Ferenc pápa: A szinódus nem volnta kétségbe a keresztény házasság igazságát
Ferenc pápa december 10-én, szerdán délelőtt megtartotta a szokásos általános kihallgatást a Szent Péter téren. Beszédében személyes hangvételű értékelést adott a szinódusról, ezzel készítve elő az új, családról szóló katekézisciklust.
Lezártuk az egyházról tartott katekézis ciklusát – kezdte beszédét a pápa –, és most egy újat nyitunk a családról, mely jól illeszkedik az ezzel a fontos témával foglalkozó két szinódus közti időszakba. Mielőtt elkezdeném a családi élet különféle szempontjait tárgyaló témát, most az októberi szinódusról szeretnék beszélni. Fontos visszaemlékezni arra, hogyan is zajlott, és milyen eredményt hozott.
A Szentatya így folytatta: A szinódus során a média tette a maga dolgát, köszönet érte! Mindez a Szentszék Sajtótermének köszönhető, amely mindennap tartott sajtótájékoztatót. De sokszor a média látásmódja egy kicsit a sport- vagy a politikai rovatok stílusára hasonlított: két egymással szemben álló csapatról beszéltek, konzervatívokról és haladókról. Most szeretném elmesélni nektek, milyen is volt a szinódus.
Mindenekelőtt azt kértem a szinódusi atyáktól, hogy őszintén és bátran beszéljenek, és alázattal hallgassanak. Vagyis mondják ki bátran, ami a szívükben van. A szinóduson nem volt előzetes cenzúra, nem volt! – hangsúlyozta a pápa. – Mindenki elmondhatta, sőt el kellett mondania mindazt, ami a szívében volt, amit őszintén gondolt. „De atya, ez vitát fog szülni”, mondták. Igen, de hallottuk, amint az apostolok is vitatkoztak. Ahogy az írás mondja: „Erős vita támadt köztük.” Az apostolok kiabáltak egymással, igen! Mert keresték az Isten akaratát a pogányokról, vajon beléphetnek-e az egyházba, vagy nem. Ez egy új dolog volt. Amikor az Isten akaratát keressük, mindig, egy szinódusi összejövetelen is, különféle nézőpontok léteznek, és van vita is, de ez nem rossz dolog! Csak mindig alázattal és a szolgálat szellemében tegyük, a testvéri gyülekezet javára! Nagyon rossz dolog lett volna az előzetes cenzúra! Nem, nem, mindenkinek azt kellett mondania, amit gondolt.
Erdő Péter bíboros nyitó relációja után volt egy olyan alapvető időszak, amikor az összes szinódusi atya megszólalhatott, és mindenki meghallgatta a másikat. Nagyon építő volt az atyáknak ez a meghallgató magatartása. A szabadság pillanata volt ez, melyben mindenki parrésziával (az ógörög παρρησία szó jelentése: nyílt beszéd, a szólás bátorsága – a szerk.), bátorsággal és bizalommal fejthette ki a gondolatait. A hozzászólások alapjául a munkadokumentum szolgált, amely az egész egyház tanácskozásának a munkadokumentuma. És itt meg kell köszönni a szinódus titkárságának azt a nagy munkát, amit végzett az összejövetel előtt és után – mondta Ferenc pápa.
Egyetlen hozzászólás sem vitatta a házasság szentségének alapvető igazságát, egyetlen hozzászólás sem! – nyomatékosította a pápa –, vagyis a házasság felbonthatatlanságát, az egységét, a hűségét, az életre való nyitottságát. Ezeket senki nem érintette. Minden hozzászólást összegyűjtöttek, és így érkezett el a szinódus a második állomásához, a megvitatás utáni relációhoz. Ezt is Erdő bíboros fejtette ki, három pontban összefoglalva: a családi környezet és kihívásainak meghallgatása, a Krisztusra szegezett tekintet és a család evangéliuma, valamint szembesülés a lelkipásztori kihívásokkal.
Az összefoglalásnak erről az első javaslatáról folytak a kiscsoportos megbeszélések, ez volt a szinódus harmadik mozzanata. A csoportok nyelvi csoportok voltak, mert így könnyebb egymást érteni: olasz, angol, spanyol és francia nyelveken. Minden csoport jelentést készített a munkája végén, melyeket aztán közzétettek. Minden átlátható volt, hogy mindenki tudhassa, mi történt – mondta el a Szentatya.
