Vértanúsága színhelyén, Litéren emlékeztek a 70 éve meggyilkolt Bódi Magdira
Bódi Mária Magdolna élete és halála az életszentség példája, amely Isten segítségével mindenki számára elérhető – fogalmazott Erdő Péter bíboros április 18-án a Veszprém megyei Litéren. Az őt megerőszakolni akaró szovjet katonák elől menekülő munkáslánnyal itt végzett támadója 1945. március 23-án.
A jubileumi megemlékezés – a 2005-ben útjára indult hagyományhoz híven – a litéri temetőben, Bódi Mária Magdolna sírjánál vette kezdetét, ahol több százan gyűltek össze, hogy imával kérjék a 24 évesen vértanúságot szenvedett munkáslány boldoggá avatását. Erdő Péter bíboros, Márfi Gyula veszprémi érsek és Seregély István nyugalmazott egri érsek, állami és települési vezetők, valamint a Bódi család tagjai helyezték el a megemlékezés virágait a sírnál.
Az egybegyűltek ezután a dicsőséges rózsafüzért imádkozva átvonultak a vértanúság színhelyére, a helyi általános iskola udvarára, ahol bronzszobor őrzi Bódi Mária Magdolna emlékét.
Itt Loridán Kittinek a Veszprémi Főegyházmegye irodalmi pályázatára beküldött írását olvasta fel Tóth Eszter, amelyben a középiskolás szerző egyes szám első személyben idézi fel Magdi életét. Az emlékműnél az egyházi, állami és települési vezetők, a Bódi család és Bódi Mária Magdolna tisztelői elhelyezték koszorúikat, illetve a szűzi vértanúhoz illő fehér virágokat, majd a megemlékezés hálaadó szentmisével folytatódott.
„A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert én legyőztem a világot!” – kezdte a János-evangéliumból vett idézettel szentbeszédét Erdő Péter bíboros. Krisztus halálának és feltámadásának húsvéti misztériuma titokzatos fénnyel ragyogja be ezeknek a napoknak a liturgiáját, s ebben a világosságban újra meg újra felfedezzük, hogy mit jelent kereszténynek lenni – mondta a főpásztor.
Bár a szentmise olvasmánya az Apostolok Cselekedeteinek az a részlete volt, amelyben a szegények szolgálatára rendelt hét diakónust kiválasztják, mi már előrevetítve látjuk az első keresztény vértanúnak, István diakónusnak a bátor tanúságtételét és a halálát, amely számára az üdvösség kezdete volt – fogalmazott Erdő Péter. Ez a feszültség, ez a dráma ismétlődik meg minden igazi keresztény vértanúságban – hangsúlyozta a bíboros, majd rámutatott, hogy Bódi Mária Magdolna elsőáldozó korától kezdve hitben és Krisztus szeretetében élt. A lány szülei uradalmi cselédek voltak, maga is nehéz körülmények között nevelkedett. Szerzetesi hivatást érzett, de nem nyílt rá lehetősége, hogy be is lépjen valamelyik szerzetesközösségbe.
Magdi életének legnagyobb élményét az Eucharisztia, a szentáldozás jelentette elsőáldozó korától kezdve. Akkor is következetesen és hűségesen mindennap szentáldozáshoz járult, amikor a fűzfői Nitrokémia üzemének munkásnőjeként három műszakos beosztásban dolgozott – emlékeztetett Erdő Péter. Krisztus iránti szeretete az emberekkel való viszonyát is áthatotta: szorgalmas, derűs, talpraesett embernek ismerték munkahelyén, kollégái és felettesei nagyra becsülték. Magdi a Mária-kongregáció munkájában is lelkesen vett részt, különösen a szegények és rászorulók odaadó szolgálatában – ahogyan egykor Szent István diakónus, az első vértanú is.
„Szeretetszolgálat és vértanúság! Bensőséges az összefüggés a tanúságtételnek e között a két formája között” – folytatta beszédét a főpásztor. Bódi Magdolna karitatív munkáját a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségében végezte, ahol hamarosan csoportvezető lett. Ugyanennek a szervezetnek volt az elnöke 1941-től Boldog Salkaházi Sára szociális testvér is. Aki valóban meglátja Jézus Krisztust a rászoruló emberben, az átérzi azt is, hogy a világ nyomorúságához képest a mi lehetőségünk eltörpül – mondta Erdő Péter, hozzátéve: még ha az anyagi szükséget sikerülne is orvosolni, akkor sem tudnánk eltüntetni a földről minden szomorúságot, magányt, tudatlanságot és tanácstalanságot, a félelmet a jövőtől és a haláltól.
