Gonosztevők, mint pozitív hősök a tévé képernyőjén
Hol vannak már azok az idők, amikor a legnagyobb sorozathősök egytől egyig tiszta erkölcsű férfiak voltak, akik habozás nélkül feláldozták volna az életüket bárkiért? Sehol. Sőt, mostanában arra is akad több példa, hogy egy szériát olyan karakter köré húzzanak fel, aki inkább elveszi mások életét. Bűnözők, gyilkosok, kallódó hősök napjaink képernyős kedvencei. Itt egy lista róluk...
A hetvenes, nyolcvanas években, ha készítettek egy krimisorozatot, abban még egyértelmű volt, hogy ki a jó, és ki a rosszfiú. A Szupercsapat tagjai ugyan körözés alatt álltak, de tudtuk, hogy a kormány csalta őket tőrbe, miközben Michael Knight, Theo Kojak vagy Thomas Magnum erkölcseit nem kérdőjelezte volna meg senki – még ha utóbbi léha is volt kicsit.
A True Detective frissen indult második évadjában Colin Farrell figurája nyomozóként már a helyi gengszterrel kooperál, és ő maga is elkövet különféle stikliket. Már akár a több mint tíz évvel ezelőtti tévés kínálatban is találtunk példát hasonló mentalitású rendőrökre, elég csak a Kemény zsaruk-ra gondolni, ahol a speciális erők egysége mintha önálló bűnszövetkezetként működött volna, elvileg a város rendjének megőrzése érdekében. Rengeteg hasonló példát találhatunk még a tévétörténetben, de nemcsak a rendőrök romlottak meg, hanem az igazi rosszfiúk, a bűnözők is központi karakterré emelkedhettek. Íme, pár közülük.
Tony Soprano (Maffiózók)
Talán Tony Sopranóval kezdődött minden, hiszen az 1999-ben indult Maffiózók amúgy is komoly hatással volt a sorozatgyártásra,
nagyjából innen tekinthettük a tévét az új mozinak. Soprano pedig talán az első igazi antihős is volt, aki egy maffiavezértől szokatlan módon pszichiáterhez is járt személyes és családi problémái miatt.
A néző az első pár rész után rokonszenvezni kezdett a lokális maffiafőnökkel, és talán nem is értette magát, hogyan képes drukkolni egy olyan embernek, aki már az első részekben véres péppé ver egy másikat, gyilkol, zsarol. Ráadásul nem egy mintaapa, mert a puhány fiát folyamatosan cikizi, gyalázza és megalázza, a lányával pedig végképp nem tud mit kezdeni, hogy a feleségről már ne is beszéljünk.
Talán a tévésorozatok első antihőse
Nucky Thompson (Boardwalk Empire – Gengszterkorzó) Nucky Thompson szintén egy klasszikus értelemben vett gengszter, bár az őt alakító Steve Buscemi is megjegyezte annak idején az Origónak, hogy a Boardwalk Empire nem egy tipikus maffiasztori.
A figura ezzel együtt hiába hívja magát politikusnak, a gyakorlatban inkább mondható korrupt gazembernek, akit a szeszcsempészet mellett a szerencsejáték és a prostitúció világához is fűznek szálak.
Walter White (Breaking Bad – Totál szívás)
Nem nagyon akad olyan iskola, ahol az év pedagógusának választanák a Breaking Bad kémiatanárát, aki gyógyíthatatlan betegként úgy próbálja meg az anyagi jólétet biztosítani a családjának, hogy metamfetamint kezd el gyártani, amit aztán egy korábbi tanítványa segítségével terít. Walter, azaz – álnevén – Heisenberg úgy lesz a sorozat főhőse, hogy a néző követi a szenvedéseit, megpróbáltatásait, együtt érez vele, de nem teszi magát szimpatikussá sem a családjával való bánásmód, sem az a tény, hogy
olyan tisztaságú és hatású drogot készít, ami még Mexikóban is felkelti a kartell figyelmét.
Az amúgy mosolygós, gyakran jó kedélyű Tonyval szívesen leülne az ember meginni pár olasz lambruscót, mert ő olyan, mint egy sunyi dolgokba is belemászó, de amúgy barátságos nagybácsi – Walter azonban végig feszült, sötét, ideges, vele nem mernénk beülni egy bárba, mert attól tartanánk, hogy valamit a poharunkba pottyant, ha nem figyelünk egy pillanatra.
Dexter Morgan (Dexter)
Egy szerethető szociopata, aki gyilkolási kényszerét a legtöbbször sikeresen irányítja abba az irányba, hogy bűnözőket és sorozatgyilkosokat öljön. Ennek ellenére az amerikai szülők médiafigyelő tanácsa, a Parents Television Council tiltakozott a sorozat ellen, és valódi bűncselekményeket is kapcsoltak a szériához – a Dextert alakító Michael C. Hall hiába mondta az Origónak is, hogy az alkotóknak szándékukban sem állt, hogy bárkit sorozatgyilkossá tegyenek.
