Ma van Boldog Salkaházi Sára emléknapja
Boldog Salkaházi Sára Kassán született 1899. május 11-én és Budapesten halt meg 1944. december 27-én. A Szociális Testvérek Társasága nővére volt. Boldoggá avatási dekrétumát XVI. Benedek pápa 2006. április 28-án írta alá, amelynek ünnepélyes kihirdetésére 2006. szeptember 17-én került sor a budapesti Szent István-bazilika előtti téren. Ünnepnapját május 11-én tartjuk. Élete:
Édesapja, korán meghalt, édesanyja saját keresetéből nevelte három gyermekét. Sára Kassán végezte iskoláit, tanítónői diplomát szerzett, és egy évig dolgozott tanítónőként. Amikor az első világháború után Kassa az újonnan létrejött Csehszlovákiához került, és a csehszlovák kormány hűségesküt követelt a tanároktól, Sára ezt megtagadta, és el kellett hagynia a pályát. Határozott fellépésű fiatal lány volt, aki újságíró szeretett volna lenni. Amikor elvesztette tanítónői állását, könyvkötészetet tanult, majd húga kalapüzletében dolgozott és felvidéki magyar lapokba írt, novellákat, életképeket. 1927-ben ismerkedett meg a Slachta Margit alapította Szociális Testvérek Társasága rend kassai tagjaival, 1929-ben elfogadták jelentkezését novíciának. Meg kellett küzdenie korábbi élete árnyaival: "Keresztül kellett gázolnom önmagamon, hogy önmagamat lerázva ráismerjek új önmagamra, ráeszméljek énemre" – írta naplójában.
Hatalmas munkát végzett, a karitász vezetésén kívül heti huszonhat órában tanított, gyermekkonyhát, kegytárgyüzletet, szegényházat felügyelt és szerkesztette a Katolikus nő című folyóiratot. Nagyon kimerülten 1934-ben Kassára helyezték vissza, és mert fáradságát bizonytalanságként értelmezték, nem engedték, hogy letegye az örök fogadalmat. 1937-ben Budapestre költözött. 1940 pünkösdjén tette le az örök fogadalmat. Jelmondatának ezt választotta: Itt vagyok, engem küldj!
A rend mindent megtett, hogy küzdjön a nemzetiszocializmus terjedésének embertelen következményei ellen, és Sára is azért imádkozott, hogy ehhez a küzdelemhez legyen ereje.
1941 elejétől a Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetsége országos vezetője lett. Szerkesztette a mozgalom lapját, gyűléseket, lelkinapokat tartott az országban. Három év alatt öt új szegényotthont nyitott összesen háromszáz férőhellyel, és elkezdte a Munkásnő Főiskola építését.
A német megszállás időszaka következett. A Szociális Testvérek mintegy ezer üldözöttet bújtattak. Valamennyi rendházuk tele volt velük, közülük majdnem százat személyesen Sára nővér mentett meg, aki ekkor a Bokréta utcai munkásnőotthont, a Katolikus Nővédő Otthont vezette. 1943-ban tudatosan felajánlotta életét a Társaságért, különösen a gyengékért, betegekért, azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldözése következne be. 1944. december 27-én elhurcolták, és menekítettjeivel együtt a Dunába lőtték.
Halála Salkaházi Sára halálának körülményei sokáig nem voltak ismertek. Húsz évvel később a zuglói nyilas per egyik vádlottja mondta el a bíróságnak, mi történt. A foglyokat este a Fővámház elé terelték, levetkőztették és a Duna partjára állították őket. Mielőtt a sortűz eldördült, egy alacsony, fekete hajú nő – Sára nővér – a kivégzők felé fordult, a szemükbe nézett, letérdelt, az égre nézett, és keresztet vetett.
Salkaházi Sára vértanút 2006. szeptember 17-én a budapesti Szent István-bazilika előtti téren avatták boldoggá, tízezres tömeg előtt. Ez volt az első Magyarországon celebrált boldoggá avatás 1083 óta. 2008. december 27-én Erdő Péter bíboros, prímás szentmise keretében Salkaházi Sára titulusra szentelte fel az újonnan épült budapesti, újpalotai római katolikus plébániatemplomot és közösségi házat.
Salkaházi Sárát a boldogok között tisztelhetjük, mert szenvedélyesen szerette Krisztust, és vértanúként áldozatul adta életét sokakért. Ez a boldogság azonban egy küzdelmes, saját hibáival komolyan szembenéző és megharcolt élet eredményeként teljesedett be. Feljegyzései bepillantást engednek lelkületébe:
„Mily nagyot fordult az életem, a Te akaratod miatt. Hát élhetnék így, jöhettem volna-e hozzád, ha Te nem akartad volna? Ha Te nem nyúltál volna keresztül mindenen, nem nyúltál volna bele az életembe? Jézusom, fogadj el egészen minden jóságodért! Fogadd el nyomorúságos magamat! Én igyekszem majd jó lenni, méltó lenni kegyességedhez. Egész akaratommal keresem akaratodat, minden elszántságommal és feltevésemmel, s meg is akarom ezt tenni. Most fogadalmat kívánsz tőlem? Adom, Uram, Jézus, egész lelkemmel. Keresztet adsz majd nekem, örömmel akarom viselni. Mindent Érted, Neked, miattad! A Te szereteted, Krisztus, űzzön, hajtson, sürgessen, lelkesítsen, küldjön, dolgozzon, lángoljon bennem, mindhalálig, mindörökké!" (Idézet naplójából, 1930. május 31.)
Sára testvér erős, határozott jellemet, intenzív érzelmeket kapott a Teremtőtől. Az Úr ezt felhasználta megszentelődésére. Isten, ha együttműködünk kegyelmével, minden emberi adottságot, jellembeli sajátosságot javunkra tud fordítani, úgy, ahogy az üdvösségünk érdekében a legjobb.
