A magyarok kimenetele - főként a képzett fiatalok hagyják el az országot
A külföldre vándorolt magyarok döntő többsége ugyan nem szakad el teljesen az anyaországtól, a hazatérést mindössze 15 százalékuk tervezi konkrétan – derül ki Blaskó Zsuzsa és Gödri Irén a Demográfia című folyóiratban megjelent tanulmányából.
A magyarok migrációja különösen az elmúlt néhány évben lódult meg igazán, 2014-ben már 330 ezer magyar bevándorlót tartottak nyilván Európa országaiban. Ez ugyan nem éri el az alapvetésként elfogadott félmilliós számot, ám az iskolázott fiatalok kiáramlása így is érzékenyen érinti a magyar gazdaság teljesítményét – és ezt csak részben ellensúlyozzák a hazautalt milliárdok.
Bár a 2004-es EU-bővítés és a régi tagországok munkaerőpiacainak fokozatos megnyitása után az újonnan csatlakozott országokból egyre többen vágtak neki Nyugat-Európának, a magyarok esetében nem rögtön indult be a kivándorlási hullám. A Kivándorlás Magyarországról: szelekció és célország-választás az „új migránsok” körében című tanulmány szerzői – a különféle statisztikák egybevetése alapján – azt írják, hogy nálunk 2007-től lett egyre inkább népszerű a külföldi munkavállalás, majd 2011-től – a német és az osztrák munkaerőpiaci korlátozások feloldását követően – gyorsult fel ez a folyamat. Ebben a célországok munkaerő-kereslete mellett a hazai gazdasági növekedés elmaradásának és a gazdasági kilátások romlásának is jelentős szerepe volt. 2012-től már legalább évi százezer fő távozott Magyarországról – csak az európai célországokba.
Az nem világos, hogy mennyien tértek vissza, mindenestre 2013 elején mintegy 293 ezer, 2014-ben pedig már 330 ezer magyar állampolgár szerepelt bevándorlóként az Európai Gazdasági Térség (EGT) országaiban. Az ENSZ adatai szerint egyébként 2013 elején 528 ezer magyarországi születésű személy élt szerte a világban, a Világbank statisztikáiban pedig még ennél is nagyobb szám – 570 ezer – szerepel. Ezek a számok azonban a több évtizeddel ezelőtt kivándorolt (és még életben lévő) migránsok számát is tartalmazzák. Az elemzők szerint a napjainkban zajló elvándorlás mértékéről többet árulnak el – meglévő korlátaik ellenére is – a kibocsátó népesség körében a közelmúltban készült kutatásokon alapuló becslések. A Magyarok külföldön kutatás, a Népességtudományi Kutatóintézet Életünk fordulópontjai című munkája és a befogadó országok úgynevezett tükörstatisztikái alapján a szerzők úgy kalkulálnak, hogy 2013 elején mintegy 350 ezer olyan magyar állampolgár élt külföldön, aki 1989 után és legalább egy évvel a felmérés előtt hagyta el Magyarországot. Ha azokat is figyelembe vesszük, akik kevesebb mint egy éve hagyták el az országot, akkor ugyanennek a becslésnek az eredménye 424 ezer (80 százalékuk Európán belüli országban él).
Hova megy a magyar?
A magyarok számára a legnépszerűbb célországnak Németország, az Egyesült Királyság és Ausztria számítanak. Németország már a ’90-es években is a kivándorló magyarok elsődleges célterülete volt, és 2011 óta jelentősen nőtt az itt tartózkodók száma (2013 elején az Eurostat szerint elérte a 114 ezer főt), ám az összes kivándorlóhoz viszonyított arányuk ma kisebb mint egy évtizeddel korábban. Közöttük egyébként az átlaghoz képest felülreprezentáltak a szakmunkások, az idősebbek és a házasok.
A munkaerőpiacát azonnal megnyitó Egyesült Királyság a 2004-es EU-csatlakozás utáni években kezdett egyre vonzóbbá válni a magyarok számára. 2004 és 2011 között mintegy 80 ezer honfitársunk kapott itt adó- és társadalombiztosítási számot. Ebben azóta jelentős kiugrás mutatkozik: 2014 márciusáig további 66 ezer magyart regisztráltak. (Ugyanakkor a vissza- vagy továbbvándorlás is jelentős: az EU-csatlakozás után regisztrált magyarok mindössze fele jelent meg a 2011-es brit népszámlálásban.) Mindent összevetve az országban tartózkodó magyar állampolgárok számát 2014 áprilisában mintegy 86 ezerre becsülték. A szigetországban az átlaghoz képest magasabb a nőtlen/hajadon fiatalok aránya, viszont alacsonyabb a szakmunkásoké.
(Sebestyén István, hetek.hu)
