A Nagy Testvér prófétája: "Tablettaként nyeled majd az internetet"
Ha mi tartózkodóan is figyeljük - szépen fogalmazva - a testbe építhető chipek, a világhálóra embert kapcsoló és teljes kontrollt lehetővé tévő eszközk világát, azt látnunk kell, hogy mások ebben látják a feljődés és lehetőségek csúcsát. Ismerkedjünk most meg azok nézetével, akik szerint "a világ talán még sosem állt ekkora lehetőség előtt, mint ma. Beleszólhatunk, hogyan alakul a jövő. A kérdés, hogy kihasználjuk, vagy homokba dugjuk a fejünket?" Gary Shapiróval, a legnagyobb, Las Vegas-i kütyüexpó elnökével készült interjú itt olvasható. előlegbe egy mondat tőle: "Gyakorlatilag két lábon járó chipek leszünk: folyamatosan kapjuk és szolgáltatjuk az információt az ismerősök, a környezet számára: legyen az a háziorvos, a főnök vagy az interjúalany, aki épp a kérdéseinkre válaszol."
"Egy évtizede még könnyű volt meghatározni, mi is az az internet, és hogyan csatlakozunk fel rá: asztali számítógépek és laptopok uralták a piacot. Aztán ebbe a környezetbe érkezett meg a mobil, majd az okostelefon, és bár a mi életünket gyökeresen átalakította, a világháló csupán megvonta a vállát: még mindig átlátható volt, ki, hogyan, mikor csatlakozik.
A ma azonban más. Sorra jönnek az újabb és újabb kütyük: tabletek, hibridek, okosórák, szenzorok, virtuális szemüvegek és sisakok, drónok, önjáró autók, a lista egyre bővül. Becslések szerint minden egyes másodpercben átlagosan 127 új eszköz csatlakozik fel az internetre.
Ez havi szinten azt jelenti, hogy körülbelül 328 millió készülék csatlakozik: összehasonlításképp ez olyan, mintha minden egyes amerikai állampolgárnak lenne egy kütyüje. (Az Egyesült Államok lakossága több mint 321 millió fő.) Mire ezt a cikket végigolvassa, nagyjából 75 ezer új „dolog” csatlakozik fel a világhálóra.
De mik is ezek a „dolgok”? Már régen nem csak PC-kről és mobilokról beszélünk. Gyakorlatilag ma már minden lehet „okos”, az otthontól kezdve a focilabdán, ruhákon át egészen a közlekedési eszközökig. De még akár a wc, a hamutál, a vízforraló és a toll is lehet intelligens - egyikkel írogathatunk bármilyen felületre, és az digitalizálja a rajzot vagy írást, a másik pedig azt méri, mennyi energiát emészt fel egy adott vízmennyiség felmelegítése.
Az okoskütyük pedig már az élő szervezetekre is rá- vagy beköltöznek: a háziállatokra, növényekre, a ruhánkra, a testünkre.
Nincs is olyan messze, hogy az „internetet” egy tabletta formájában nyeljük le, hogy aztán az ne csak a fájdalmat, gyulladást csillapítsa, de elemzéseket végezzen, és azt továbbítsa a hozzákapcsolódó szoftvernek.
Átalakul a világunk
Minden, ami kapcsolódik, „okos” lesz, képes lesz adatokat gyűjteni, azokat a felhőben tárolni, onnan kielemezni őket - sőt akár összekapcsolódni más intelligens gépekkel, és kommunikálni.
Egy póló már nemcsak melegít és elfed, de védelmet biztosít, figyeli a szervezetünket, méri a hőmérsékletet, pulzust, vérnyomást, visszajelzést ad viselőjének, megmutatja, milyen állapotban van, milyen teljesítményt nyújtott az elmúlt időszakban.
Kritikus helyzetben akár életet is menthet.
Bár ez a fejlődés triviálisnak tűnhet, egyre kevesebb olyan ember él a földön, akinek legalább egy okostelefonja, táblagépe vagy okosórája ne lenne, vagy egy ősrégi, lassú laptop. Minden egyes újonnan, akár a közösségi finanszírozó oldalakon (Kickstarter és IndieGogo) megjelenő termék lehet azonnali siker vagy bukás, jelen pillanatban a szakma is kísérletezik, hogy mi az, amire szükség van, ami egy valós igényt elégít ki.