Majd így folytatta: A szinódus negyedik mozzanataként egy bizottság megvizsgálta a nyelvi csoportok javaslatait, és így született meg a záródokumentum, mely megtartotta az előző felosztást: a valóság meghallgatása, figyelem az evangéliumra, lelkipásztori elkötelezettség. A dokumentum figyelembe vette a csoportos megbeszélések eredményeit is. Miként eddig is, a szinódus jóváhagyott egy rövid és egyszerű záróüzenetet.
Így zajlott le a szinódus – mutatott rá a pápa. – Néhányan közületek megkérdezhetik: „Tényleg veszekedtek a szinódusi atyák?” Nem, nem veszekedtek, de keményen beszéltek, igen! Ez a szabadság, valóban ez az a szabadság, amely él az egyházban. Mindez „cum Petro et sub Petro”, vagyis a pápa jelenlétében történt, aki a teljes szabadság, a bizalom és az igaz hit kezese. Végül a hozzászólásommal összefoglaltam a szinódusi tapasztalatot.
Három hivatalos szinódusi dokumentum született: a záróüzenet, a záródokumentum és a pápa záróbeszéde. És nincs más! – hangsúlyozta a Szentatya.
A tegnap, december 9-én nyilvánosságra hozott dokumentumot, mely az egyházmegyékből kiindulva az egész megfontolás zárókövét jelentette, elküldték a püspöki konferenciáknak, melyek megvitatják azt, tekintettel a 2015-ös rendes püspöki szinódusra. Pontosabban szólva: egy kérdésekkel bővített dokumentumot hoztak nyilvánosságra, amelyik így a következő szinódus Lineamentája (előkészítő dokumentum – a szerk.) – mondta Ferenc pápa.
Tudnunk kell – folytatta a pápa –, hogy a szinódus nem egy parlament, ahová az egyes egyházak képviselői érkeznek. Nem, nem ez a szinódus! Jönnek képviselők, igen, de a struktúra, az nem parlamentáris. Teljesen más. A szinódus egy védett terület, azért hogy működhessen a Szentlélek. Nem ütközés volt a frakciók között, mint a parlamentben, ami ott megengedett, hanem a vélemények ütköztetésére került sor a püspökök között. Hosszú előkészület vezetett idáig, és tovább folytatódik ez majd egy másik munkában is, a családok, az egyház és a társadalom javára. Ez egy folyamat, ez a normális menete a szinódusnak.
Most az említett dokumentum jut el a részegyházakhoz, ahol tovább folytatódik az imádság, a megfontolás és a testvéri vita munkája azzal a céllal, hogy előkészítse a következő püspöki szinódust, melyet a Szűzanya oltalmába ajánlunk. Segítsen minket abban, hogy kövessük az Isten akaratát olyan lelkipásztori döntések meghozatalában, melyek mindjobban segítik a családot. Kérlek benneteket, imádságotokkal kísérjétek ezt a folyamatot, egészen a következő szinódusig. Az Úr világosítson meg bennünket, hogy a szinódus olyan érett döntést hozzon, amit megoszthat a részegyházakkal. Ezért kérem az imádságotokat. Köszönöm! – zárta szavait Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson.
Szöveg és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Hozzászólások
Itt önmagunkról, a saját gyermekeinkről van ám szó, meg idővel azok gyerekeiről. A kísértő egyikről se mondott le, csupán a kísértés nagyságában van különbség. Én nem a kárhozatra szeretnék senkit taszítani és remélem az egyházunk főpapjai sem. Mégis mi lehet a megoldás? Félreértés ne essék, szerintem sem a tízparancsolat megváltoztatásá val és nem a szentségek korlátlan kiszolgálásával oldódna meg a helyzet. Nem az a cél, hogy a pokol erői győzzenek.
Jézus Krisztus az Isteni Irgalmasság üzenetében azt mondja, hogy Őneki egy egész örökkévalóság áll rendelkezésére, hogy a bűnöst büntesse, de nem büntetni, hanem megmenteni akarja az emberiséget. És több példát is említ, pl. ha annyi bűne lenne is valakinek, mint a homok, Ő irgalmas ahhoz is!
