A gonsztikus és ateista "harmadik kultúra" és apostolai
Az angol író, fizikus és politikus, Charles Percy Snow 1959-ben írta meg a The Two Cultures and the Scientific Revolution (A két kultúra és a tudományos forradalom) című könyvét. Ebben kifejti, hogy a nyugati világban az intellektuális élet két kultúrára szakadt szét, és a közöttük létrejött konfliktusos kapcsolat a gátja annak, hogy az emberiség megoldást találjon a világ problémáira. A kilencvenes években aztán egy újabb, az úgynevezett harmadik kultúra is megjelent, ami leginkább a számítógépek drámaian gyors elterjedésének volt köszönhető.
Az első kultúra kifejezés a klasszikus humán tudományokra vonatkozik: a filozófusok, írók, költők, festők, történészek, nyelvészek, jogászok, vallási vezetők az antik kultúra hagyományos gondolkodóit foglalja magába. A második kultúra alatt a szerző a felvilágosodás – a 17–18. század – tudományos forradalmának nagy ívű felfedezései hatására létrejövő reál tudományokat értette, a megismételhető kísérletekkel is igazolható diszciplínákat. Ilyenek a természettudományok (például biológia, fizika, kémia), a társadalomtudományok (úgy mint közgazdaságtan, szociológia, demográfia), illetve az alkalmazott tudományok: orvostudomány, gépészet, számítástechnika stb.
Snow rámutatott, hogy a humán tudományokban magasan képzett szakemberek gyakran az olyan egyszerű természettudományos fogalmakat sem tudják pontosan leírni, mint a tömeg vagy a gyorsulás. Ugyanakkor a természettudományokban jártas tudósok gyakran ugyanilyen analfabéták a humán tudományok területén, soha nem olvasták például Platón vagy Shakespeare műveit.
Kevin Kelly 1993-ban alapította meg a népszerű Wired magazint, amely hónapról hónapra azt vizsgálja, hogy az új technológiai fejlesztések milyen hatással vannak az emberi kultúrára, a gazdaságra és a politikára. „A közelmúltban valami rendkívüli dolog történt: ugyanis megjelent a harmadik kultúra” – mutatott rá Kelly a Science magazinban megjelent tanulmányában. Azt, hogy mikor jelent meg először, senki sem tudja, de az biztos, hogy a számítógépeknek sok köze volt ennek a harmadik kultúrának a felemelkedéséhez – vélekedik a szerző. Ez egy technológián alapuló popkultúra, ami a technológiára épül, és annak a szolgálatában áll. Az interneten felnövő új generációnak maga a technológia lett a kultúrája. Ennek a generációnak a hősei a számítógépes geekek (ejtsd: gíkek). A geek olyan személy, akinek az érdeklődése – gyakran a társadalmi és társasági kapcsolatok ápolása helyett és kárára – az informatika világára összpontosul, amelyben nagy hozzáértéssel, megszállottan és rajongva végzi a munkáját. A jelen hősei az intuitív komputerprogramozók, a kibervilág karizmatikus feltalálói, akiknek a startup cégei gyakran milliárdos vagyonokra tesznek szert. Őket látjuk a Time és a Newsweek magazinok címoldalán, és ők a legújabb hollywoodi szuperprodukciók sztárjai.
A humán és a reál tudományok célja az emberi létezésnek és az univerzum realitásainak a megismerése volt. A harmadik kultúra nem a meglévő valóság értelmezését, hanem egy új, egy továbbfejlesztett, egy más világ megteremtését tűzte ki céljául. Nem célja az ember körülményeinek pontosabb meghatározása, hanem új élmények és megtapasztalások szerzése. Fontosabb egy újonnan létrehozott virtuális világban való kalandozás, mint egy antropológiával foglalkozó könyv elolvasása. Hogyan működik az emberi agy? A harmadik kultúra válasza az, hogy hozzunk létre egy működőképes, mesterséges agyat. A kreatív ötletelés helyett a megteremtés a követendő cselekvési forma. A harmadik kultúra teóriák helyett eszközöket gyárt, amelyek aztán gyorsabban vezetnek új felfedezésekhez, mint a teóriák. Elfogadja az irracionalitást is, ha az újabb lehetőségeket és távlatokat nyit meg előttünk, az új megtapasztalásaink ugyanis felülírják a korábbi, racionálisnak vélt bizonyítékainkat.
Mi a valóság? Mi az élet? Mi a tudat? A harmadik kultúra képviselői nem az ókori bölcsek írásainak a tanulmányozásával vagy tudományos kísérletek elvégzésén keresztül akarják ezeket az ősi kérdéseket megválaszolni. Helyette létre akarják hozni a virtuális valóságot, a mesterséges életet és intelligenciát, majd ezekbe belemerülve, egyfajta párhuzamos világot alkotva akarnak új tudáshoz hozzájutni. Freeman Dyson fizikus és matematikus ezt a következőképpen fogalmazta meg: „A fogalom alapú forradalom hatására a régi dolgokat új módokon írjuk le. Az eszköz alapú forradalom hatására először felfedezünk új dolgokat, amelyek működését ezután kell majd leírnunk.”
