Egy szép példa: Ötvenegy évvel ezelőtt mentették meg templomukat a nagyváradiak
1964-ben a nagyváradi városvezetés rendezési terve értelmében elrendelték a Szent László-plébániatemplom lebontását. A hívek összefogása mentette meg a partiumi város egyik emblematikus épületét. Erre emlékezve pünkösdhétfőn hálaadó ünnepi szentmisét tartottak – tájékoztat az Erdély Online.
Prédikációjában Pék Sándor esperes plébános elmondta: pünkösdkor világszerte a Szentlélek eljövetelét, az egyház születésnapját ünneplik, de 1964-ben azonban inkább temetési hangulat uralkodhatott ekkor az újvárosi egyházközségben, hiszen bezárták a templomot, és bejelentették, hogy le fogják bontani. A templom lebontása csupán a felszín volt, és mélyebben ennél lényegesebb üzenettel bíró folyamatok zajlottak. A hatóságok bontási szándékukkal, a tabernákulum kiürítésével, a gyertyák eloltásával, a kapuk bezárásával valójában az isteni jelenlétet akarták likvidálni – fogalmazott Pék Sándor. Majd figyelmeztetett: Nem mondhatjuk azonban, hogy akkor sötét volt, és most minden ragyog, hiszen ma is van úgy, hogy akár bennünk sem ér össze az ég és a föld.
„Ötvenegy évvel ezelőtt megmenekült a templom. Jöjjünk ide napjainkban mi is azzal az örömmel és lelki igénnyel, hogy folytatjuk ezt a mentést nemcsak azáltal, hogy ott vannak a virágok a templom körül, hanem azáltal is, hogy olyan lelki életet élünk, úgy vagyunk Krisztus követői, úgy van jelen életünkben Isten, hogy ezt a templomot soha ne tudják bezárni, lebontani vagy köveit elhordani” – buzdított az esperes plébános.
A szentmise után az ünneplők kivonultak a templom bejárata elé, ahol égő gyertyákkal a kezükben imádkoztak és énekeltek, így tisztelegve azok előtt, akik áldozatot hoztak több mint öt évtizeddel ezelőtt. Az összetartozás, összefogás, remény és szépség jeleként 110 méter hosszú, virágokkal díszített fenyő girlandot helyeztek a templom külső falára, s csak azért nem alkottak élőláncot, mivel a Szent László téren zajló építkezési munkálatok ezt nem tették lehetővé. Az ünnepségen közreműködött a Kribus Mónika kántor-karnagy vezényelte Halmos László kórus.
1964-ben történt – a Beszélő tudósítása
A román kommunista hatalmat zavarta, hogy a városházi pártszékházzal szemben egy római katolikus magyar templom áll, ezért 1964-ben elrendelték lebontását. A bontás napján a templom zsúfolásig megtelt hívekkel. A templom körül másfél ezer ember gyűlt össze. Ópalotai János plébános és hívei élőláncot alkotva éjjel-nappal védték a templomot a román titkosszolgálat fenyegetései ellenére is. A protestánsok és a román ortodox hívők is nyíltan támogatták a katolikusokat. A városi építkezési vállalat sem volt hajlandó elvégezni a bontást, sőt még a környező falvakban sem tudtak munkásokat toborozni. A hívek önfeláldozó és kitartó ellenállásának köszönhetően végül megmaradt a templom.
A Szent László-templom
A Romániai magyar lexikon adatközlése szerint 1717 és 1734 közé tehető a templom építésének ideje. A barokk székesegyház elkészültéig az újvárosi Szent László-plébániatemplom szolgált püspöki székesegyházként is. Az épület a különböző stíluselemek keveredése ellenére is szerkezetében arányos, nem különösen bonyolult. A dísztelen külső megjelenésű templom a 18. század eleji provinciális barokk igen szerény példája. Habár sem külső, sem belső elemeiben nem hordoz különösebb művészi kvalitásokat, építéstörténetéből kitűnik, hogy egy század stílusváltozásainak elemeit őrzi. A század eleji váradi építkezések mintájaként tekinthető, és így meghatározó eleme a városközpontnak.
Fotó: Erdon.ro
Magyar Kurír