A főpásztor ennek kapcsán azt fejtegette, hogy a világ változásai közepette, még ha csökken is valamiképpen a nélkülözés, szegények mindig lesznek közöttünk. Mert lehet, hogy egy-egy országban bizonyos tárgyakból, anyagi javakból nagyobb a bőség, mint hajdan, de közben egyre szűkül az ember ivóvízkészlete, és az élelmiszertermelés kilátásai is nagy kérdéseket vetnek fel – fogalmazott a bíboros. Arról is beszélt, hogy a mai orvostudomány csodálatos eredményeinek hála ma szinte minden gyógyítható, mégis egyre nyilvánvalóbbá lesz, hogy a mind költségesebb új eljárások nem mindenki számára hozzáférhetők.
Aki az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek szenteli az életét, nemcsak azt éli át, hogy a fizikai és anyagi teljesítőképessége nem elegendő a hatalmas feladatokhoz, hanem azt is, hogy személyiségének kisugárzása, a hite, az emberileg átélt szeretete sem elegendő ahhoz, hogy begyógyítsa az összes lelki sebeket – világított rá Erdő Péter. Ám a segítő szeretetben megérezheti az ember annak olthatatlan vágyát, hogy bár Istennek és embertársainknak eleget adni nem tudunk, de legalább mindent odaadjunk – fűzte hozzá.
Ez a hősies szeretet nyilvánult meg Bódi Magdolna életében, aki imádságaiban azért fohászkodott, hogy fiatalon halhasson meg, és halála közelebb vigye a fiatalokat az Úrhoz – hangoztatta a bíboros. Isten elfogadta imáját: amikor 1945. március 23-án a fegyveres szovjet katonák rátámadtak Litéren az óvóhely bejáratánál az asszonyokra, Magdolna ellenállt és menekülni próbált. Ezért érték a halálos lövések. Azzal a lelkülettel halt meg, ami áldozatos életét is jellemezte. „Uram, Királyom! Végy magadhoz!” – ezek voltak utolsó szavai. Halálakor is rózsafüzért tartott a kezében.
Életszentségének és vértanúságának híre hamar elterjedt. Életének és halálának körülményeit ismerve az akkori veszprémi püspök, Mindszenty József elkezdte az egyházmegyei vizsgálatot. Mindszenty e döntésében szerepet játszott, hogy átérezte: szükségünk van a példaképekre, „a mennyei közbenjárókra, akik kristálytisztán izzó szeretetük erejével többet tudnak segíteni rajtunk odaátról, mint amennyi jót életükben tehettek” – mutatott rá a főpásztor.
Hetven évvel Isten Szolgája Bódi Mária Magdolna vértanúhalála után ismerjük fel életében és halálában a keresztény életszentség ragyogó példáját! – szólította fel a híveket Erdő Péter. – Egy olyan életszentségét, amely Isten segítségével mindenki számára elérhető. Akármilyen környezetből származunk, akármilyen nehéz körülmények között élünk, akármilyen az egészségünk, mindig nyitva áll előttünk a Krisztusnak való teljes odaadás lehetősége – hangsúlyozta a bíboros. – Ez pedig azt jelenti, hogy nagyot alkothatunk, és Krisztussal naggyá válhatunk.
A szentáldozást követően Bódi Magdolna Mária unokahúga, Kovács Elemérné Bódi Mária mondta el Markója László néhai kislődi plébános versét, amely szintén a hét évtizede elhunyt Magdi alakját idézte fel. Ezután Márfi Gyula érsek emléklapot adott át a 70 év — 70 kilométer elnevezésű kerékpáros zarándoklat résztvevőinek, köztük Juhász Gábor budapest-vizafogói plébánosnak, a zarándokút lelki vezetőjének. A biciklis zarándokok Bódi Mária Magdolna szülőfalujától, Szigligettől halálának helyszínéig járták végig a vértanú életének legfontosabb színtereit, érintve Badacsonytördemicet és Köveskált, majd Balatonfűzfőt. A Szécsi Ferenc balatonfűzfői plébános által kezdeményezett zarándoklatot hagyománnyá szeretnék fejleszteni.
A túra előestéjén, április 16-án Szigligeten Márfi Gyula érsek mutatott be szentmisét a Szűz Mária neve tiszteletére szentelt templomban, majd a templom mellett emléktáblát avatott a falu szülötte emlékére. A kerékpártúrán résztvevők jelenlétében április 17-én a balatonfűzfői gyártelepen áldott meg emléktáblát a veszprémi érsek. Bódi Mária Magdolna egykor az itteni Nitrokémia gyár üzemében dolgozott. A biciklisek szombat reggel kerekeztek át Fűzfőgyártelepről a szomszédos Litérre.
A szentmisén részt vett Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, Polgárdy Imre, a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke, Litér és a környező települések polgármesterei, valamint Bódi Mária Magdolna életét meghatározó helységek településvezetői. A szertartáson közreműködött a balatonalmádi Szent Ignác kórus, valamint Pitti Katalin operaénekes.
