiszakadt), Horvátország, Szlavónia, Dalmácia és a "magterület".

1613-ban Révay Péter Commentarius De Sacra Regni Hungariae Corona vagyis A Magyar Királyság Szent Koronájának magyarázata című könyvében, valamint egy másikban, A magyar államról és a magyar Szent Koronáról címűben részletesen kifejti, és a törvények törvényének nevezi a Szent Korona-tant.

Az 1848-as jobbágyfelszabadítással a Szent Korona tagjai közé a teljes lakosság bekerült.

Az I. világháborúban elszenvedett vereség után a magyar állam immár királyától megfosztva megőrizte államformáját, a királyságot. A hatalmat az ú.n. Szent Korona nevében a kormányzó gyakorolta.

A rendszerváltás óta újra szabadon választott országgyűlés hozza a törvényeket. A Szent Korona-tan bizonyos körökben megélénkülő hagyomány lett.

A millenniumi Szent Korona-emléktörvény: A államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából a Magyar Köztársaság Országgyűlése megalkotta a 2000. évi I. törvényt Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról.

Az emléktörvény fontosabb rendelkezései:

- A Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban.

- Az államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi.

- 4. § (1) A Szent Koronának és a hozzá tartozó jelvényeknek a védelmére és megóvására, valamint a velük kapcsolatos intézkedések megtételére az Országgyűlés Szent Korona Testületet (a továbbiakban: Testület) hoz létre.

- 5. § (1) A Testület tagja a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A Testület elnöke a köztársasági elnök.

Ezeken túlmenően a törvény meghatározza a koronázási jelvényeket, szabályozza a testület feladatait, lehetővé teszi a koronázási jelvények tudományos vizsgálatát, és hiteles másolatok készítését.”

A Szent Korona tan szerint a korona jogi személy – és ez rendben is van. Innentől kezdve aztán burjánzásnak indul a dolog és hihetetlen mélységekig jut el. „Őfelsége” a Szent Korona jogi fogalmazásnak még elmegy, de amikor valóságos személyként és létezőként így hódolnak előtte, az már kimeríti a bálványimádás fogalmát… - szerkesztői közbevetés vége.)

A Szent Korona, mint szimbolikus és szent tárgy, a Szent korona-tan, mint ennek részleges kifejtése mind része az eredeti víziónak és nagyon fontos dolgokat rögzít. Ilyen például a Koronával „átfogott” földek oszthatatlan közössége és egységes kormányzásának szükségessége. Milyen jó lenne, ha csak ez megvalósulna! Ha a kárpát-medencei államok képesek volnának összehangolni politikájukat, fejlesztési elkép-zelésüket, környezetvédelmüket! Hiszen ami darabokban van, az részenként pusztul! Hiába védem én itt a Tiszát, ha kicsit feljebb, az országhatáron túl meg szennyezik – az mind ide folyik!

A „vízió” azonban sokkal több, mint a „tan”, mert nem csak a múlttal, nem csak az örökséggel foglalkozik, hanem Isten állandó jelenéből táplálkozik és a jövő felé irányul! A víziónak nem csak jogi és történeti tartalma van, hanem szellemi tartalma és irányultsága!

A Szent Korona víziójának tartalma egyértelműen keresztény. Ezt mutatja maga a Korona is, amelynek jelképrendszere bibliai és keresztény. Ezt tanúsítják a vízió (részleges) történelmi megvalósulásai is.

A vízió megértése és kibontása olyan válságos korszakokban történt, amikor a nép és vezetői egyaránt rákényszerültek arra, hogy keressék gyökereiket és önazonosságukat – és ezt mindig Jézus Krisztus tanításában találták meg. (Voltak persze, akik más hagyományokat próbáltak feleleveníteni, nem tagadható ez sem. Mint ahogy az sem, hogy ezek mindig szomorú véget értek…)

A Szent Korona víziója tartalmának megélése – kultúrává, civilizációvá, jogszabályokká és művészi alkotásokká, stb. – pedig csak a keresztény megújulással párhuzamosan történt meg – már amennyire eddig ez megtörténhetett. 

Ha a mi küldetésünk tartalma a Szent Korona víziójában nyert megfogalmazást – és én hiszem ezt -, és ez a megfogalmazás Istentől sugalmazott – és ezt is hiszem -, akkor annak kibontása és megvalósítása is csak az Isten által tanácsolt módon mehet végbe! Ez ma sem történhet másként! El kell felejteni minden romantikus és/vagy erőszakos hatalmi elképzelést, minden szinkretista és sámánista bóvlit hazánkkal és nemzetünkkel – tágabb ér-telemben a Kárpát-medencével kapcsolatban! Trianont sem lehet egy újabb szakadással vagy háborúval gyógyítani! (Ahogy az „ősgermán mitológia” felelevenítése sem segített a németeken, de nyakukra hozta Hitlert, úgy az „ősmagyar mitológia” trónra emelése is csak a nyilas rémuralomhoz volt elég. Ezt talán nem kellene újra megpróbálni…)

