A megújulás emberei, a megújulás stratégiái
A lelkigyakorlat befejező alkalma Isten megújító munkájáról szólt, amelyhez ő újra és újra támaszt embereket. Isten folyamatosan azon dolgozik, hogy teremtményei hozzá térjenek, életük legyen és bőségben legyen. Nincsen olyan kor, nincsen olyan nemzedék, amelyről az Isten lemondott volna.
Megújulás embereiként elsőként gondolhatunk a nagy szentekre, így Assisi Szent Ferencre, aki megtérésre tudta vezetni egész nemzedékét és hatása máig tart, Szent Domonkos és Teréz anya felhívta a figyelmet a szegénységre és a másik felé szeretettel való odafordulásra, II. János Pál pápa pedig döbbenetes fordulatokat tudott elérni egyszerűen azzal, hogy hitt Istennek és haladt előre.
De nem csak a nagy szentek lehetnek a megújulás emberei és nem csak az egyház életén belül keletkezhetnek nagy mozgások, hanem a tudomány, a művészet és az élet minden területén is. Isten minket is hív, hogy legyünk a megújulás emberei a magunk családjában, közösségében, élethelyzeteiben. Imáinkkal, szeretetünkkel, tevékenységünkkel mozdítsuk elő, hogy az élet a szeretet felé mozduljon. Imádkozzunk, hogy Isten az élet minden területén emelje fel az ő embereit, hogy valóban megújulást tudjanak hozni arra a válságra, ami Magyarországon van, a Kárpát-medencében, az egész világon.
Legnagyobb példa számunkra Szent István király. Uralkodásának kezdetén a magyarok egy gyengülő, folyamatosan morzsolódó területet tudtak magukénak, ahol a hét fejedelemség egymással is békétlenkedett. Úgy tűnt, néhány nemzedék múltán a magyarok hasonló sorsra jutnak, mint a többi Kárpát-medencében élő nép, amelyik felolvadt, és nyoma sem maradt.
István azonban képes volt arra, hogy ezt a népet megszilárdítsa. Törvényt adott neki és megvédte a határokat. A keresztény hitet, az igaz Isten ismeretét elterjesztette. Olyan mélyreható változást hozott, olyan szilárdságot adott ennek a népnek, amely tulajdonképpen azóta is kitart. A magyar nemzet mind a mai napig azokon az alapokon áll, amit István király adott neki.
István szentségét kortársai is elismerték, még Isten maga is, amikor halála után 40 évvel felfedezett és felnyitott sírjánál elképesztő gyógyulások történtek. Nem véletlen az sem, hogy az Árpád-háznak harmincnyolc szentté vagy boldoggá avatott tagja van. Árpád-házi Boldog Kinga, Skóciai Boldog Margit, Prágai Boldog Ágnes, Szent Margit, Szent Erzsébet, mind magyar királylányok voltak, akiknek a lelkében lángoló hit élt. István utódai közt nemzedékekkel később is csodálatos emberek virulnak ki.
Egyetlen ember, aki odaadja magát Istennek a szolgálatára, ilyen óriási változásokat hozhat, olyan szilárdságot és erőt képes adni egy népnek, ami nemzedékeken keresztül hat.
A megújulás embereként gondolhatunk Szécheny Istvánra. Fiatal korában nehezen tanult, gyenge agyúnak tartották, ezért katonai pályára küldték. A napóleoni háborúban azonban kitüntette magát: kiderült, hogy ebben az emberben több a kurázsi, mint gondolták. Kinevezték kapitánynak, úgy tűnt, katonai karrier vár rá, amely végül mégis lezárult a magyar főúr előtt, a habsburg hadseregben.
