„Legszebb napom” - egy édesanya beszámolója
A Magyar Villamos Művek 2015. november 19-én immáron 8. alkalommal rendezte meg a „Legszebb napom” elnevezésű élménynapot hátrányos helyzetű, beteg, gyógyult, fogyatékos gyermekeknek és egészséges testvéreiknek a Millenárison. Az idén mi is jelentkeztünk Down-szindrómás kisfiammal, Gergővel a rendezvényre, és nem bántuk meg, hogy elmentünk! Közel 800 gyereket és kísérőiket varázsolt el és szolgált ki az MVM Csoport 100 önkéntes munkatársa. Nagy öröm volt látni, hogy nem csak a gyerekek voltak boldogok a programoktól, finomságoktól, ajándékoktól, hanem az önkéntesek is örültek a „bulinak”, és annak, hogy örömet szerezhetnek. Mert „jónak lenni jó”! Tényleg! December 3-án van a Fogyatékosok Világnapja. Két szempontból is megközelíthetjük ezt:
Egyrészt aki (papíron) nem fogyatékos, az hálát adhat az Istennek, hogy egészséges, hogy járhat iskolába, munkahelyre, tud hivatalos ügyeket intézni, szórakozni, segíteni a rászorulóknak, stb.
Másrészt ki mondhatja el magáról, hogy semmilyen fogyatékossága nincs? Ki tökéletes? Egyedül a mi Gondviselő Mennyei Atyánk! Minden embernek van testi, lelki vagy szokásbeli hiányossága! És ha nem lennének a szó klasszikus értelmében vett fogyatékosok, kiktől tanulnánk meg, hogy mindennek lehet örülni, meg hogy semmilyen élethelyzetben nem kell pózolni, és mindenki értékes valamiben?!
Négy évig hordtam Pestre a kisfiamat korai fejlesztésre. A buszon, vonaton, BKV-n sokszor nem az egészséges, életvidám emberek segítettek a babakocsit megemelni, hanem akik valamilyen szempontból sorstársak voltak! Nemrég valaki megkérdezte tőlem, hogy nincs a közelünkben Gergőnek való „hetes iskola” (kvázi kollégium)? Azt válaszoltam, hogy nem tudom, de be nem adnám ilyen helyre az én kisfiamat! Hisz a legtöbb esetben ő vidámítja fel a környezetét, bárhová megyünk! Ő, akinek fél évesen szívműtéte volt, aki fogyatékos! (Mellesleg tudom, hogy sok esetben szükség van a hetes iskolákra, nem ítélek el ezért senkit!)
Tele van a világ fásult, fáradt, szomorú, kiégett emberekkel… Az én Gergőm rengeteget mosolyog, mondókázik, énekel, táncol, puszikat ad, megsimogat! Mellette tanultam meg értékelni minden szívdobbanást, minden önálló levegővételt, minden szót, amit már ki tud mondani, és megért!
Kívánom, hogy minél többen megtapasztalják (na, nem a dobálásait, hanem) az életvidámságát és a belőle áradó szeretetet!
Emberek! Ne féljetek a fogyatékosoktól, hanem segítsétek és szeressétek őket! Nem fogjátok megbánni!
Nyékiné Gödöllei Ágnes
