Felvilágosult nacionalisták
A huszadik századi véres nacionalizmusok miatt a liberálisok a nemzeti érzést a xenofóbia és a sovinizmus előszobájának tartják. Az amerikai politológus szerint nem így áll a helyzet: a nemzeti büszkeség és különbözőség érzése nem feltétlen jár együtt felsőbbrendűséggel és a más nemzetektől való félelemmel.
„A nacionalizmust és az internacionalizmust egymást kölcsönösen kizáró jelenségeknek szoktuk tekinteni: az erős nemzeti érzelmeket tápláló emberekről feltételezzük, hogy hiányzik belőlük a kozmopolita világpolgári eszme. Ezzel szemben a külföldi tanulmányokat folytató diákokban erősebb a nemzeti érzés, ám ennek ellenére nem nő a más nemzetekkel szembeni félelem” – ismerteti Calvert Jones marylandi politológus amerikai egyetemi hallgatók körében folytatott empirikus kutatásának eredményeit.
A liberálisok Kant világpolgár-esszéje óta vallják, hogy a határokon átívelő kapcsolatok, a más nemzetek megismerése segít az előítéletek legyőzésében. Ezen megközelítések szerint az idegenekkel, a más nemzetekkel és kultúrákkal szembeni ellenérzések és félelmek az ismeretek és a kapcsolatok hiányából fakadnak. Minél jobban megismerjük a más kultúrákat és szokásokat, minél több ismeretségre teszünk szert idegen nemzetek tagjai között, annál kevésbé leszünk előítéletesek.
Jones a népszerű feltevést igyekezett tesztelni amerikai diákok körében. Tizenegy amerikai főiskola összesen ötszáz hallgatóján vizsgálta, hogy a külföldi tanulmányok hogyan befolyásolják a nemzeti érzést és az idegenektől való félelmeket.
Az eredmény a szerzőt is meglepte. Kiderült ugyanis, hogy a féléves külföldi tanulmányútról visszatérő diákok körében jóval nőtt azok aránya, akik úgy vélték, hogy hazájuk kultúrája jelentősen különbözik a meglátogatott európai országokétól. Vagyis – ellentétben a liberális elvárásokkal – nem a hasonlóság és közösség érzése, hanem a másság érzése erősödött a külföldi út hatására.
A másság és különbözőség érzésének erősödése azonban nem járt együtt a más kultúráktól való félelem és a nemzeti felsőbbrendűség erősödésével. A külföldi tanulmányút után csökkent azok aránya, akik úgy vélték, hogy a meglátogatott ország veszélyes lehet Amerikára. Bár nemzeti büszkeségük erősödött, a diákok nem váltak sovinisztává. Büszkébbek lettek az amerikai kultúra és történelem sikereire, de ez nem járt együtt az amerikai felsőbbrendűségi érzés erősödésével.
Mindebből pedig az következik, hogy a nemzeti büszkeség és összetartozás érzésének erősödése nem feltétlenül jár együtt az idegenektől való félelemmel, vagyis a patriotizmus nem feltétlenül társul xenofóbiával – vonja le a következtetést Jones. A „felvilágosult nacionalista” érzelmek nem zárják ki a másokkal szembeni kozmopolita tiszteletet. Jones ezért azt ajánlja, hogy a „nemzetközi közösség utópisztikus eszméje helyett a felvilágosult nacionalizmust kellene megerősíteni” – ez ugyanis szerinte inkább szolgálhatja a Kant által vágyott világbékét, mint a világpolgári eszmeiség.
(metazin.hu)
