Kumari, az élő gyermekistennő
Az India és Kína között fekvő Nepálban nagy tisztelet övez egy istennőt, Talejut, akinek egyik inkarnációja a Katmandu központjában álló Kumari Ghar palotában él. Valóságos személy, egy kislány, akit Kumarinak neveznek. Hagyományában keverednek a hindu és buddhista vallás elemei.
Durga istennőt Nepálban és India egyes területein Talejuként említik. Ő Párvatinak, Síva isten feleségének harcos, legyőzhetetlen megtestesülése. Ő volt a Malla-dinasztia királyainak és országának védelmezője. A dinasztia Kantipurban uralkodott, napjainkban Katmandu és környéke fekszik a területen. A monda szerint Jaya Prakash Malla, az utolsó Malla uralkodó 1760 körül kockajátékot játszott a csodálatos Taleju istennővel, aki éjszakánként meglátogatta. A férfi nem tudott ellenállni az istennő szépségének és megérintette. Taleju haragra gerjedt és otthagyta a királyt.
Álmában azonban megjelent neki és azt mondta, a Shakya (aranyműves) kaszt, Buddha nemzetségének leányai között kell megtalálnia a királynak az ő megtestesülését, máskülönben a királyság védelmező nélkül marad. A kislányt Kumarinak nevezik, így hívták a gyermek, szűz Taleju istennőt. A Kumari még kisgyermek, mikor kiválasztják és egészen a pubertáskorig, az első menstruációs vérzésig marad istennő. (Akkor is elhagyja Taleju a testet, ha az súlyosan megbetegszik vagy baleset miatt sok vért veszít.) A newar népcsoport Shakya vagy Bajracharya klánjainak leányai közül kerülnek ki. Több Kumarit választanak Nepálban, de a katmandui palotában élő Kumari Bahal a legfontosabb közülük. India egyes területein is él a hagyomány, de ott csupán az ünnep alkalmára, néhány napra választanak Kumarit.
A megfelelő kislány megtalálása bonyolult feladat, majdnem annyira, mint a Dalai Láma kiválasztása. Asztrológusok, papok, vallási vezetők keresik a kiválasztottat. Rendelkeznie kell a tökéletesség 32 kritériumával: olyan legyen a teste, mint a banja fa, hangja tiszta és lágy, szép körmökkel, hosszú lábujjakkal, hattyúnyakhoz hasonlatos, kecses végtagokkal, tehénszempillákkal, kagyló formájú nyakkal rendelkezzen. Legyen egészséges, sötét szemű és hajú, békés, félelem nélküli. Míg Nepál királyság volt, a Kumari legitimálta minden évben a király hatalmát, ezért fontos volt, hogy a lány családja hű legyen a királyhoz, és horoszkópja kiegészítse az övét, hiszen semmilyen konfliktus nem lehetett közöttük. A Dashain fesztivál alkalmával pedig 108 bivalyt és kecskét áldoztak fel, melyek fejét egy terembe vitték, és a jelölteket magukra hagyták a helységben. Démonmaszkos táncosokkal és félelmetes hangokkal fokozták a hatást. Az istennő inkarnációjának félelem nélkül, rezzenéstelenül kellett tűrnie a megpróbáltatást. Utolsó próbaképpen az ifjú jelöltnek ki kellett választania összehordott tárgyak közül az előző Kumari tárgyait. Ha sikerrel járt, már biztosra lehetett venni, csak ő lehet az igazi. (Ezt a próbát nagy lámák kiválasztása során is alkalmazták.)
Ekkor megkezdődtek a tisztító ceremóniák. Taleju templomából a kislány utoljára sétált át mezítláb, fehér ruhában a Kumari Ghar palotába, lakhelyére. Később talpa nem érinthette a talajt, gyaloghintón, vagy ölben hordozták. Mivel a Kumari lába szent, a hozzá látogatók megcsókolták. Cipőt nem hordhatott, csupán ha szükséges, egy piros zoknit. Piros ruhát kapott, homlokára festették az erejét jelképező tűz szemet, díszes fejdíszt kapott. Új élet kezdődött számára. Régen a Kumari nagyon szigorú napirend szerint élt, szülei csak ritkán látogathatták meg. Hivatalnokok, kormánytisztviselők adták egymásnak a kilincset a Kumari Ghar palotában, ajándékokat vittek és a Kumari áldását kérték. Tömegek várták az ablakok alatt, hátha megjelenik a kis istennő. Viselkedéséből jósoltak, úgy tartották, ha félelmet érez, vagy sír, a nála tartózkodó ember súlyos beteg, börtön, vagy halál vár rá. Személyzete gondoskodott szükségleteiről és hogy a kötelező ceremóniákat pontosan elvégezze. 2007-ig, míg Nepál királyság volt, az uralkodó a Ratha Jatra ünnepség alkalmával, szeptemberben a Durbar téri Kumari Gharhoz látogatott és az istennő áldását kérte a következő évre.