Ez a fiatalember, aki alig néhány szót beszél magyarul, elkezdi keresni a helyét. Magyarországon utazgat, katonai szolgálatot teljesít, és lassan szívére veszi hazájának a sorsát. Ez döbbenetes változást hoz az életében. Elkezd a hazáért dolgozni. Megtanul magyarul, hogy a magyar országgyűlésben, ahol a latin a hivatalos nyelv, magyarul szólalhasson meg. Ő lesz az első ember, aki általános megdöbbenést keltve magyarul mondja el a beszédét. Keresi-kutatja, milyen módon tudna segíteni. Ismerjük az életét a dunai hajózástól a Lánchídig, ezek között csak egyetlen példa: elkezd foglalkozni a lótenyésztéssel. Akkoriban a fő közlekedési eszköz a ló, Magyarország lóállománya azonban leromlott és gyenge, mert a Rákóczi szabadságharc után a habsburgok a lovat veszélyes eszköznek tartották. Széchenyi István megérti, hogy a lovakat tenyészteni kell: ezért, hogy egyre több figyelmet kapjon, versenyeket rendez, díjakat tűz ki. Ha ezt nem tette volna, a 48-as szabadságharc magyar vitézei ugyan mire ültek volna fel, az ökrös igára vagy a hidegvérű, szekeret húzó lovakra? Nem lettek volna huszárok. A 20-as években ki gondolta volna, hogy ez olyan alapvető fontosságú lesz?
Szívét és az életét összekötötte a hazájával. Nem véletlen, hogy amikor kitör a szabadságharc, és megérti, hogy nem tudunk győzni, lelkileg is összeroppan. Egy biztos: Széchenyi István a maga erejével, tőkéjével, kapcsolatrendszerével fantasztikus dolgot vitt végbe, az egész országnak a javára.
Gondolhatunk Semmelweis Ignácra, aki szembesülve azzal, hogy gyermekágyi lázban sorban halnak meg az anyukák, keresni kezdi az okot. Rájön, hogy a fertőzésért maguk az orvosok felelősek. A boncolást végző orvos mosatlan kézzel vezeti le a szülést, a baba egészséges, de közben bekerül a kórokozó a mamának szervezetébe.
Odatesz egy lavórt a hipermangános vízzel, hogy legyenek szívesek kezet mosni. Döbbenetes, hogy meghurcolják. Bolondnak tartják, olyan ellenállásba ütközik, hogy ellehetetlenítik és tönkreteszik az életét. Utólag elgondolva nem értjük, mi volt ebben olyan sértő, hogy az orvos mossa meg a kezét, mielőtt bemegy a szülőszobára?
Ma már tudjuk, milyen igaza volt, és büszkék lehetünk rá, Semmelweis Ignác micsoda nagy ember volt.
Isten hozza a kegyelmet
Isten adja a kegyelmet, hozza a lehetőségeket, de gyakran nem értik meg. Vajon mi is hányszor nem értettük meg, amit Isten akart mondani?
Esetleg valami nagyon egyszerű dolgot kér. Keljél fel reggel egy fél órával előbb és az első fél órát tartsd imádságban. „Jaj, Uram, a gyerekeknek reggelit kell csinálni, meg ezt-azt, nem érek én rá.” – „Jó, rendben.” Az élet megy tovább. De nem tudod, mi maradt ki az életedből attól, hogy ezt nem tetted meg.
Egy példa a művészet világából: Van Gogh-ról kevesen tudják, hogy nem festőként kezdte, hanem lelkészként szolgált egy bányavidéken, nyomorúságos körülmények között élő szénbányászok mellett. Ő megtette azt, amit lelkésztársai nem: lement a bányába, a bányászokkal maradt, imádkozott értük, teljes életközösséget vállalva. Ez a többi lelkész uraknak annyira bántotta a csőrét, hogy fokról-fokra kiutálták onnan.
Látjuk, amit Van Gogh a művészetben alkotott. Ha belegondolunk, hogy mindezt az egyházi életben is megteheti, ki tudja, micsoda megújulást hozott volna az egész vidékre. De ez nem történt meg. Talált egy új utat magának, amibe ugyan belehalt, de utólag tudjuk: fantasztikus művész lett.
Nem lenne jó, ha mindig csak utólag tudnánk meg a szentjeinkről és a nagy embereinkről, milyen nagy ember volt! Jó lenne időben felismerni őket.
Mondhatunk példát arra is, amikor felismerték. Teréz anya, a bolgár származású apáca, húsz éven át középosztálybeli lányokat oktatott angol nyelvre, amikor az Úr a szívéhez szólt, és kérte, menjen a legszegé-nyebbekhez. Szerették őt az iskolában, kedvelt tanár volt, megvolt a maga helye. Ennek ellenére úgy döntött: követi Istent.