Lehet az okosbögre első blikkre a világ legfeleslegesebb kütyüje, amely megállapítja, hogy éppen mit ittunk meg, mit tartalmazott. De ez az intelligens műanyag korsó a jövőben nemcsak azt tudja megmondani nekünk, hogy Pepsit vagy Coca Colát töltöttünk-e bele, hanem azt is, hogy az az ital tartalmaz-e a szervezetünk számára káros anyagokat, amelyekre allergiásak vagy érzékenyek vagyunk. Így mielőtt megeszünk, megiszunk valamit, pontosan tudjuk, mi van benne, és összefér-e az például a cukorbetegségünkkel, lisztérzékenységünkkel. Ebből kiindulva már látszik, hogy a dolgok internete (IoT) nemcsak potenciált, de hatalmas felelősséget és hatalmat is jelent. A gyártóknak, felhasználóknak, sőt a törvényhozóknak nem árt fejben tartani: a változásra készülni kell.
Gary Shapiro, a CEA elnökével beszélgettünk Budapesten
Éppen erről a változásról beszélgettünk Gary Shapiróval, a CEA (Consumer Electronics Association) elnökével Budapesten. Ő az az ember, aki a CES kütyüexpóért (Consumer Electronics Show) felel. Ez az a rangos esemény minden év elején Las Vegasban, ahol bemutatják a legújabb fejlesztéseket, termékeket, szolgáltatásokat, ahol eldől, abban az évben mi lesz a meghatározó trend.
Több mint negyven éve mutatkoznak itt be a legnagyobb újítók, szakemberek, a szórakoztató elektronikai piac soron következő generációja.
Kazettától a drónig
A CES 1967-ben még zsebrádiókról és videomagnóról szólt, idén pedig a mobilkészülékek mellett az önjáró autók, a virtuális valóság, a drónok és egyéb robotok uralták a kiállítóteret. „A szórakoztató elektronika folyamatosan alakul: azok élnek túl, akik meg tudnak újulni” - meséli Shapiro. Szemléltetésképp: tavaly még több mint 50 vállalat mutatkozott be tabletekkel az expón, mára kevés élte túl. Az olyan cégek tudnak hosszú távon az élvonalban maradni, akik haladnak a korral. Példaképp az Intelt hozza fel a CEA-elnök, a vállalatóriás a számítógépek után mobilokba fejleszt processzorokat, egyre apróbb chipeket dobnak piacra.
Ennek (is) köszönhető, hogy egyre nagyobb tudású mobilok jelennek meg a piacon. „A processzorok és szenzorok egyre kisebbek, a gyártás egyre olcsóbb, a következő években rendkívül sokféle készülék érkezhet. Nem lesz egy ugyanolyan specifikáció se, és nemcsak az akkumulátorra, memóriára, tárhelyre, formára vagy méretre kell gondolni, hanem hogy mivel van felszerelve: pulzusmérő, hőmérő, légzésfigyelő, a lista szinte végtelen. Mindenki olyan telefont vehet majd, amilyenre igazán szüksége van.”
Aztán szép lassan a mobilok ránk költöznek: okosórák, nyakláncok, fülbevalók, fülesek, szemüvegek és headsetek formájában. Remek példa, ahogy összemosolygunk a CEA-elnökkel, mindkettőnk karján ott figyel az új Fitbit-óra.
Gyorsan össze is hasonlítjuk, ki hány lépésnél tart éppen, és melyikünk izgul jobban az interjú közben. Shapiro hozzám képest annyira nyugodt, hogy akár azt is hihetné az okosóra, már alszik.
Gyakorlatilag két lábon járó chipek leszünk: folyamatosan kapjuk és szolgáltatjuk az információt az ismerősök, a környezet számára: legyen az a háziorvos, a főnök vagy az interjúalany, aki épp a kérdéseinkre válaszol.