Ugyanez olvasható a SZENTÍRÁSBAN is: Mt 13 „Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: ‘Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot’. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.«
(Óz 6,6)”
Gyakorlatilag a mi egész nemzedékünk házasságtörő. Ezt olvastam egy magán kinyilatkoztatá sban és napokig nem tudtam napirendre térni Jézusnak ezen megállapítása felett, de bebizonyította. Tételesen. Neki lett igaza. Mint mindig.
Valakinek álmában a Szűzanya könyveket mutatott. Egyet találomra kinyitva ez állt benne: Miért nem szeretitek többen és jobban Istent?
Miért nem áldjátok?
Miért nem magasztaljátok?
Miért nem imádjátok?
Végig a lap aljáig folytatódott a kérdés, minden mondat így kezdődött: MIÉRT NEM?
Azután egy másik könyvet is intett a Szűzanya, hogy vegyen kézbe, amikor kinyitotta találomra ez állt a lapon:
Még több engesztelés!
Még több áldozat!
Még több ima!
Még több lemondás!
Még több, még több, még több, a lap aljáig folytatódott.
Pax
Sz. f. m.
"
A IV. századi nagy ariánus krízis alatt az Isten Fiának istenségét védőket hajthatatlanokn ak és tradicionalistá knak is nevezték. Szent Atanázt még ki is közösítette Liberius pápa, aki döntését azzal indokolta, hogy Atanáz nem maradt a keleti püspökökkel kommunióban (egységben), akik túlnyomó részt eretnekek vagy részben eretnekek voltak. Ebben a helyzetben Nagy Szt. Bazil megállapította: „A mostani időkben csak egy bűnt büntetnek szigorúan: Atyáink hagyományának szorgos megtartását. Ezen okból a jókat kidobják a helyükről, és a sivatagba száműzik.”
Azok a püspökök, akik támogatják az új kapcsolatban élő elváltak szentáldozáshoz járulását, új farizeusok és írástudók, mivel elhanyagolják Isten parancsát, hozzájárulva ahhoz, hogy ezeknek az embereknek a testéből és szívéből még több házasságtörés származzék (Mt 15,19). Látszólag „tiszta” megoldást szeretnének; önmaguk is „tisztának” szeretnének látszani azok szemében, akiknek hatalmuk van – a média, és a közvélemény szemében. Amikor viszont azon a bizonyos napon Krisztus ítélőszéke elé állnak, bizonyosan nagy rémületükre fogják meghallani az Ő szavát: Törvényeimet miért sorolgatod, miért emlegeted szövetségemet? Te, aki gyűlölöd a fegyelmet, és megveted szavamat (...) a házasságtörővel szövetkeztél (Zsolt 50,16-19)."
"
Hogy az Egyház kebelén vannak emberek, akik aláássák az Úr Jézus tanítását, nyilvánvaló ténnyé lett az egész világ szemében, köszönhetően az internetnek, valamint néhány katolikus újságírónak, akik nem közömbösek az iránt, hogy mi történik a katolikus hittel, mely számukra Krisztusnak a kincse. Örömmel érzékeltem, hogy némely katolikus újságírók, valamint internetes bloggerek Krisztus jó katonáiként viselkedtek, felfedve a Jézus örök tanítását feszegetők állásait. A bíborosoknak, püspököknek és papoknak, katolikus családoknak és fiatal katolikusoknak világosan ki kell mondaniuk: Nem alkalmazkodom ennek a világnak a neopogány szelleméhez, még akkor sem, ha némely püspökök és bíborosok hirdetik is azt. Nem fogadom el azt, hogy Isten szent irgalmát csalfa és álnok módon kihasználják, valamint, hogy egy „új Pünkösdről” beszéljenek félrevezető módon. Megtagadom a tömjén égetését a gender ideológia, az újraházasodás és a konkubinátus istensége előtt. Még ha a püspököm így is tenne, én nem fogok így cselekedni. Isten kegyelmével inkább szenvedni akarok, mint hogy Krisztus teljes igazságáról lemondjak az emberi szexualitás és házasság kérdésében.
"
és egy másik kiegészítés a témához:
http://www.karizmatikus.hu/noha/olvasnivalo/3559-a-szinodusi-atyak-nemigen-ismerik-az-egyuetteles-sulyos-kockazatait
Idézetek a riportból: "
Egy olyan személyt, aki a házasság felbonthatatlan szentségi kötelékében van, és aki ennek ellenére folyamatosan egy házassághoz hasonló kapcsolatban mással él, Isten törvényének megfelelően nem lehet a szentáldozáshoz engedni. Egy ilyen személynek egy nyilvános egyházi nyilatkozattal megengedni azt, hogy szentáldozáshoz járuljon, az a keresztény házasság felbonthatatlan ságának a tagadását jelentené, és egyúttal semmissé tenné Isten hatodik parancsát: Ne törj házasságot!
