Meglepő tények Jeruzsálemről
Május 17-én ünneplik a Jeruzsálem napot, a város újraegyesítésének évfordulóját. A városról néhány kevésbé ismert tény:
"Mint a szépen épült, jól egybeszerkesztett város" - így írt 3000 évvel ezelőtt Dávid király Jeruzsálemről, amit ő nevezett el és tett Izrael fővárosává. Jeruzsálem azóta sok történelmi hányattatáson ment keresztül, néhány dolog azonban nem változott három évezred alatt.
Csak egyetlen ország fővárosa volt
Több mint egy tucat hatalom váltotta egymást a Szent Városban: asszírok, babiloniak, perzsák, makedónok, rómaiak, bizánciak, valamint a különböző muszlim hódítók (akiktől néhány évtizedre a nyugati keresztesek foglalták el a várost), majd a britek, de Jeruzsálem csak egyetlen országnak, Izraelnek volt a fővárosa is (és az ma is).
Csak egyetlen szent könyvben szerepel
A világvallások szent írásai közül Jeruzsálemet csak a Biblia említi. Az ószövetségi könyvekben 660, az Újszövetség pedig 146 esetben szerepel Jeruzsálem, ezzel szemben a Korán vagy a keleti vallások könyvei egyetlen esetben sem említik a várost.
Soha nem volt megosztva
Ez így csak majdnem igaz: több mint három évezredes történetének egy rövid időszakban, 1948 és 1967 között, a jordániai megszállás idején Jeruzsálem ugyanolyan katonai eszközökkel kettéosztott város volt, mint a második világháború után Berlin. Azonban előtte és utána a város egységes településként fejlődött.
A 20. században nem változott Jeruzsálem demográfiai térképe
Bár a nemzetközi média és a nyugati politikusok többnyire készpénznek veszik, hogy Jeruzsálem „judaizálása” az 1967-es egyesítést követően kezdődött (vagyis a narratíva szerint a „megszállók” erőszakosan „telepes építkezésekkel”, zsidó lakosok betelepítésével és a város határainak kiterjesztésével igyekeztek a maguk javára fordítani a demográfiai arányokat). A tények azonban ezt cáfolják.
Az oszmán hatóságok által tartott utolsó népszámlálás 1905-ben relatív zsidó többséget (13300 zsidó, 11000 muszlim, 8100 keresztény), az elsõ brit cenzus pedig már a zsidók abszolút többségét mérte 1922-ben, miközben a város lakossága a kétszeresére bővült.
A második világháború utolsó előtti évében, 1944-ben (a magyarországi Soá idején) Jeruzsálem 157 ezer lakójából 97 ezer volt zsidó, tehát nem igaz, hogy a demográfiai arányokat az változtatta meg, hogy Izrael megalakulásakor „elűzték” a palesztinokat. Ez Jeruzsálemben amúgy éppen ellenkezőleg történt: a város keleti felébõl – benne a teljes Óvárossal – a zsidó lakosokat űzték ki.
A város keleti fele 1948 és 1967 között jordániai megszállás alatt állt (zsidó lakosság nélkül, ha úgy tetszik, „Judenrein” övezetként), ám a hatnapos háborút követõ újraegyesítés visszaállította a zsidók abszolút többségét Jeruzsálemben. Jeruzsálem egységes városként már 1948-ban abszolút zsidó többséggel rendelkezett, és ez volt a helyzet 1967 után is.
A folyamat azóta csak tovább erõsödött. 1993-ra a város keleti fele is zsidó többségű lett (155 ezer zsidó és 150 ezer arab/muszlim lakos), ironikus módon éppen abban az évben, amikor a PFSZ az oslói megállapodásban hivatalosan is Kelet-Jeruzsálemet követelte a palesztin állam fővárosának. A különbség azóta még nagyobb: 2008-ban Kelet-Jeruzsálem lakóinak 60 százaléka zsidó, és a városnegyedek közül egyedül az Óvárosban maradt meg az arab többség.
Érdekesség, hogy Jeruzsálemben több száz muszlim roma él, teljes békében a város többi lakójával.
(vigyazo.blog.hu)