Az okoséletre készülni kell
Erre az okoséletre pedig fel kell készülni: hatalmas adathalmaz lep el minket, akár csak az okosotthonra, akár az okosautóra gondolunk. Automatikusan, láthatatlanul kényelmesebbé teszik, segítik az életünket, legyen szó biztonságról, jóllétről, egészségről. Minden, ami a felhasználónak hasznos, azt megkapja kézhez.
A kormányzati szolgáltatások és az információgyűjtés is felgyorsul, az ügyintézés az internetre költözik, nem lesz szükség hivatalról hivatalra járni. A köztéri lámpák már nemcsak fényt, a telefonfülkék már nemcsak vonalat, de internetet is adnak.
Üzleti szempontból az adatgyűjtés, -tárolás és -elemzés (big data) sosem volt ennyire növekvő ágazat, mint ma, és ez a következő években még inkább begyorsul.
Az okostechnológia (smart technology) a jelenleg legégetőbb problémákra nyújt megoldást: egészségügy, éhezés, vízhiány és közlekedés."
Még tíz év az önjáró autó
Mikor az idei év sztárjairól, a sofőr nélküli autókról kérdezem Shapirót, és hogy mikor lepik el az utakat, mosolyogva válaszol: még legalább tíz év. „De nem is igazán az a kérdés, hogy mikor éri utol a jogi környezet és a szabályozás a fejlődést, hogy mikor mehetnek ki az első önjáró autók, hanem sokkal inkább az, hogy mikor szorulnak vissza a nem önjáró járművek.” Ezt legalább 25 évre becsüli Shapiro.
Ideje építeni a bunkert?
Edward Snowden óta a kiberbiztonság és a személyes adatok védelme sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint bármikor korábban. Az automatizálódás és az egyre inkább „kiokosított” világ azonban megnehezíti minden ember életét, mivel arra kényszeríti, küzdjön, hogy adatai nehogy illetéktelen kezekbe kerüljenek.
Mikor a fitneszpánttól kezdve az éjjeli lámpán át minden egyes tárgy körülöttünk információval szolgál rólunk: hol vagyunk, hogy vagyunk, mikor, mit csináltunk, nehéz korlátozni, hogy ezt csak mi, vagy csak az arra feljogosított személyek tudhassák meg.
Akkor viszont adott a kérdés: el kellene kezdeni aggódni, betonbunkert építeni, ólomruhát húzni, és mindenféle jelblokkolóval felszerelkezni? „Nem szabad homokba dugni a fejünket, de fel kell készülni. Jól kell informálni az embereket, ebben a kormánynak nagy szerepe lesz, hogy elmagyarázza ezt a változást. Ugyanis minden embernek kell egy kis magánélet (privacy)” - mondja a CEA-elnök. „Ott vannak az idősek, a gyermekek, sőt a részegek, jobban meg lehet védeni őket, figyelni rájuk.”
Nem kell félni, nem harap
No, de mi a helyzet az egy napon akár az embernél is okosabb robottal, amely a keresztül-kasul hálózott életünk felett így átveheti az irányítást? Olyan nagy nevek hívták fel a figyelmet a mesterséges intelligencia kockázataira, illetve a technológiai szingularitás eljövetelére, mint Elon Musk Tesla-vezér, Stephen Hawking brit tudós, Bill Gates, a Microsoft feje vagy Steve Wozniak, az Apple társalapítója.
„A programok, szoftverek és így a mesterséges intelligencia is éppen annyira okos, amennyire hagyjuk, hogy az legyen, ezért nem gondolom, hogy igazán kockázatot jelentenek” - mondja Gary Shapiro. „Sokkal inkább kéne félni az ember-ember közötti ellenségeskedéstől, amikor nemzetek, országok vagy egyszerű dühös emberek esnek egymásnak, mint a robot-ember vagy robot-robot közötti háborútól.”
Mint fogalmaz, a gépeket mi programozzuk, azok csupán a fejlesztő utasításait követik. „Ilyen alapon ugyanúgy félni kell az autóktól, amik az utakon száguldoznak. Mi fejlesztettük, és alakítottuk ki őket úgy, hogy lehessen velük gyorsan menni. Ha mi hagyjuk, megtörténik, ha nem, akkor nincs mitől félni.”