Kalkuttában egy Káli szentélyben biztosítottak helyet számára. Káli a leggonoszabb istennő India több ezer istene között, akinek emberáldozatokat mutattak be egészen addig, amíg az angolok ezt be nem tiltották. Teréz anya azonban nem ellenkezett, nem kért helyette mást, nem kért jobb lehetőségeket. Még a maradék pénzét is szétosztotta, beköltözött a szentélybe, hogy ott a szegényekkel és a haldoklókkal töltse az idejét. Hogy milyen eredménnyel, tudjuk. Olvashatjuk az életrajzában, hogy a cellájában három doboz tele volt a különböző kitüntetésekkel. Amikor kapott egy újat, bedobta a dobozba és nem foglalkozott vele többé. A világ hihetetlenül elismerte, mégis megmaradt szegény és alázatos nővérnek.
Nem tudjuk, pici dologból hogyan lesz az Isten előtt nagy. Teréz anya nem azzal indult, hogy valami nagy dolgot visz végbe. Egyedül abban volt biztos: Isten arra hívja, hogy menjen a legszegényebbek közé. Megfogta a haldokló-nak a kezét és üldögélt mellette. Nem egy tűnt értelmes életprogramnak.
Imádkoznunk kell, hogy jöjjenek el Istennek ezek az emberei, jöjjenek el a megújulásnak az emberei. Imádkoznunk kell azért, hogy felismerjük őket, melléjük tudjunk állni, közösséget vállalva velük és támogatva őket, hogy Isten szándékai megvalósuljanak. Hogy amikor a világ mindenféle rosszat gondol róluk - mert a világ már csak ilyen -, ki tudjunk mellettük tartani.
Lehet, hogy Isten hív, de rossz válasz születik rá
Nem csak jó válaszok születhetnek Isten hívására. Előfordul, hogy minden lehetőség adott, és mégsem Isten terve valósul meg.
Az első példa, Mátyás király. Furcsán hangzik, hiszen ismerjük a jelzőket: Mátyás, az igazságos, Mátyás király, a mesék hőse. Azért tartották igazságosnak és bölcsnek, mert miután meghalt és összeomlott az ország, emlékeztek az uralkodása idején tartott belső rendre.
Amikor fiatal emberként a trónra került, apja, Hunyadi János, szilárd alapot hagyott maga után: nagy gazdagságot, sereget, és mindezt azért, hogy az országot megvédje a muzulmán betöréstől. Mátyás okos ember és jó király volt, de a küldetést, amit Isten rábízott volna, hogy a keresztény Európát megőrizze a töröktől, nem teljesítette. Egyszer hadakozott ugyan a török ellen és győzött is, de megelégedett azzal, hogy a határokat biztonságban tudja. Ehelyett egész működése arra irányult, hogy német-római császár lehessen. Ezért harcolt királyságának második felében Csehországgal, míg végül meg is kapta a cseh koronát. Lehet, hogy német-római császárként sok pénzzel indult volna a törökök ellen. De nincs majd akkor. Ha nem teszed meg azt, amire most lehetőséged van, lehet, hogy soha többé nem fogod tudni megtenni.
Halála után a Magyar Királyság, Európa egyik legerősebb királysága, összeomlott. Ha Mátyás király bölcsességével, eszével, tudományával, mindazzal az anyagi és lelki hatalommal, amit megkapott, nem Bécs felé halad, hanem megveri még néhány alkalommal a törököket, lehet, hogy egész történelmünk máshogy alakul.
Egy másik példa: a reformáció. Az Egyház akkoriban valóban válságos időt élt át. Egyes területeken súlyos visszaélések történtek, a Luther által kiszögezett 95 pontban bizony sok igazság volt. Mégis, félrecsúszott az egész. Az egyházi vezetés egy része nem volt hajlandó változtatni, úgy vélte, szükség van a búcsúcédulákra. Másrészt a német fejedelmek szerettek volna szabadulni a római fennhatóság alól, és örömmel vették, hogy van egy lázadó szerzetesük, aki által függetlenné válhatnak, és egyben elmondhatják azt is, igaz keresztények maradtak. Valami, ami jól indulhatott volna, tragikus összeütközésbe torkollt, végül a harmincéves háborúba és Európa első önfelszámolásába, az Egyháznak a kelet-nyugati egyházszakadás óta a legnagyobb válságába.
