Súlyos munkaerőhiánnyal küzd Magyarország
Miközben már másfél éve stabilan félmillió munkanélkülit és állami közfoglalkoztatottat tartanak nyilván Magyarországon, a munkáltatók egyre nagyobb része komoly munkaerőhiányról számol be. Ráadásul már nemcsak a szakképzett munkaerőből van hiány, az egyszerű, szakképesítést nem igénylő üres álláshelyből is egyre több a betöltetlen.
Szakképzettek és szakképzetlenek is kellenének
Az idei első féléves adatok szerint már mind a hét magyarországi régióban gondot okoz a gépészmérnök-hiány és majdnem mindegyikben problémás a nehéz fémipari szakmában jelentkezőt találni - derült ki nemrég a Nemzetgazdasági Minisztérium által a Magyar Időknek eljuttatott friss adatokból. Emellett egyre több bolti eladót, péket, szabót/varrót, illetve kamionsofőrt is keresnek, sőt, Közép-Magyarországon az általános irodai adminisztrátori állások betöltése is tartósan gondot okoz.
Ez persze nem jelent akkora meglepetést, hiszen szakemberekből már évek óta hiány van az országban. A ManpowerGroup idei hiányszakma listájának élén immáron hatodik éve a szakmunkások szerepelnek, de a korábbi évekhez hasonlóan rajta van a sofőr, a gépkezelő és az értékesítő is. A gond azzal van, hogy ez a hiány egyre jelentősebb méreteket ölt. A munkaügyi hivataloknál megjelenő tartósan betöltetlen állásoknál javarészt elvárás a szakképzettség, de hónapról hónapra ezres nagyságrendben jelentenek be munkaerőigényt a szakképzettséget nem igénylő álláshelyek betöltésére is.
Augusztusban 50 ezer új álláshelyet jelentettek be a munkaügyi kirendeltségeknél, amiből 20 ezer állás a közfoglalkoztatás valamelyik eszközét takarta. A legnagyobb kereslet ezekre a foglalkozásokra volt:
takarító (2769)
szemétgyűjtő és intézményi takarítói és kisegítő (1216)
építőipari foglalkozású (1591)
egyszerű ipari foglalkozású (1660)
egyszerű mezőgazdasági foglalkozású (1382)
utcaseprő (1000+).
A képzettséget igénylő foglalkozások közül pedig ezekre:
az általános irodai adminisztrátor (1159)
gépösszeszerelő (1136)
hivatalsegéd, kézbesítő (1120)
bolti eladó (1003)
Természetesen nem minden munkáltató a munkaügyi kirendeltségeken keresztül toborozza a munkavállalóit, így ezek a számok a munkaerő-piaci keresletnek csak egy részét reprezentálják. A felsőoktatási végzettséget igénylő állások például jellemzően itt nem jelennek meg.
A második negyedévben már 28 ezer piaci és több mint 13 ezer állami álláshely állt betöltetlenül a KSH adatai szerint.
Szám szerint a feldolgozóiparban áll üresen a legtöbb álláshely (13 ezer), ami a versenyszféra betöltetlen álláshelyeinek 46 százalékát jelenti. Az Európai Bizottság által negyedévente publikált üzleti környezetről szóló felmérésből világosan látszik, hogyan emelkedett az elmúlt 3 évben a munkaerőhiány az iparban, és az is, hogy az az idei harmadik negyedévben már évtizedes csúcson járt.
Arányaiban nézve ugyanakkor az információ-kommunikáció szektorból (ide tartoznak az informatikusok) és a humán-egészségügyi, illetve szociális ellátásból hiányzik a leginkább a munkaerő, ezeken a területeken az összes állás 2,8%-2,8% százaléka nem volt betöltve az áprilistól júniusig tartó negyedévben. Nem hiába hallunk tehát folyton az informatikushiányról, a mérnökhiányról , a betöltetlen háziorvos-praxisokról, a szakorvosi hiányszakmákról, illetve az orvoselvándorlás súlyosságáról.
Mindeközben a munkaerő-kínálat
Amikor munkaerőhiányról beszélünk mindenekelőtt fontos látni és tudomásul venni, hogy a magyar munkaképes korú (15-74 éves) népesség folyamatosan csökken, ami minden más tényező mellett jelentősen súlyosbítja a helyzetet. Ez egyrészt a természetes fogyásból is adódik, de az elvándorlás, mint az utóbbi években egyre hangsúlyosabb tényező is tovább gyorsítja ezt.
Ha sok évre visszamenőleg megnézzük, hogy évről évre hány ezer fővel csökkent a 15-74 éves munkaképes korú népesség, akkor látjuk, hogy a csökkenés egyáltalán nem egyenletesen alakul. 2013 és 2014 kiemelkedően nagy esést jelent, amihez valószínűsíthető, hogy a természetes fogyás mellett egy komoly negatív vándorlási mérleg is hozzájárult. 2004-ben is egy nagyobb csökkenést láthatunk, amire az uniós csatlakozásunk és a schengeni határok megnyílása adhat választ. A 2005-ös kismértékű növekedés, illetve a következő évek esetében ne felejtsük el, hogy az EU-s csatlakozásunkat követően hozzánk is sokan érkeztek az unióból, míg például 2011-től az egyszerűsített honosításnak köszönhetően is bővült a magyar népesség. Pontos dekompozíció nélkül is megállapítható tehát, hogy az elmúlt két naptári évben a természetes fogyáson túl a kivándorlás is jelentősen hozzájárult a munkaerő csökkenéséhez.