Az új kultúra fiatal sztárjai egy rendkívül optimista és világot megváltoztató jövőképpel rendelkeznek. Mark Zuckerberg Facebook-alapító például így nyilatkozott: „A célom soha nem az volt, hogy csak egy céget hozzak létre… hanem, hogy olyasmit csináljunk, ami nagyon nagy változást hoz létre a világban… egy társadalmi küldetés volt a célunk, hogy a világ egy nyitottabb és összekötöttebb hely legyen…”
Az Apple egykori vezetője, Steve Jobs legalább ennyire ambiciózus volt: „Mindenkinek az az érzése, hogy ez egy olyan pillanat, amivel befolyásoljuk a jövőt… azok, akik elég bolondok azt gondolni, hogy meg tudják változtatni a világot, azok meg is fogják változtatni!”
Larry Page, a Google egyik alapítója szerint: „Mi olyan technológiát akarunk építeni, amelyet mindenki használni fog, és ami mindenkire hatással lesz… Én a következőre próbálok fókuszálni: Milyen lesz majd a jövő? És hogyan fogjuk mi ezt a jövőt megalkotni? … Ha éppen a világot változtatod meg, akkor fontos dolgokkal foglalkozol – és ezért izgatottan fogsz felkelni reggel az ágyadból…” Sergey Brin, a Google másik alapítója pedig a következőképpen gondolkozik: „Szeretnénk, ha a Google az emberek agyának harmadik féltekéjévé válna… Végső soron azt szeretnénk, ha a világban elérhető tudás egésze összeköttetésbe kerülne az agyunkkal… Olyan emberként akarom, hogy lássanak, aki nagy változást hozott létre a világban…”
Sztárok és ideológusok
A harmadik kultúra sztárjai általában gnosztikusok vagy ateista beállítottságúak. De kik és milyenek az új kultúra mérvadó ideológusai?
A „harmadik kultúra” kifejezés eredetileg John Brockman amerikai írótól származik, aki könyvét 1995-ben jelentette meg: The Third Culture: Beyond the Scientific Revolution (A harmadik kultúra: a tudományos forradalmon túl) címmel. Brockman meghatározásában a harmadik kultúra ideológusai azok a tudósok, filozófusok és más gondolkodók, akik munkásságuk és tudományt népszerűsítő írásaik révén mindinkább átveszik a hagyományos értelmiségiek szerepét annak az újra meghatározásában, hogy mi emberek kik és mik vagyunk. A könyvében 23 filozófus és tudós munkáját mutatja be, akik ennek a harmadik kultúrának központi ideológusai. Az 1980-as és ’90-es években ezek a gondolkodók a The Reality Club (Realitás Klub) gyűlésein adták elő és vitatták meg nézeteiket, majd ezek folyományaként Brockman egy népszerű portált hozott létre (www.edge.org), amelyen a diskurzus azóta is folyik.
„A korábban ismert intellektuális kezdeményezésekkel szemben a harmadik kultúra eredményei nem egy szűk réteg vitatkozásaira korlátozódnak, hanem a bolygón élő minden ember életére hatással lesznek” – hangoztatja Brockman. Az univerzum keletkezése, az élet és az emberi tudat eredete a központi kérdések, amelyekre az új kultúra ideológusai a válaszokat keresik. Ezeket a tudománynak a következő új és gyakran populáris területein és elméleteiben kutatják: molekuláris biológia, mesterséges intelligencia, mesterséges élet, káoszelmélet, az erős párhuzamosság, mesterséges neurális hálózatok, az inflációs univerzum, a fraktálok, a biodiverzitás, a nanotechnológia, a virtuális valóság, a kibertér, a kvantumszámítógépek, a klónozás és robottechnológia.
A harmadik kultúra központi ideológusai egyben az új ateizmus és modern valláskritika fő szószólói is. Az új ateizmus egy szekuláris, ateista és vallásellenes nézeteket népszerűsítő mozgalom, amelynek négy prominens képviselője: Richard Dawkins biológus, Sam Harris és Daniel Dennett filozófusok, valamint a néhai Christopher Hitchens filozófus-újságíró.
