Bambuszbottal állnak bosszút az erőszakért az indiai nők
Sampat Pal Devi India északi határán, Uttar Pradesh állam Banda körzetében született, 1958-ban, egy szegény juhász leányaként. Szeretett volna iskolába járni, de csak bátyjai részesülhettek ebben a kiváltságban. A kislány önszorgalomból, a testvérei könyveit felhasználva tanult meg írni és olvasni. Egy nagybátyja, látva lelkesedését mégis beíratta őt az iskolába. Sajnos a gyermekkor hamar véget ért. A lányt 12 évesen férjhez adták egy fagylaltárushoz. Az iskolát négy év után abba kellett hagynia, s 15 éves korában megszületett első gyermeke, akit még további négy követett öt éven belül. Története számunkra ugyan szokatlan, de Indiában teljesen hétköznapi.
Uttar Pradesh az ország legszegényebb területei közé tartozik, a lakosság kétharmada mezőgazdaságból próbálja fenntartani magát. A kasztrendszer kőbe vésett szabályai, az egyértelműen patriarchális berendezkedésű társadalom hagyományai, a gyermekmunka és gyermekházasság, a családon belüli erőszak és az iskolázatlanság megpecsételi az ide született nők sorsát. Számos történet bizonyítja, hogy a nemi erőszak áldozatai hiába mennek a rendőrségre vagy az orvoshoz. Semmibe veszik, megalázzák őket, a felsőbb kasztba született férfiak bármikor jogot formálhatnak a szegény, kiszolgáltatott nőkre. Phulan Devi, „a banditák királynője” is ebből a tartományból származott. Gyermekként férjhez adták, de otthagyta az erőszakos embert. Családja ugyan visszafogadta, de számkivetett lett, akin nap mint nap követtek el magasabb kasztból származó férfiak nemi erőszakot. Ő nem nyugodott bele sorsába, elszökött, egy rablóbanda vezetője lett és bosszút állt bántalmazóin.
Sampat Pal Devi gyakran találkozott megerőszakolt, megvert nőkkel, hiszen az egészségügyben dolgozott. Egy alkalommal egy férj a szeme láttára verte meg feleségét. Semmit sem tehetett, hiába kérte, hogy hagyja abba, a brutális férfi nem állt le. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Az ötgyermekes anya elmesélte a történteket otthon, a falujában. Az asszonyok egyetértettek vele abban, hogy ez így nem mehet tovább, valamit tenniük kell. A következő este öt nőtársával a férfi otthona felé vették az irányt. Számon kérték tettét, de a férj nem látta be, hogy hibát követett el. Úgy gondolta, jogában áll megvernie feleségét, nem értette, hogy merik őt az asszonyok kérdőre vonni. Sampat Pal Devi azonban felkészült erre az eshetőségre is. Bambuszbotokat hoztak magukkal és megmutatták a férfinak, milyen érzés a fájdalom és kiszolgáltatottság, amiben ő gyakran részesítette az otthoniakat. A verés híre elterjedt a környéken, egyre több asszony kereste meg Sampat Pal Devit. Hamarosan megalakult a Gulabi Gang, a pink száris asszonyok csoportja, akik jobb lehetőség híján a saját módszerükkel vágtak vissza az elkövetőknek. 2006-ot írtunk ekkor.
A csoport tagjai megtanulták, hogyan kell használni a lathit, a rózsaszínre festett bambusz botot. Bár a csoport elsődleges célja a nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények visszaszorítása volt, az évek során felvették a megoldandó feladatok listájára a gyermekházasság, a gyermekmunka, az iskolázatlanság, a munkanélküliség, a korrupció és a helyi ipar fejlesztésének problémáját is. Szeretnék, ha a nők tanulhatnának, dolgozhatnának, és nem kényszerítenék őket gyermekfejjel férjhez, hogy aztán több gyermek édesanyjaként teljes mértékben a férjüktől függjenek. Bár egyre több segítőjük akad – köztük férfiak is – több nemzetközi szervezet támogatja és elismeri munkájukat, sajnos rendszeresen érik őket támadások. A közösség előtt megszégyenített férfiak néha visszavágnak. Egy esetben Sampat Pal Devit egy rendőr támadta meg, mikor feljelentést akart tenni a rendőrségen. Nem járt sikerrel, mert az asszony jól fejbe vágta bambuszbotjával. Ezek az asszonyok már annyi mindenen mentek keresztül, hogy nem lehet őket elrettenteni. Mára a csoportnak kb. húszezer tagja van. Nem kapcsolódnak politikai szervezetekhez, mert azt tapasztalták, hogy az indiai tisztviselőket csupán a kenőpénz érdekli. Nem segélyeket akarnak, hanem azt, hogy a nők is a társadalom megbecsült tagjai lehessenek, hogy munkát kapjanak megfelelő bérért.
Lehet-e létjogosultsága egy olyan szervezetnek, amelyik erőszakkal válaszol az erőszakra? Sajnos Észak-Indiában ez nem kérdés. A korrupt, nőket semmibe vevő tisztviselők nem fognak segíteni az asszonyokon. A Gulabi Gang csak akkor választja a bambuszbotot, ha tényleg nincs más út, vagy ha védekezni kényszerülnek. Egyre többen lesznek és egyre többen keresik fel Sampat Pal Devit. Fiatal, terhes nők, akiket gyermekük apja csak hatalmas hozomány ellenében akar feleségül venni, asszonyok, akik nemi erőszak áldozatai lettek és a hatóságok nem tették lehetővé, hogy feljelentést tegyenek. Hosszú idő és rengeteg munka még, hogy Indiában a nőknek élhető élete legyen. De egyre többen harcolnak a hagyományok ellen. 2012-ben norvég-dán-indiai koprodukcióban film készült a csoportról, Gulabi Gang címmel.
Források:
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.