A litéri megemlékezés kora délután kiállítás-megnyitóval zárult a község templomában: a Veszprémi Főegyházmegye Szaléziánum Érsekségi Turisztikai Központja által meghirdetett képzőművészeti pályázat alkotásaiból nyílt tárlat és bemutatták az irodalmi pályázatra született műveket tartalmazó antológiát is.
Erdő Péter bíboros ünnepi szentbeszéde teljes terjedelmében elolvasható az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye honlapján.
Bódi Mária Magdolna
Szigligeten született 1921. augusztus 8-án, szülei uradalmi cselédek voltak. Édesapjának nem voltak iratai, ezért a szülők nem házasodhattak össze. Isten Szolgálója a falusi iskola hittanóráin ismerkedett meg a katolikus hitigazságokkal. Elsőáldozásától kezdve buzgó lelki életet élt, vallásos tartalmú könyvek olvasásával is mélyítette hitbeli ismereteit. Tizenhét éves korában részt vett a balatonfűzfői népmisszión, itt ismerte fel, hogy életét egészen Krisztusnak akarja szentelni. Szerzetesi életre érzett hivatást, de ennek megvalósulását a korabeli kánonjog nem tette lehetővé szülei egyház által nem szentesített kapcsolata miatt.
1939-től a fűzfőgyártelepi Nitrokémia Rt. üzemében dolgozott. Hitélete ekkor is igen intenzív volt, három műszakos beosztása ellenére naponta áldozott. Ez adott erőt neki a gyárban sokszor tapasztalható durva, vallásgyalázó gúnyolódások elviseléséhez. Szelíd derűje, talpraesett, de sosem sértő válaszai, szorgalma hamarosan kivívták munkatársai és felettesei tiszteletét.
1941-ben Krisztus Király ünnepén szüzességi magánfogadalmat tett, 1942-ben a Mária Kongregáció tagjává avatták. A Szívgárdában is elkötelezetten foglalkozott a gyerekekkel, mindennapjainak szerves része volt a szeretetszolgálat. Tagja lett a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségének, hamarosan a társaság csoportvezetőjeként mutathatott jó példát a rábízott munkáslányoknak. Imádságaiban visszatérő motívum, hogy azért fohászkodott: fiatalon halhasson meg, és halála közelebb vigye a fiatalokat az Úrhoz.
1944-ben a front egyre közeledett családja akkori lakóhelyéhez, Litérhez, és mind aggasztóbb híreket lehetett hallani a szovjet katonák nőkkel szembeni atrocitásairól. Isten Szolgálója ezeket hallva elhatározta, hogy ha kell, élete árán is hű marad Jézusnak tett fogadalmához. 1945. március 23-án két fegyveres szovjet katona támadt rá az óvóhely bejáratánál tartózkodó asszonyokra, közöttük Isten Szolgálójára, aki ellenállást tanúsított, és menekülni igyekezett, de ebben a helyzetben is elfogadta sorsát. Társaiért, édesanyjáért aggódott: „Édesanyám, menjenek innen, én most már meghalok!” – mondta.
A katona több lövéssel halálosan megsebesítette, Isten Szolgálója két karját az ég felé tárva e szavakkal fejezte be földi életét: „Uram Királyom! Végy magadhoz!” Zsebében ujjai a rózsafüzért szorították. Az utolsó golyó a szívét találta el. Életáldozatának ereje szinte azonnal megmutatkozott: halála után két héttel szülei szentségi házasságot kötöttek.
Tiszta életének és halála körülményeinek ismeretében Mindszenty József akkori veszprémi püspök egyházmegyei vizsgálatot indított. A dokumentumok végül nem jutottak el Rómába, és az ismert történelmi körülmények folytán évtizedekig beszélni sem lehetett a vértanú munkáslányról. Az eljárás 1990-ben újraindult, de a korabeli dokumentumok csak hiányosan álltak rendelkezésre. 2010-ben a veszprémi székesegyház irattárából váratlanul előkerült a latin nyelvű iratcsomó, ami új lendületet adott az eljárásnak.
Krisztus Királyunk! Szüzességi fogadalmával Magdi örök hűséget esküdött Neked. Gondviselő szeretetedből a zárdaajtó helyett a gyár kapui nyíltak meg előtte. Amilyen szívesen lett volna liliom istenszerető jegyeseid koszorújában, ugyanolyan készségesen ment sugározni az Isten- és emberszeretetet a Rólad megfeledkezett, de mégis jobb sorsra érdemes munkások közé. „Uram Királyom! Végy magadhoz!” – ezt az utolsó fohászát is meghallgattad, amikor vérét ontotta Érted. Add meg nekünk Urunk, hogy Magdit a szentek társaságában tisztelhessük, mindig a Te nagyobb dicsőségedre. Ámen.
Fotó: Lambert Attila
Agonás Szonja/Magyar Kurír