Sok a képzetlen
Miközben azt halljuk, hogy a munkanélküliség csökken és munkaerőhiány van az országban, a közmunkások és a munkanélküliek együttes tábora változatlanul fél millió fő körül mozog évek óta. 2015 második negyedévében ez 11,6 százalékos "munkanélküliségi rátát" jelentett országos szinten. Ilyen munkaerő-piaci konjunktúrában komoly strukturális problémákra világít rá az, hogy ez a létszám nem csökken. Azonban ha közelebbről vizsgáljuk ezt a szabad munkaerőt képviselő csoportot, magyarázatot kaphatunk erre a jelenségre. Ebben a táborban ugyanis a jelentős többség képzetlen munkaerő, vagyis nehezen foglalkoztatható. Körülbelül 42 százalékunk maximum az általános iskolát járta ki, míg 28 százalékuk szakiskolát, szakmunkásképzőt végzett, ám érettségivel nem rendelkezik. Nagyjából egynegyedüknek érettségi a legmagasabb végzettsége, míg 6 százalék körül van a diplomások aránya. Az arányok persze nem teljesen ugyanolyanok az ország különböző régióiban.
Miért növekszik mégis a foglalkoztatottság?
Miközben nyilvánvaló foglalkoztathatósági problémákkal szembesülő társadalmi csoportok vannak és a munkaképes korú népesség is csökken, a foglalkoztatottak száma mégis nő. Ennek egyik oka, hogy még a kisebb népességből is egyre többen jelennek meg a munkaerőpiacon, amit a javuló konjunktúra mellett a nyugdíjkorhatár-emelések és a munka törvénykönyvének szigorításai magyaráznak. Ez a hatás ráadásul a következő években csak erősödni fog. Az aktivitási rátánk a 15-64 éves korosztályban tavaly már az uniós átlagot is beérte (77%).
A fentiek alapján tehát jelenleg az történik a magyar gazdaságban, hogy az idősebb korúak munkaerőpiacról való távozása lelassult, a fiatal pályakezdők egy jó része pedig (az azóta már véget érő felsőoktatási boom hatására) viszonylag képzetten lép be a munkaerőpiacra. Eközben a képzetlenekkel - ahogyan azt a közmunkások és a munkanélküliek száma mutatja - évek óta nem történik semmi.
Különböző a helyzet az ország régióiban
Az ország fejlettebb régióiban már a munkanélküliek arányából is látszik, hogy egyre szűkebb a szabad munkaerő-kapacitás, még a közmunkásokkal együtt is. A közép-magyarországi régióban - ahol a betöltetlen álláshelyek egyharmada található - még a közmunkával együtt is csupán 6 százalék az állástalanok aránya. Ennél még nehezebb munkaerőt találni Nyugat-Dunántúlon és Közép-Dunántúlon, ahol 3,8, illetve 4,6 százalékos a munkanélküliség. A munkanélküliségi ráta ugyanakkor viszonyszám lévén nem feltétlenül mutatja meg azt, amit a létszámadatok már jobban. Ezekből ugyanis már világosan láthatjuk, hogy Közép- és Nyugat-Dunántúlon nem csak arányaiban, de létszámában is nagyon alacsony az álláskeresők száma, vagyis fokozottan nehéz ügy a munkaerő-toborzás. Mindez nem csak a jelenlegi munkakereslet kielégítésének okoz problémát, de a jövőbeni nagyobb beruházásokról való döntésekhez is negatívan járul hozzá.
A keleti országrészben ugyanakkor fordított a helyzet. Itt arányaiban, és létszámában is sok az álláskereső. A probléma, hogy ezekben a régiókban jóval kevesebb az álláshely, mint mondjuk Közép-Magyarország régióban, ahol közel ugyanannyi munkanélküli van. A legtöbb közfoglalkoztatott pedig éppen ott van, ahol a legnagyobb a munkanélküliség, nyilvánvalóan az ország leghátrányosabb területein. Észak-Alföld régióban például a szabad munkaerő 40-45 százalékát a közmunka köti le.
Ez egyben arra is rávilágít, hogy a munkanélküliek és a közmunkások munkaerő-piaci státusza nagyon hasonló, hiszen mind dolgozni szeretnének. Közfoglalkoztatottként elhelyezkedni azonban sokkal egyszerűbb, mint az elsődleges munkapiacon állást találni, a közmunkás-bér ráadásul nem sokkal alacsonyabb, mint a nettó minimálbér, a kevesebb erőfeszítésért pedig sokak hajlandóak elfogadni ezt a nem sokkal kisebb havi összeget.
Arról nem is beszélve egyébként, hogy a közmunkaprogramok a munkakereséstől is elvonják ezeket az embereket. Így nem csoda, hogy még egy ilyen konjunktúra idején is a közfoglalkoztatási programok elsődleges célja, ami a munkaerő elsődleges piacra való visszailleszkedése lenne, csak tragikus arányban teljesül.
(Rigó Anita, portfolio.hu)