2008 óta Nepál demokratikus köztársaság. 2007-ben, a királyság megszűnésének évében emberi jogi szervezetek egy petíciót nyújtottak be a bíróságra, mert úgy érezték, a hagyomány kizsákmányolja a fiatal lányokat és súlyos lelki károsodást okoz nekik. A bíróság elutasította a beadványt, a hagyomány vallási és kulturális jelentőségére hivatkozva. Azonban változásokat vezettek be, engedélyezték a Kumarik oktatását és egyéb engedményeket tettek. A lányok tanulhatnak közösségben, vagy magántanulóként is, általában napi 3-4 órát töltenek tanulással. Ma már családjuk velük élhet a palotában. Mivel a királyság megszűnt, a beavatási szertartás is megváltozott, hiszen megszűnt a királyi legfőbb pap tisztsége.
A volt Kumarik általában később mennek férjhez, mint az átlag. Bár az élet nem igazolja a babonát, sokat ront a pártalálási esélyeiken, hogy a férfi, aki elvesz egy volt Kumarit, hat hónapon belül meghal. Az „élő istennőről” brit film is készült, melyben az ősi Baktapur templomában élő Kumari, Sajani Shakya szerepelt. A film kapcsán Amerikába utazott egy filmfesztiválra. A hindu vallásban a tengerre szálló ember tisztátalanná válik, előfordul, hogy kasztját is el kell hagynia. Tisztító szertartásokon kell átesnie hazatérése után. Bár Sajani Shakya átesett ezeken a szertartásokon, de az őt ért kritikák miatt mégis úgy döntött, lemond tisztségéről. Sríja Bajracharya követte őt a sorban. Chanira Bajracharya Patan városban töltötte gyermekkorát élő istennőként. Nincsenek rossz emlékei, mindent megkapott, magántanár tanította. Magazinok segítségével az angol nyelvet is elsajátította.
Büszke, hiszen első volt, aki Kumariként tehette le iskolai záróvizsgáit. Most 19 éves, Katmandu egyik egyetemén üzleti szakon tanul, bankárnak készül. 15 éves korában kezdett menstruálni, akkor kellett visszatérnie régi életébe. Az átállás nehéz volt számára. Addig a palotát csak hordszéken hagyhatta el, így a járása kissé bizonytalan volt, eleinte szülei kezét fogva közlekedett. Az iskolában, ahol folytatta tanulmányait, osztálytársai eleinte távolságtartóak voltak vele, ő pedig idegennek érezte magát. Eddig csak közeli barátokkal és a családjával érintkezett, most egy közösség tagjává vált. Bár nehézségekkel kellett szembenéznie, mégis azt vallja, Kumarinak lenni áldás és hatalmas megtiszteltetés volt neki és a családjának is. Egyik barátnőjét választották utódjául, Samita Bajracharyat. Mivel Samita gyakran látogatta meg Chanirat, ezért tudta, milyen lesz az élete istennőként.
A tiltakozók azzal érvelnek, hogy ez tulajdonképpen gyermekmunka, túl sok a szabály és kötöttség és egy gyermek még nem tudja felmérni, képes-e éveken keresztül vállalni ezeket. A hagyomány tisztelői szerint a Kumari élete napjainkban már alig különbözik egy átlagos gyermek életétől. Barátai lehetnek, tanulhat, számítógépezhet és mindent megkap, amire szüksége van. Ez néha több, mint amiben egy szegényebb családból származó nepáli gyermek részesülhet.
(Juditty, bezzeganya.reblog.hu)