Van viszont gyógyulás, van újjáépülés az Isten által ajánlott úton. Én egy bizakodó ember vagyok, szerintem ez formálódik ma – talán rejtőzködő módon, talán a világ fiai által nem ismerten – Magyarországon. Igaz, hogy ami az évtizedek alatt leromlott, az nem tud évek alatt újjáépülni. Igaz az is, hogy óriási ellenszélben kell dolgozni. Ez egy istentelen világ, tele istentelen szándékokkal. De tulajdonképpen még ez is reménységre ad okot! Azt gondolom ugyanis, hogy Isten menedékeket akar létrehozni, ami legalább valamennyire mentes az erőszak és bűn, a hamis istenek uralmától. Nem lehetetlen ez, elég arra gondolnunk, hogy a II. Világháború idején ilyen menedék lehetett Svájc, s ilyen lehetett volna talán hazánk is, ha politikai vezetőink nem olyan szűklátókörűek és háború-pártiak.

Ha azt szeretnénk, hogy a Kárpát-medence ilyen menedék legyen, akkor a Szent Korona-vízió kibontásán és megvalósításán kell munkálkodnunk. Hogy erre is mondjak egy példát, éspedig a kárpát-medencei népek együttélésével kapcsolatban. Az 1867-es Kiegyezés idején – amit én nagy jelen-tőségűnek tartok -, az osztrák diplomácia a tárgyalásokkal párhuzamosan továbbra is fűtötte a nemzetiségi ellentéteket, ezzel is próbálva nyomást gyakorolni a magyarokra. A horvátok – akikkel akkor már hétszáz éve éltünk perszonálunióban – azt kezdeményezték a magyar tárgyalóküldöttségnél, majd később a hivatalba lépő magyar kormánynál, hogy tárgyaljanak a „háromegy ország” meg-valósításáról. Ez a „háromegy ország” a Magyar Királyságot jelentette volna, benne Erdély, Horvátország és a magyar területek hasonló szövetségével és kiegyezésével, mint amilyen az osztrák-magyar monarchiában kialakult. Én azt gondolom, hogy ez jól tükrözte volna a Szent Korona-víziót, azaz a Kárpát-medencei népek összetartozását, ugyanakkor önrendelkezését, és az így megvalósuló élet- és sorsközösséget. A ma-gyar kormány azonban mereven ellenállt, és hallani sem akart erről. (Nem akarta megadni azt a saját nemzetiségeinek, amit ő megkapott az osztrákoktól.) Most már csak talál-gathatunk, mi történt volna, ha megvalósul ez az elképzelés? Mi lett volna, ha ezt követi a kiegyezés a szerbekkel – akikkel szintén évszázadokig éltünk egy királyságban -, és így tovább. Lehet, hogy Trianon nem történt volna meg, vagy legalábbis nem így és nem ebben a formában. Ki tudja? Ma már csak talál-gathatunk. Az viszont tény, hogy a magyar tehetség, kultúra, a magyar államszervezési tapasztalat így nem tölthette be azt a kovász-funkciót, amire hivatott volt, hanem le-győzendő ellenséggé vált…

Hogy visszatérjek a kezdeti, bibliai példához: Izrael nagyon sok válságon ment keresztül, rengeteg hibát és bűnt követett el – fennmaradását végül annak köszönhette, hogy végig ragaszkodott ahhoz a vízióhoz, amit Istentől kapott. Lehet, hogy félreértelmezte küldetését, és az is biztos, hogy nem ismerte fel a Messiást – a hűség és ragaszkodás a Törvényhez és a Prófétákhoz (ami a kánaáni vízió kibontása és történelme) megőrizte őket az utolsó időkig.

Mi is rengeteg hibát és bűnt elkövettünk az évszázadok alatt. Területileg és számban is megcsonkulva élünk itt, az Isten által nekünk adott földön. De ha megértjük és kibontjuk, életté tesszük azt az Istentől jövő víziót, amit a Szent korona szimbolikája mindmáig őriz számunkra, akkor nem kétséges, hogy a megújulás és felemelkedés útjára lépünk.

Én csak annyit tudok, hogy ez a vízió valóban „szent”, mint ahogy az az uralom is, amit a „korona” jelképez. Ez a szent uralom biztos nem olyan, mint ahogyan azt a mai hatalomgyakorlók elénk élik. Hogy pontosan milyen, arról vannak sejtéseim – de ez már a saját „vízióm”. De nem is nekem kell ezt tudnom, hanem „nekünk”, akik itt élünk, s akiknek életében, törekvésében ez egyre inkább megjelenhet. Ha szeretjük Istent és szeretjük a hazánkat, az itt élőket, akkor ez a vízió is megjelenik a gondolatainkban, tetteinkben, és egyre érthetőbb lesz és egyre megformáltabb…

Megjelent Sípos (S) Gyula: Látó - a teljes könyv című művében. (Megrendelhető az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. levélcímen. Ára 900 Ft)