Egész nap az abortuszklinika előtt áll és százak életét menti meg
A rengeteg életvédő közül, akikkel eddig találkozhattam, egy mindig kiemelkedő emlék marad számomra tiszta alázatosságával, és végtelen elhivatottságával. John Barros egy évtizede egy orlandói abortuszklinika előtt ülve tölti hétköznapjait, várandós nőknek és lányoknak könyörögve, hogy gondolják meg magukat és tartsák meg gyermeküket. Százak hallgattak rá.
Önkéntes-társaimmal egy csapat diákkal beszélgettünk egy életvédő transzparens előtt a Közép-Floridai Egyetem (University of Central Florida) kampuszán. John Barros éppen a transzparensünk mellett parkolt az autójával, ezért eldöntöttük, hogy mielőtt elhagyjuk Floridát, csatakozunk hozzá a klinika előtt - olvasható a LifeSite oldalán.
Egész nap egy abortuszklinika előtt álltam (a Morgental Klinika Edmonotnban) ezért úgy gondoltam, hogy jó ötlet, amit csinálok. De a Morgentaler klinika előtt állni a tehetetlenség miatti elkeseredettség és düh keveréke volt. Még csak nem is szólíthattunk le senkit, mert a rendőrök figyeltek, és letartóztattak volna minket, ha megtesszük. Borzasztó volt nézni egyre több lányt befele sétálni a Ken-baba párjaikkal.
Az Orlandói Női Központnál (Orlando Women’s Centre) John Barros néhány Bible College-i tanulóval várt. Soha nem csináltunk hasonlót, és nem is igazán tudtuk, hogy mit csinálunk. Azonban a fiatalok, akik időt szánnak a klinika előtti munkára, annyira boldoggá tettek, hogy muszáj volt mosolyognom.
Elkezdtek feltűnni a lányok, néhányukon már jól látszott a várandósság. Sokuk előző nap is járt itt, és babájuk már megkapta a méreginjekciót. A továbbiak még két napot vesznek igénybe. John elmondása szerint 10 év alatt kettő lány ment bele a javaslatára, hogy visszafordítsák a folyamatot. Az injekciós módszer azért a legrosszabb, mert az orvosoknak gyakran több különböző szert kell kipróbálniuk, hogy gyorsítsák a folyamatot. Ily módon a lányok a halott babát hordják ki, fizetnek, és élik tovább életüket.
„El sem tudjátok képzelni, miféle emberek járnak ezen a helyen” – mondja. – „Néha az orvosok a parkolóban masíroztatják a terhes nőket. Fel a térdekkel! Gyorsabban! – kiabálják. Ez borzasztó.”
Néhány lány a kórház körül sétál, hogy gyorsítsanak a dolgon. Szörnyű ezt látni. Van, aki egy kicsit pityereg, de legtöbbjük próbálja megőrizni nyugodtságát. Megint mások gyorsan, lehajtott fejjel mennek tovább. Alex barátom az ajkát harapdálja.
Egy idő múlva – megkönnyebbülésünkre - egy kicsit kevesebb lány érkezik. Majd újra egy autó áll meg a parkolóban. „Folyton jönnek!” – mondja John, miközben talpára ugrik és megmarkol pár szórólapot. Folyton jönnek! A nap hátralevő részében végig ez a mondat járt a fejemben.
Minden egyes lánynak, aki megáll a kórház előtt, John elkezd könyörögni: „Ne tedd ezt! Mire van szükséged? Mindenben tudunk segíteni! Orvosi ellátás? Egy lakás, ahol éljetek? Anyuka, védd a gyermeked! Ne tedd ezt! Légy igaz barát! Ez az orvos a héten már elpusztított egy lányt. Használd az okostelód, keress rá Google-ön: Az orlandói klinika újra nyit. Itt csak összetörik a lányokat. Ne öld meg a gyermeked!”
Azon gondolkodom, hogy csinálja? Amint egy nő megközelíti a kórházat, elkezdesz könyörögni neki. Ahogy elsétálnak minden életvédő mellett, mégiscsak belépnek a kapun. A szíved a torkodban dobog, és csak pislogni tudsz. Csupán 15 cm-nyi téglafal áll élet és halál között.
John az egyik közeli parkoló autóra mutat: „Látod azt? Ezért örülök annyira, hogy itt vagy. Ezért kell, hogy megváltoztasd az abortuszról való gondolkodást.” Először nem értettem miről beszél, ezért megmutatta még egyszer. Egy UFC (University of Central Florida=Közép-Floridai Egyetem) feliratú autósmatrica volt. „Ott [az egyetemen] tudsz tenni azért, hogy ezek a lányok végül ne itt végezzék.” Nagyon elgondolkodtatott. Talán már elkéstem ezzel?
Ahogy csökken az „őrültek házába” – ahogy John hívja – tartó emberek száma, megfogja szócsövét, hogy beszéljen. Tapasztalatból tudja, hogy minden szót hallanak a várókban és a műtőkben. És lányok százai hagyták már a kórházat sírva, a szilárd meggyőződéssel, hogy soha többet nem akarják elvetetni gyermeküket.
Ne hibáztassátok magatokat. Itt vagyok, hogy segítsek. Mindent megadok, amire szükségetek van. Vittem lányokat egy tenesseei anyaotthonba, szóval ha a párotokkal van baj, megoldjuk. Srácok, legyetek igazi férfiak! Védjétek barátnőiteket. Kérlek, gyertek ki!
Senki nem jön ki. „Ideje énekelni!” – mondja John. „Néha ez segít.”
Belekezd néhány dicsőítő énekbe. Összeállunk a két szeminaristával és csatlakozunk hozzá. Abide With Me, Come Thou Fount, Crown Him With Many Crowns (angol nyelvű dicsőítő énekek – a ford.) kerülnek elő. Egy terhes lány megy el mellettünk piros kezeslábasban egyenesen a klinika felé. Újra énekelni kezdünk. Ezúttal az Amazing Grace-t. Eltelik néhány perc, nyílik az ajtó és ugyanaz a lány jön visszafele. John az ajtóban fogadja, beszél vele és az autóban ülő párjával. Percekkel később az autó kihajt a parkolóból és a pár boldogan integet ki az autó ablakán.
„Az éneklés volt!” – mondja. „Hála Istennek, megtartja a babáját. 7 hónap után, meggondolta magát. Olyan boldogok, látod? Nézd, még mindig integetnek!” Nevet, bár furcsán, de lágyan és őszintén.
„Csodálatos, hogy mit tesz Isten, ha megjelensz?”
Ha megjelensz. Nem igaz?
Nagyon fáradt vagyok. Nem gondoltam, hogy a klinika ennyire kimerít majd. De kimerített. Nem tudom, John hogyan tud itt lenni nap, mint nap. De itt van. És Isten eszköze, hogy életek százait mentse meg. Amikor megkérdeztem, hogy miért csatlakozott az életvédő mozgalomhoz, ezt válaszolta: „Isten nem az életvédő mozgalomba hívott. Isten egy 120 méteres járdaszakaszra hívott, és még egyszer sem hagytam itt.”
Egy szolga, aki a legkisebb szolgálatot végzi, és a legnagyobb példát mutatja.
(csaladhalo.hu)