Hatalmas lehetőség kapujában
Magyarország holnap (talán) már úgy ébred fel, hogy ennek a jelenleg zajló új hullámnak a jelentőségével tisztában lesz, de akkor adódik a kérdés, mit lehet tenni? Vagy mit nem?
1.Tekints új szemmel a világra. A dolgok internete egy szempillantás alatt minden egyes tárgyat és élőlényt körülöttünk „okos”-sá változtat. Többször is hangsúlyoztuk azt az általános becslést, miszerint 2020-ra már több mint 50 milliárd dolog fog az internetre csatlakozni, ez elképzelhetetlenül sok. A világ lakossága jelenleg több mint 7 milliárd emberből áll, ha a jelenlegi ütemben nő tovább, 2020-ra megközelítjük a 8 milliárd főt is. Vagyis átlagosan minden egyes embernek legalább 6 okoskütyüje lesz. Ez kevésnek tűnik, de ha azt vesszük, hogy ebből a hatból egy az otthonunk, egy az autónk, egy a munkahelyi azonosítónk, egy pedig a szervezetünkön vagy testünkön monitorozza az állapotunkat, akkor már bőven elég.
Amikor elindulunk otthonról, a kilincs tudja, hogy elhagytuk a házat, az autó tisztában van az útvonallal és azzal, milyen a közlekedés, a szenzorok és az arcfelismerő érzékeli, mikor értünk be a munkába, hányszor megyünk ki szünetre, sőt a szórakozóhely anélkül megállapítja, felnőttkorúak vagyunk-e, és beengedhet-e minket, hogy szekrénynyi biztonsági őrt az ajtóba kellene állítani. Az egész világ automatizálódik. Az okostelefon lesz egyszerre a személyi igazolvány, a kulcs az otthonhoz és az autóhoz, vagy belépőkártya a cégbe.
2.Semmit semmiképp! - Igen, a dupla tagadáson van a hangsúly. Az a legrosszabb, ha nem teszünk semmit, a változás ugyanis elkerülhetetlen: velünk vagy nélkülünk, akarjuk vagy sem, az innovációt vajmi nehéz lenne megállítani. Ez az új, automatizált jövő azonban gyerekcipőben jár még, most még lehetőségünk van beleszólni, milyen irányt vegyen, lehetőség van alakítani. Minden egyes lépésnek – vagy nem lépésnek – következménye van. „Az ember tette olyan, mint a kő, amelyet vízbe hajítanak. Hangosan csobban, gyűrűket vet a vízen, de néhány pillanat múlva elsimul a víz, és a kőnek nyoma sem marad” - fogalmazta ezt meg tökéletesen Mika Waltari neves finn író történelmi regényében.
3.Ne legyünk túl szkeptikusak. - Azt gondolom, hogy a kibervédelem és a személyes adatok védelme – legalábbis egyelőre így tűnik – kicsit túl nagy hangsúlyt kap (igen, a médiában is), ahhoz képest, hogy a különböző fejlesztések miként is alakították át, és fogják átalakítani az életünket. Az egészséges távolságtartás sosem árt, de a félelem csak gátat szab a fejlődésnek. Érdemes megnézni, hogy az emberiség már eddig is mennyit nyert a modern technológiának köszönhetően: jobban és hosszabban élhetünk, és sokan bizony kényelmesebben is. Ha pedig arra gondolunk, hogy a változás már elkezdődött: a szkepticizmus felér a tagadással. Úgy tenni pedig, mintha semmi sem történne, nem túl kifizetődő.
A lehetőség adott
Minden egyes másodpercben egyre többen leszünk, ez pedig hatalmas kihívás elé állítja az emberiséget. A dolgok internetében azonban ott a potenciál, hogy átalakítsa az életünket: hogy hogyan aknázzük ki az erőforrásokat, hogyan kommunikálunk, hogy kezeljük az egészségügyet, az oktatást, és általában hogyan élünk. A lehetőség, hogy a világot és a jövőt alakítsuk, talán még sosem volt ekkora, mint ma.
(origo.hu)