Az edge.org weboldalon publikáló gondolkodók egyike Richard Dawkins angol evolucionista biológus, akit gyakran Darwin rottweilerének is neveznek az evolúció tanának vehemens védelmezése miatt. Dawkins emellett heves bírálója minden vallásnak: „Ki kell jelentenünk, hogy a világon a legördögibb dolgok egyike a vallásos hit, amely a himlő vírusához hasonlatos, ám sokkal nehezebb felszámolni… Bush és bin Laden igazából ugyanazon az oldalon álltak: a hit és erőszak oldalán az értelem és diskurzus oldalával szemben… Vallásellenes vagyok, mert a vallás arra tanít bennünket, hogy elégedjünk meg azzal, hogy nem értjük a világot… Legyünk igazságosak: a Biblia nagy része nem gonosz, egyszerűen csak furcsa, ami elvárható is egy ilyen egymással nem összefüggő dokumentumok kaotikusan összeválogatott gyűjteményétől, amelyeket több száz anonim szerző, szerkesztő és másoló írt, javított ki, fordított le, torzított el, fejlesztett tovább…” Az Ószövetség Istenét gondolkodás nélkül kegyetlennek és bosszúállónak állítja be, mint aki „vérszomjas etnikai tisztogató”, „homofób”, valamint „férfisoviniszta erőszakoskodó”.
Dawkins könyve, a The God Delusion (Isteni téveszme) 51 héten keresztül szerepelt a New York Times bestsellerlistáján, és kétmillió példányban kelt el. Alister McGrath oxfordi teológus két könyvet is írt válaszul Dawkins könyvére, amelyekben kimutatta, hogy a szerző a keresztény teológia alapjaival sincs tisztában. Dawkins az új ateizmus mozgalom első szakaszában játszott központi szerepet, mára sokak szerint elveszítette ezt a vezető szerepét, részben arrogáns és a szexista megjegyzései miatt. Canterbury korábbi anglikán érseke, Rowan Williams a nagy presztízsű Cambridge-i Egyetemi Társaság (Cambridge Union) nyílt vitáján 2013-ban legyőzte Dawkinst. Az eseményen, amelynek elődjein olyan neves előadók léptek fel, mint Sir Winston Churchill, Dawkins a 450 szavazatból 136-ot, míg Rowan 234-et kapott. 2014 augusztusában Dawkins bocsánatot kért a Down-kóros gyermekek abortuszával kapcsolatos megjegyzéséért: „Vetesd el, és próbálkozz újra! Erkölcstelen lenne a részedről a világra hozni” – mondta az evolucionista biológus.
A harmadik kultúra másik fő ideológusa Daniel Dennett amerikai ateista filozófus. „Úgy vélem, a vallás sok ember számára egyfajta erkölcsi Viagra tabletta… A vallás túl drága túl sok ember számára ahhoz, hogy megszüntessük, pedig valójában semmi jó nem származik belőle, és igazából csupán egy üres történelmi hagyaték, amit fenntarthatunk addig, amíg szép csendben ki nem oltja önmagát a távoli jövőben… Egyenesen és korrektül fogalmazva, bárki, aki kételkedik abban, hogy a földön található sokszínű élet az evolúció eredménye, az egyszerűen buta…” – vélekedik a véleményformáló filozófus.
Sam Harris filozófus-újságírónak szintén komoly szerepe van az új ateizmus terjesztésében. The End of Faith: Religion, Terror, and the Future of Reason (A hit vége: vallás, terrorizmus és a gondolkozás jövője) című könyve 33 héten át szerepelt a New York Times bestsellerlistáján. Zsidó származása ellenére úgy tartja, hogy a zsidóság vallásos hite miatt saját magára hozta a bajt az évezredek során. Az izraeli telepeseket is kemény kritikával illette: „…a zsidó telepesek a vallásszabadság gyakorlásának égisze alatt az egyik fő akadályait jelentik a közel-keleti megbékélésnek.” Harris egyik legvitatottabb kijelentése szerint „némelyik hitvallás olyan veszélyes, hogy talán erkölcsileg még helyes is lenne megölni azokat, akik hisznek bennük”. Harris egyébként nagyon pozitívan nyilatkozott arról, hogy még az egyetemi évei alatt milyen erőteljes hatással volt rá az Ecstasy drog használata.
A néhai Christopher Hitchens brit-amerikai író, anticionista filozófus fő vallásellenes műve, a God is Not Great: How Religon Poisons Everything (Isten nem nagy: miként mérgez meg mindent a vallás), összesen 500 ezer példányban kelt el. Szerinte a „hit azt eredményezi, hogy az emberek önzőbbek, kegyetlenebbek és mindenekfelett hülyébbek lesznek… A Biblia jogosítványt ad az emberkereskedelemre, az etnikai tisztogatásra, a rabszolgaságra, a menyasszonyvásárlásra, a válogatás nélküli mészárlásra, de mindez nem kötelez bennünket, a Bibliát ugyanis faragatlan, kulturálatlan emberszabású emlősök írták” – vélekedik a magát is a majomtól eredeztető gondolkodó.
Az új ateizmus mozgalom blaszfémiáktól sem visszariadó négy „nagyágyúját” az anti-Apokalipszis négy lovasaként is szokták emlegetni
(Pátkai Mihály, hetek.hu)
