Majd’ 50 ezer abortuszt végzett el, aztán pro-life aktivista lett
Stojan Adasevic szerb orvos napi 35 abortuszt végzett el a klinikán, ahol dolgozott. Ám néhány különös álom rádöbbentette, hogy amit tesz, az gyilkosság.
Stojan Adasevic híres-hirhedt abortuszt végző orvos volt a kommunista Jugoszláviában a 80-as években. Saját bevallása szerint nagyjából 48.000 terhességmegszakítást végzett el. Más források szerint ez a szám eléri a 60 ezret is. Ám Adasevic jóideje nem ölt már magzatot, nem oltott ki több életet. S hogy miért döntött így? Nos, ennek néhány különös álom az oka
Adasevic álmában épp abortuszt végzett: rutinosan felnyitotta a méhet, átszakította a magzatburkot, majd benyúlt az ollójával, megragadott valamit, összeroppantotta, majd kivette. Ám amint rádobta a kiemelt testrészt egy törülközőre, azt látta, hogy az egy kéz…méghozzá egy legalább 20-24 hetes magzaté. Valaki jódot öntött a kézre, ami mozogni kezdett. „Ismét benyúltam a fogómmal és azt mondogattam: csak ne láb legyen, csak ne láb legyen. De a következő testrész, amit kiemelt, egy láb volt, ami ugyanúgy mozgott, mint a kéz. Aztán újra benyúltam az anya hasába és kiemeltem a szívet, ami dobogott, dobogott, de a dobogása egyre lassult, míg végül teljesen megállt. Ekkor döbbentem rá, hogy amit csinálok, az gyilkosság…”, emlékszik vissza Adasevic a gondolkodásmódját megváltoztató, különös álomra.
„Régebben naponta akár 35 abortuszt is elvégeztem. Arra képeztek ki, hogy a meg nem született babákat ne tekintsem emberi lénynek, és hogy az élet a születés után kezdődik, akkor, amikor a baba először felsír. Addig a pillanatik a magzat nem több, mint egy szerv, amely a nő testében található, márpedig egy szerv eltávolítása semmiképp nem gyilkosság. És hangsúlyozom: az első sírásig a baba nem tekinthető élőlénynek az alapján, amit nekünk tanítottak, és amit én is vallottam annyi éven át. Ha tehát egy nemkívánt baba megszületett, azonnal vízbe nyomtuk a fejét, mielőtt felsírhatott volna. Hiszen ez nem gyilkosság, mivel még nem sírt fel. Bármilyen szörnyű is ezt kimondani, így mentek a dolgok az abortuszklinikákon Jugoszláviában. Az abortusz és a csecsemőgyilkosság ily módon teljesen legális s engedélyezett.”, tárta fel a szörnyű valóságot egy dokumentumfilmben az orvos.
Egy másik alkalommal Adasevic álmában egy gyönyörű rétet látott, tele 4-24 éves gyerekekkel és fiatalokkal. Mindannyian nevettek és játszottak, de amikor meglátták őt, ijedten elfutottak előle. Aztán megjelent egy szerzetes, aki némán nézett Adasevicre. Az álom újra és újra megismétlődött. Végül Adasevic megkérdezte az embert, hogy kicsoda ő. „Aquinói Szent Tamás vagyok”, válaszolta a férfi. „És ezek azok a gyerekek, akiket te öltél meg.”
Adasevic ezután bejelentette a kórházban, ahol dolgozott, hogy többé nem végez abortuszokat. Döntése példa nélküli volt a kommunista országban, s nem is maradt következmények nélkül: fizetését felére csökkentették, a lányát kirúgták a munkahelyéről és megakadályozták, hogy fia egyetemre mehessen. Adasevic azóta rengeteget tett azért, hogy Szerbiában elterjedjen a pro-life szemlélet. Ő járta ki azt is, hogy az egyik szerb tévécsatornán leadjanak egy erről szóló dokumentumfilmet.
Az élet iróniája, hogy Adasevic maga is abortusz áldozata lett volna, ám a terhességmegszakítás nem sikerült, s Adasevic életben maradt….
Forrás: liveactionnews.org
(csaladhalo.hu)
