A Mindszentyt elítélő vérbíró egy pap vállán zokogva kért feloldozást
A kommunista vérbíró Kerényi Lajos kórházlelkész vállain zokogva kért bocsánatot bűneiért. Olty Vilmos katolikus cserkészként kezdte, nyilas párttagként, majd kommunistaként folytatta, mielőtt betegágyán számot vetett volna bűneivel.
Kerényi Lajos piarista kapta nemrég az Európai Polgár Díjat. Ez alkalomból a Válasz.hu interjút közölt a szerzetessel, melyben a következő döbbenetes rész olvasható: „Ma is folyamatosan járom a kórházakat. De már nem téríteni akarok, valószínű, akkor sokan azonnal elzavarnának. Inkább azt mondom: »Lajos atya vagyok, az Úr Jézus üdvözli!«, majd beszélgetünk. S közben csodás istenélményekben van részem. Találkoztam már így például azzal a vérbíróval, aki ’56 után számos halálos ítéletet hozott, Mindszenty bíborost, illetve engem is elítélt. Véletlenül találtam rá egy kórteremben, először meg sem ismertem, beszélgetés közben derült ki, hogy ő a hírhedt Olty Vilmos. Könnyek között kérte a feloldozást, feladtam rá a szent kenetet, s még távozásomkor is remegve kérdezte, ugye akkor most már megnyugodhat, megbocsátott neki az Úr? A halálos ágyon már nincsenek ateisták.”
Mivel a beszélgetésben nem volt mód kifejteni, ki is ez az Olty (vagy Olti) Vilmos, álljon itt az illető életrajza dióhéjban, mert nem tanulság nélküli megismerni. Amint a Vatikáni Rádió honlapján olvasható, a vérbíró hithű katolikusként kezdte pályafutását Szegeden, ahol diákkorában a Mária Kongregációnak, illetve a Magyar Cserkészszövetségnek is a tagja volt. A negyvenes évek második felében azonban belépett a Nyilaskeresztes Pártba, majd a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének Ifjúsági Titkárságának a Magyar Cserkészszövetség vezetőiről készített titkos névjegyzékében mint kommunista párttag találjuk a nevét – feltehetőleg ekkor már beépített emberként tevékenykedett.
1945-től aztán a Markó-utcai Népbíróság kihallgató népügyésze, tanácsvezető bírája, majd 1848-tól a Budapesti Népbíróság elnöke lett, és koholt vádak alapján súlyos börtönbüntetéseket és halálos ítéleteket hozott. Sokszor a pártközpont előzetes utasítása alapján ítélkezett. Ilyenek voltak például az Actio Catholica vezetői, Mindszenty József bíboros, a Grősz József érsek és Endrédy Vendel zirci főapát elleni perek. A volt kistarcsai internáltak közlése szerint az időnként Olti Vilmos vezette bíróság és az ügyész kitelepedett Kistarcsára, és az internálótábor területén fogva tartottak ítéletét pár perc alatt hosszú börtönbüntetésre vagy halálra változtatták.
A későbbek során, 1956-tól – rossz híre miatt – Kádárék nem engedték bíráskodni, így 1957 és 1960 között ügyvédi tevékenységet folytatott. A kétezres években hunyt el, a fent ismertetett körülmények között. Örök tanúságul annak, hogy miként lehet valaki a saját vétkének legnagyobb áldozata, és hogy milyen az, amikor a bűn – már az evilágon – önmagában hordja a büntetését.
(Szőnyi Szilárd, valasz.hu)