Szétesőben a hidegháború utáni világrend
A mai világ régióiban egyre nő a bizonytalanság, részben Amerika hibájából. A neves washingtoni külpolitikai szakértő szerint Amerikának bele kell törődnie, hogy nem képes minden eszményét megvalósítani, de tétlenségre sem kárhoztathatja magát.
„Az amerikai dominanciára épülő hidegháború utáni világrend nem tökéletes, de vissza fogjuk sírni” – írja a Foreign Affairsben Richard N. Haass, a folyóiratot kiadó Council for Foreign Relations agytröszt elnöke, a washingtoni külügyminisztérium volt vezető tanácsadója.
Haass a Közel-Kelettel kezdi a körképet, és úgy fogalmaz, hogy ott a hajdani harmincéves háborúhoz hasonló viszonyok vannak kialakulóban. Az államok meggyengülnek, és nagy területek kerülnek fegyveres klánok, terrorista csoportok ellenőrzése alá. A csoportidentitások nagyobb súllyal esnek a latba, mint a nemzetiek, erős helyi szereplők határokon átnyúló konfliktusokat robbantanak ki, és a nagy nemzetközi szereplők nem lesznek képesek stabilizálni a helyzetet.
Európa perifériája szintén destabilizálódik, habár másképp. Putyin Oroszországa a jelek szerint felhagyott azzal, hogy beilleszkedjék a mai európai és globális rendbe, ehelyett arra törekszik, hogy speciális kapcsolatokat építsen ki „szomszédaival és klienseivel”. Egyfajta szovjet restauráció lenne a cél, és ennek során „Ukrajna csak a leghangsúlyosabb, de korántsem a legutolsó eset”.
Ázsiában nagyon is erős államokkal van dolgunk, de ez is az instabilitás forrása lehet, mivel sok a kölcsönös történelmi sérelem és a megoldatlan területi vita, elsősorban Korea, Japán és Kína között. Azután ott van két kiszámíthatatlan atomhatalom, nevezetesen Pakisztán, ahol az iszlamista terrorizmus kiirthatatlannak látszik, valamint az enyhén szólva öntörvényű Észak-Korea.
Latin Amerika holnapját Haass alapvetően kedvezően ítéli meg. Mexikóban lassan erősödik a közbiztonság, és szerinte az ismert brazíliai, kolumbiai és venezuelai nehézségek ellenére lényegében konszolidálódik a helyzet a kontinensen.
Vannak globális kihívások is, ilyen a terrorizmus és a vírusok aránylag szabad terjedése a mai viszonyok között, továbbá a gazdasági nehézségek nyomán erősödő populizmus. Mindenekelőtt azonban a mai világban nincsenek elég szilárd mechanizmusok, amelyek biztonságosan szabályoznák a nemzetközi kapcsolatrendszert. Az erőszakos területszerzés tilalma kétséges, miután Oroszország magához csatolta a Krím félszigetet, s kérdés, mi lenne, ha Kína erővel szerezné meg a vitatott hovatartozású szigeteket és part menti övezeteket. Az sem egyértelmű, mennyire van joga a nemzetközi közösségnek megvédeni egy-egy állam polgárait önnön kormányuktól.
Az egypólusú világnak vége, Amerika nem tud mindenütt ott lenni, más pedig nem tudja átvenni a helyét, tehát rendezetlenebb viszonyok következnek, amelyekben több helyi hatalmi centrum érvényesíti akaratát, akár az amerikai szándékokkal szemben is. A kedvezőtlen fejleményeket részben maga Amerika okozta, például Haass szerint Szaddám Huszein iraki diktátor megbuktatása végzetes hiba volt, de ha már megtörtént, akkor nem lett volna szabad előre meghatározott időpontban kivonni a csapatokat. Hasonlóképp tragikus következményei voltak az Arab Tavasszal kapcsolatos politikának az egész arab térségben: bukott államok, illetve veszedelmes hatalmi centrumok jöttek létre. Ami Oroszországot illeti, Amerika a hidegháborús győzelem után nem volt elég nagylelkű, és ezzel felelőssé vált a mai konfrontációért. Amerikának be kell látnia, hogy gyakran egyszerűen nem képes más országokban demokratikus berendezkedést teremteni. Inkább tehát arra kellene szorítkoznia, hogy az illető államok ne fenyegessék a nemzetközi biztonságot, és közben türelmesen kellene támogatnia a helyi civil társadalom fejlődését. „Nem az a kérdés, bizonytalanabbá válik-e a világ, hanem az, hogy milyen gyorsan és milyen mértékben.”
(metazin.hu)
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.