Jordániában megtalálhatták Szodoma romjait?
A “Szodomával kapcsolatos minden kritériumnak megfelel” a Holt-tengertől 12 kilométerre észak-keletre felfedezett bronzkori városmaradvány - állítja a helyszínt kutató régészcsoport vezetője. Steven Collins a nagy kiterjedésű Tall el Hammam domb alatt egy olyan város nyomait találta, ami legalább tízszer akkora, mint a térségben eddig feltárt hasonló korú települések, ráadásul a leletek alapján hirtelen vált lakatlanná.
“Abból indultam ki, hogy ha valaki Szodoma nyomait keresi, akkor a legnagyobb város maradványait kell feltárnia, a Holt-tengertől keletre. Nincs kétségem, hogy ez a Tall el Hammam domb, mert ez a város tízszer nagyobb volt, mint bármely más település a térségben, és létezett már Ábrahám és Lót idejében is - mondta Collins a Popular Archeology régészeti szaklapnak, amit a Sky News idézett.
A maradványok alapján a város falai 10 méter magasak és 5 méter szélesek voltak, és két részből állt: a népes alsó városból, és a felső városból, ahol a gazdag elit palotái álltak. A települést erődítmények és bástyák övezték, a környező Jordán-völgy pedig gazdag termést biztosított a lakosoknak.
“Több millió tégla és nagy létszámú munkás kellett az építkezésekhez, amellyel a felső városban élő elit, köztük a király palotáját valamint a város templomait védelmezték.” - mondta Collins. A város azonban a bronzkor végén hirtelen elnéptelenedett, legalább 700 évig a környéken sem maradtak lakók.
Mindez egybevág a Bibliából ismert beszámolókkal. A Teremtés könyve szerint a Mezopotámiából délre vonuló Ábrahám és Lót Szodoma közelében váltak el egymástól: “Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Coárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földe. ... Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt.” (Mózes első könyve 13;10,13)
Szintén a Szodoma magas életszínvonalát említi Ezékiel próféta is: “Ímé, ez volt a vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg.” (Ezékiel könyve 16,49)
A város leghíresebb bűne azonban az erőszakos, féktelen homoszexualitás volt, ami végül Szodoma pusztulását is okozta, azon az éjszakán, amikor Szodoma lakói csoportosan akarták megerőszakolni a Lóthoz érkezett két vendéget. A felajzott tömeget még Lót két lánya sem érdekelte, az idegen férfiakat akarták, azonban nem sikerült rájuk törni, mert a látogatók - akik az Úr angyalai voltak - vaksággal verték meg őket. Kimentették Lótot, feleségét és két leányát, majd ezt követőn Szodomára és a környező városokra “bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára
kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. És elsülyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is.” (Mózes első könyve 19,24-25) Felmerülhet a kérdés, hogy találhatnak a régészek bármit is Szodomából, ha egyszer a város ilyen megsemmisítő csapás érte. Grüll Tibor ókortörténész a Szodoma utáni kutatásról a Hetekben írt cikkében emlékeztet rá, hogy a Károli Gáspár-féle fordításban szereplő "elsüllyesztette" nem egészen pontosan fedi a háfach héber ige jelentését, amelyet a "feldúl, elpusztít, fenekestül felforgat" szavakkal adhatunk vissza. Az öt bűnös város "egy pillanat alatt elpusztult, kezét sem mozdíthatta benne senki" – olvassuk Jeremiás siralmaiban (4,6). Az egykor virágzó völgy helyén "az egész föld kiégett, csupa kénkő és só, nem lehet bevetni, nem kel ki és nem nő rajta egy árva fűszál sem" (Mózes ötödik könyve 29,22).
(vigyazo.blog.hu)