Imádságban és szeretetben
A megújulás emberei azok lesznek, akik meglátnak egy problémát és azon javítani akarnak. Ez lehet szegénység vagy bármi: kultúrában, gazdaságban, a családban, a szomszédnál. A segítőkészséget imádságban és szeretetben kell gyakorolni. Mert amikor imádságban és szereretben küzdünk, előbb-utóbb megjelenik az Istentől jövő válasz, és előre tudunk lépni.
Hozzá kell tennünk: nem csak Isten akarja a megújulást. A gonosz lélek is készíti a sötétségnek, a gonoszságnak az előretörését.
Az ördögnek is megvannak a maga prófétái, a maga emberei.
A nagy francia forradalom azt hangoztatta: „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” - a fogalmak a Bibliából származnak, csak éppen Istent vették ki mellőle. Mi lett az eredmény? Totális terror, rettenetes gyilkolászás. A kommunizmus azt hirdette: Adjuk oda a földet a szegényeknek, mert mindenki egyenlő. Ez nagyon szép gondolat, csak kivették mögüle Istent. Mi lett belőle? A legvadabb üldözés és gyilkolászás.
Figyelni kell, hogy megkülönböztessük a jót a rossztól, az igazat a hamistól és a szellemeket egymástól. Azért, hogy mi, akik imádkozunk életünk, családunk, nemzetünk megújulásáért, valóban a helyes irányt tudjuk követni, és abba kapaszkodjunk bele, amit Isten Lelke indít.
Az Egyházon belül is vannak olyan magánkinyilatkoztatások, amelyek nem igazak. 25 éve vagyok keresztény, és már a harmadik hullámát élem annak, hogy hirdetik: a világ a vég felé közeledik. Van ennek realitása, persze. De mit akar Isten? Isten nem a tönkremenetelt akarja, hanem a megújulást. Ezért én nem a károgók oldalán állok, akkor sem, ha azt látom, hogy ezek a veszélyek reálisak. Isten oldalán állok, aki azt mondja: igen, de lehetséges ebből kijönni, lehetséges, hogy hazánk a Szeretet földje legyen, lehetséges, hogy a megújulás egész Európára kiterjedjen, lehetséges, hogy itt újra szilárd és békességes körülmények legyenek, lehetséges, hogy újra megszülessenek a gyerekek.
Hogyan lehetünk mi a megújulás emberei?
A munkából nekünk is ki kell vennünk a magunk részét. Előre kell halad-nunk az önismeretben és istenismeretben, az imádságban és a szeretetben.
Az önismeretben való előrehaladás nagyon fontos, mert Isten a valódi személyiségünkkel próbál beszélni. Ha önismeretünk hiányt szenved, Isten hiába hoz jó választ, nem tudjuk megragadni - félelemből, nyugtalanságból, alkalmatlanság-érzésből, keserűségből, csüggedésből, bátorság hiányából. Persze ennek az ellenkezője is igaz lehet: nagyképűek vagyunk, esetleg arrogánsak, úgy gondoljuk, hogy egyedül mi tudjuk a helyes választ. Szükség van arra, hogy Isten vezessen bennünket az önismeretben: hogy alázatosab-bak legyünk, hogy el tudjuk fogadni más embereknek a hibáit, véleményét.
Fontos, hogy előrehaladjunk az istenismeretben is, hogy megértsük: Isten szeret, Isten a mi oldalunkon áll, pártfogol minket. Ha képes vagyok megélni, hogy Isten velem van, az sok fájdalmat vigasztalássá változtathat. Lehet, hogy az emberek megszólnak, de Isten szeret engem. Lehetséges, hogy nem valósulnak meg a terveim, de tudom, hogy Isten akkor is velem van és segít.
Ha segítségére szeretnék lenni a környezetemnek, három dologra van szükségem.
