Digitális jólét
Az infokommunikációs forradalom nem enyhítette a társadalmi különbségeket, sőt hozzájárult a szegények és a gazdagok közötti szakadék mélyüléséhez. De azért a szegényebbek számára elérhetővé tett sok mindent, ami javítja az életminőséget. Más kérdés, hogy még ez sem feltétlenül növelte a jólétet.
„A digitális gazdaság sokak szerint elősegítheti a tartós növekedést és egyúttal csökkentheti a társadalmi különbségeket. Mivel könnyű piacra lépni (elvégre bárki indíthat internetes vállalkozást), a digitális gazdaság új lehetőségeket teremt, és elősegíti a vagyon egyenlőbb elosztását. Kár, hogy valójában nem így van” – írja Andrew White médiaprofesszor a Washington Post hasábjain.
A digitális vállalkozást sokan, köztük az ENSZ is, a szegények kitörési lehetőségének tartják, mondván, hogy az információ a kereskedelem alapja. Az online vállalkozás elindításához ráadásul viszonylag kevés tőke is elég. Ha bárki könnyen beléphet a piacra és az információk fölött senki sem rendelkezik monopóliummal, akkor nem alakul ki monopólium, és a javak széles körben terülnek szét.
A valóságban azonban nem ez történt. Az internet hajnalán még lehetett sikeres vállalkozást indítani a szülői ház garázsából, ám mára megváltozott a helyzet – véli White. Az online piac ma már az offline piacnál is sokkal koncentráltabb. „Hiába az alacsony belépési költség, az online szektort inkább jellemzik a monopóliumok, mint a hagyományos piacot.”
Nemhogy nem tűntek el a kereskedelemből a fogyasztó és a szolgáltató avagy a termelő közötti közvetítők, még inkább felértékelődött a szerepük – fűzi tovább a gondolatot White. Az Uber taxi szolgáltatás leginkább az alkalmazás tulajdonosának érdekét szolgálja, és nem a sofőrökét. Az internet átalakította a könnyűzene és a filmek piacát, amivel szintén a fogyasztó és a szolgáltató közé beékelődő közvetítők jártak jól: az online zeneáruházak és a videomegosztó oldalak. A zenészek és a filmkészítők helyzetét csak rontotta az internet.
Érdemes azonban azt is számításba venni, hogy a digitális forradalom új lehetőségeket nyitott meg a fogyasztók előtt – jegyzi meg J. Bradford DeLong közgazdászprofesszor a Project Syndicate-en. Néhány évszázada a királyi család privilégiuma volt, hogy az otthonában megnézzen egy Shakespeare drámát, ma viszont bárki néhány kattintás után megteheti.
Lehet ugyan, hogy a vagyoni különbségek nőttek, de a jó élet értelmében vett jólét demokratizálódott – véli DeLong. Ha dollárban fejeznénk ki az online ingyen vagy nagyon olcsón elérhető élvezetet, akkor a GDP is magasabb lenne. A kérdés már csak az, hogy milyen árfolyamon számoljunk – teszi hozzá a közgazdász professzor. DeLong arra utal, hogy a kínálat befolyásolja a piaci, sőt a szubjektív értéket is. Hála az internetnek, a kultúra és a tudás ma könnyen hozzáférhető. A túlkínálat azonban lenyomta az árakat: mivel ezért már nem státuszszimbólum Shakespeare drámáit megnézni, minden bizonnyal csökkent a magas kultúra fogyasztásának élvezeti értéke. És ha még hozzávesszük azt is, hogy az információs forradalomnak köszönhetően könnyebb összehasonlítanunk vagyoni helyzetünket a gazdagokéval, lehetséges, hogy összességében mégsem nőtt a jólétünk – vonja le a spekulatív következtetést DeLong.
(Andreas Nilsson, metazin.hu)