A szociopata, teljesen érzelmek nélkül, magányosan élő Dextert eleinte félelemmel figyeli a tévéző, de a sztorija egyben fejlődéstörténet is, miközben egyre több – hatóság által hanyagolt – gonosztevőt likvidál félelmetes nyugalomban, hidegvérrel, egyre jobban nyit az emberek felé, kezdi megszeretni kollégáit, már-már szerelmes lesz, fia születik, azaz érzései lesznek.
A néző az ő esetében mégiscsak egy sorozatgyilkost követ nyolc éven, közel száz epizódon keresztül, és drukkol is neki. Ennek ellenére sem érdemelte meg a sok millió követő, hogy olyan utolsó részt kapjon, mint amilyet a Showtime erős nyomására a kreatívok kitaláltak.
Hannibal Lecter (Hannibal)
Az NBC épp frissen kaszálta el a Hannibal-t, a negyedik évad már csak más csatornán vagy internetes platformon jöhet. A sorozatgyilkos kannibált nem kell bemutatni senkinek, hiszen Thomas Harris könyvei több filmet ihlettek már, amelyek közül a legismertebb A bárányok hallgatnak – ott Anthony Hopkins alakította a figurát, de Mads Mikkelsen sem kevésbé ijesztő a tévés változatban.
Norman Bates (Bates Motel)
A Bates Motel ifjú sorozatgyilkosát sem tudja elítélni egyértelműen a néző, próbálja inkább megérteni a zavart tinédzser lelkivilágát, hogy mi vezette a gyilkolásig. A kultikus, öt Oscarra jelölt Alfred Hitchcock-film, a Psycho előzménysorozata azt mutatja be, miképp őrül meg a 17 éves Norman Bates, milyen rafinált módszerekkel, pszichés terrorral uralkodik fölötte az anyja, és közben elkerülhetetlenül hullákba botlik az egyre nyomasztóbb légkörű kisváros seriffje, illetve maga a tévéző.
A kapcsolat az átlagosnál sokkal erősebb, az anya foggal-körömmel ragaszkodik kisfiához, a körülötte felbukkanó tinilányokat ellenségként kezeli – de a fiú sem komplett, az anyját tökéletesnek látja, lelkileg erősen függ tőle, és a tévéző már az első évadban is előre retteg, mikor következik be a vérfertőző szexuális kaland, mert tempósan és biztosan efelé halad a sztori.
Az itthon is vetített sorozat 4. és 5. évadja 10-10 részes lesz, 2015 vége felé kezdődnek a forgatások. Épp a napokban kapta meg az új megrendelést.
Red Reddington (Feketelista)
Red (James Spader) igen előkelő helyen áll az FBI legkeresettebb bűnözőket tömörítő listáján, mégis önként bevonul a szervezet székházába, csak hogy a nyomozók által nem ismert rosszfiúk névsorával szolgáljon nekik – kezdetben egyetlen furcsa kikötése van, csakis a kezdő ügynöknővel hajlandó kommunikálni.
Joe Carroll (Gyilkos hajsza)
A Following első évadjának igazi főhőse sem a Kevin Bacon által alakított FBI-ügynök, hanem az általa üldözött sorozatgyilkos, akit James Purefoy alakít. Joe Carroll után megy a hajsza a sorozat elején, a fickó pedig még akkor is csak bajt okoz, amikor már a rácsok mögött van, ugyanis egy komplett seregnyi rajongója-híve van, akiket irányít.
Hardy lenne az ellenpont a sorozatban, a jó oldal, de ő egy zakkant, alkoholista ügynök, aki 14 éves volt, amikor leukémiában meghalt az anyja, és csak hárommal több, amikor az apját megölték. A piával küzdő, cinikus, kiégett Bacon sem tud pozitív képet mutatni, de azért három évadot kapott a sorozat.
Jax Teller (Kemény motorosok)
Charlie Hunnam alakította Jackson 'Jax' Tellert 95 részen át, 2008–2014 között. Magyar címe elég sablonos, nem ad kedvet hozzá, de egy férfias, akcióval teli, mozgalmas sorozatról van szó, ahol
eleinte még tudunk azonosulni a vívódó, önmarcangoló főhőssel, de aztán bandavezér lesz, és jellemváltozáson is átmegy.
Megpróbálja ugyan a csapatot kivezetni az illegalitásból, próbál kiszállni a drog- és fegyverüzletből, de útja során sok tucat hullán kell átlépnie, és nem egy ember haláláért épp ő a felelős. Neki sem könnyű egyébként, hiszen elveszít szinte mindenkit maga mellől az évek során: első gyermeke anyját, a legjobb barátját, később a nagy szerelmét, és így tovább. Drámai hatású, nagy sodrású sorozat – már vége, de érdemes visszanézni, ha bírjuk az ilyet.
(origo.hu)