Semmilyen emberi intézménynek, még a pápának vagy a zsinatnak sincs hatalma vagy kompetenciája mérlegelni, még ha a legenyhébb és legkevésbé közvetett módon is, semelyik parancsolatot a tízből, sem Krisztus isteni szavait. Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza (Mt 19,6). Ezt a világító igazságot figyelmen kívül hagyva, amelyet szüntelenül és változatlanul – mert változatlan – tanított az Egyházi Tanítóhivatal egészen a mi időnkig, például Szent II. János Pál Familiaris Consortio enciklikájában, a katolikus Egyház katekizmusába és XVI. Benedek tanításában, a szinóduson szavaztak az úgynevezett új kapcsolatban élő elváltak szentáldozáshoz való járulásának a kérdéséről. Ez a tény önmagában igen mélyreható, mert megmutatja a klerikális arroganciát az isteni igazságokkal és Isten szavával szemben. Az a próbálkozás, hogy isteni igazságról és Isten szaváról szavazzon az ember, nem méltó azokhoz, akiknek, mint a Tanítóhivatal képviselőinek buzgón kellene átadniuk a depositum fidei-t, az isteni hitletéteményt."
" A szinódus záródokumentuma sajnos tartalmaz egy bekezdést az új kapcsolatban élő elváltak szentáldozáshoz járulásának a kérdésében tartott szavazásról. Ez az ügy nem kapta meg a szükséges kétharmados szavazatot, ami viszont semmiben sem változtatja meg a nyugtalanító és meglepő tényt, hogy a jelenlevő püspökök abszolút többsége a szentáldozáshoz engedés mellett szavazott az újraházasodott elváltak számára, tükrözve ezzel a mai idők katolikus püspöki hivatalának tragikus lelki minőségét.
Szomorú tény, hogy ez a rész, ami nem kapta meg a támogatáshoz szükséges minősített többséget, megmaradt a dokumentum végleges verziójában, és szét lesz küldve minden egyházmegyébe további megvitatás céljából. Minden bizonnyal egyedül csak a tanításbeli tájékozatlanság ot fogja növelni a papok és a hívek között, azt az érzést keltve, hogy az isteni parancsolatokat , Krisztus tanítását és Szt. Pál apostol szavait átadták emberi döntéshozók csoportjainak kezébe. Az egyik bíboros, nyíltan és határozottan támogatva az új kapcsolatban élő elváltak szentáldozáshoz járulásának engedélyezését, sőt még a bevezető Relatio-ban lévő szégyenletes mondatokat a homoszexuálisok „házasságával” kapcsolatban, elégedetlenül a dokumentum végleges verziójával, szemtelenül megjegyezte: „A pohár félig van tele”.
Én már lentebb leírtam erről a véleményemet, de úgy tűnik nem elég világosan. Összefoglalva annyit tennék még hozzá, hogy szerintem akik szentségi házasságon kívüli szexuális kapcsolatban -azaz halálos bűnben- élnek (akár hetero-, akár homo-), azok üdvözüléséhez nem egy olyan szinódusra lenne szükség, amely kimondja, hogy "nem baj ám fiúk-lányok, azért csak gyertek áldozni". Kizárólag őszinte bűnbánatra, szentgyónásra és a bűn elhagyására lenne szükségük. Ezt már a Tízparancsolat óta tudni lehet (6. Ne paráználkodj!) és Isten szava szent.
éppen az elváltak és polgárilag újraházasodotta k áldozására, valamint a meleg és leszbikus kapcsolatokra vonatkozó pontok lesznek a témái a következő, rendes szinódusnak, és éppen azért, mert nem kapták meg (mármint az egyház eddigi tanítása) a szükséges kétharmados többséget!
Ezt azonban a magyar katolikus sajtó nem kötötte az orrunkra, de a Vatikáni Rádió más nyelvű (pl. angol) oldalán lehetett erről olvasni. (Ugyanígy a szinóduson lezajlott vitákról sem lehetett itthon szinte semmit olvasni, csak a világi sajtóban).
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.