Az első, hogy a helyes kérdést tudjam feltenni, mert akkor vagyok képes meghallani rá a választ. A helyes kérdés nem az, hogy „Mi a probléma a világgal?” hanem az: „Mi a probléma velem? Mit tudok tenni?”
Lehetséges, hogy változtatnom kell, és ennek módját kutatnom imádságban, olvasmányaimban, a szakterületemen való előrehaladással. Isten az egész életet át akarja hatni. Mindenre hatni akar, számára minden fontos, akár óvónő vagyok, akár villanyszerelő, tanár vagy segédmunkás. Isten minden lehetőséget megad arra, hogy az ő kegyelme munkálkodhasson.
Fontos, hogy az imádság emberei legyünk. Imádság nélkül nincs előrehaladás. Az imádság hozza le Isten kegyelmét. Nem elég pusztán felismerni, mi a helyes. Egy-egy könyvesbolt tele van helyes felismerésekkel, és ott vannak mellettük a helyes válaszok is. De ha nincs imádság, nem áll Isten kegyelme mögötte, a válaszok mögé nem keletkezik az az erő, nem állnak mellé azok az emberek, akik ezt át tudják hozni az valóságba. Ha hiszel és imádkozol, akkor az Isten által megmutatott igazság átjön a valóságba és meg tud valósulni. Ahol nincs imádság, ez töredékes marad. Ezért az imádság embereivé kell válnunk.
Végül az imának és a cselekvésnek, a hitnek és a szeretetnek az egységére van szükség. Nem elég önmagában az ima, és nem elég önmagában a cselekedet. Akkor vagyok Isten embere, a megújulás embere, ha imádságban megértek valamit, azt az imával együtt át tudom hozni a valóságba és meg tudom cselekedni. Nem elég beszélni a szeretetről, szeretni is kell. Nem elég beszélni arról, hogy beázik a tető, meg is kell csinálni. Ha nem értek hozzá, keresni kell valakit, aki megjavítja.
Isten arra hív mindannyiunkat, hogy munkálkodjunk ezért az országért. Valóban van összeomlás. Valóban vannak válságok. Mindazok a struktúrák, amelyeket a gonosz lélek tart fenn, összeomlanak, mivel a gonosz már nem tudja fenntartani, Isten pedig nem akarja. De Isten nem leli kedvét az összeomlásban. Ha imádkozunk, hogy az emberek szívükben megújuljanak és elkezdjenek helyesen cselekedni, akkor nem kell, hogy összeomoljon az ország vagy a társadalmi struktúra, mert egy reform útján képes megváltozni, és újjáépülni. Isten az Ószövetségben a prófétákon keresztül szól: ha hajlanak rá, akkor elmúlik a csapás, amely bekövetkezett volna.
Isten megújulást akar. Rajtunk múlik, rajtad és rajtam, hogy hogyan fog ez történni. Ha a megújulás embere vagy, olyan vagy, mint amikor gyertyát mártják. Önmagában csak egy kis vékony fonál, de körülötte lassan kialakul a gyertyának a teste. Te vagy a föld sója, te vagy a világ világossága. Isten elkezd belemártogatni a környezetedbe, és körülötted Isten kegyelme kezd megvalósulni. Lehet hogy nem fogod megtudni, csak a mennyországban, tulajdonképpen mit végeztél el. Lehet, hogy jobb is, ha csak az Isten tudja, mert esetleg elbíznád magad.
Most, hogy közeledik hazánkhoz a háború, közel a határokhoz az ukrán konfliktus, egyáltalán nem mindegy, hogy az ország milyen választ ad erre. Zűrös időket élünk, de ha imádkozunk, a bajok elcsitulnak, a vezetőink jó megoldásokat fognak találni a problámákra. Mi pedig örülhetünk, mert a családjaink továbbra is békében életnek. A gyerekeink iskolába tudnak járni, lesz munkahelyük, lesznek unokáink és dédunokáink. Lám, milyen áldott az a nemzet, amely megtartja Isten parancsát. Adja Isten hogy így legyen!
Sipos Gyula előadása elhangzott Csepelen a királyerdei Szűz Mária Szeplőtelen szíve egyházközség adventi lelkigyakorlatán, 2014-ben. (Ez a 4., utolsó előadás - az előző három is olvasható a honlapunkon.)
