Ferenc pápa: A gyermekeknek joguk van egy apához és egy anyához
A pápa ezt hangsúlyozta azon a nemzetközi konferencián, amely november 17-én kezdődött a Vatikánban a Hittani Kongregáció szervezésében férfi és nő egymást kiegészítő szerepéről, komplementaritásáról.
Ferenc pápa mindenekelőtt a megbeszélés témájára utalt: a komplementaritás értékes kifejezés, amelynek sokféle értelme van. Vannak olyan helyzetek, amelyekben az egyik elem kiegészíti a másikat, vagy pótolja annak hiányosságait. A komplementaritás azonban ennél sokkal több. A keresztények a szó jelentését Szent Pál Korinthusiakhoz írt első levelében találják meg, amelyben az apostol azt hangsúlyozza, hogy a Szentlélek mindenkinek mást és mást adományozott, azért, hogy amint az emberi test különböző részei jól kiegészítik egymást az egész szervezet javát szolgálva, úgy az adományok is hozzájárulhassanak mindenki javához (vö. 1Kor 12). Amikor a komplementaritásról elmélkedünk, tulajdonképpen azokról a dinamikus összhangokról elmélkedünk, amelyek az egész teremtett világ középpontjában vannak.
Ez a kulcsszó: harmónia. A Teremtő Isten azért hozta létre a komplementaritásokat, hogy a Szentlélek, aki az összhang szerzője, megvalósítsa ezt a harmóniát.
A férfi és a nő komplementaritása a házasság és a család alapja – hangsúlyozta a pápa. A család az első iskola, ahol megtanuljuk értékelni saját és mások ajándékait, ahol elkezdjük megtanulni a közös élet művészetét. Legtöbbünk számára a család az a legfőbb hely, ahol „beszívjuk” magunkba az értékeket és az ideálokat, ahol elkezdjük erényeink és szeretetünk gyakorlati megvalósítását.
Ugyanakkor tudjuk, hogy a családok a feszültség helyei is: önzés és önátadás, értelem és szenvedély között, az azonnal beteljesítést váró vágyak és a hosszú távú célkitűzések között.
A családok azonban megadják annak a lehetőségét is, hogy kezeljük ezeket a feszültségeket, és ez fontos – mondta a pápa.
Amikor a férfi és a nő komplementaritásáról beszélünk ebben az összefüggésben, ne tévesszük össze ezt a kifejezést azzal a leegyszerűsítő felfogással, hogy a két nem minden szerepe és kapcsolata egyetlen és statikus modellbe van bezárva. A komplementaritásnak számos formája van, mivel minden férfi és minden nő személyes hozzájárulásával gazdagítja a házasságot, a gyermekek nevelését. Személyes sokszínűsége, személyes karizmája révén a komplementaritás nagy kinccsé válik. Nem csak jót, hanem szépet is jelent – állapította meg Ferenc pápa.
Korunkban a házasság és a család válságban van. Az ideiglenes kultúráját éljük, amelyben egyre többen mondanak le a házasságról mint társadalmi elkötelezettségről.
A szokásoknak és az erkölcsöknek ez a forradalma gyakran lobogtatta a szabadság zászlaját, idézőjelbe téve – tette hozzá a Szentatya. – Valójában spirituális és anyagi pusztítást végzett megszámlálhatatlanul sok ember számára, különös tekintettel a legsebezhetőbbekre. Egyre világosabbá válik, hogy a házasság kultúrájának hanyatlása kapcsolódik a szegénység növekedéséhez és számos más szociális problémához, amelyek aránytalanul nagy mértékben sújtják a nőket, a gyermekeket és az időseket. Ebben a válságban ők szenvednek a legtöbbet.
A család válságának következménye a humánökológia válsága, mivel a társadalmi környezetek, csakúgy, mint a természeti környezetek, védelemre szorulnak. Bár az emberiség ma már megértette, hogy szükséges szembenézni mindazzal, ami fenyegetést jelent természeti környezeteink számára, túlságosan lassúak vagyunk – nyomatékosította a pápa. – Kultúránkban, katolikus kultúránkban túlságosan lassan ismerjük fel, hogy veszély fenyegeti szociális környezeteinket is. Tehát feltétlen szükség van arra, hogy új humánökológiát mozdítsunk elő és fejlesszünk ki.
Védelmezni kell azokat az alapvető pilléreket, amelyek egy nemzet tartóoszlopai, vagyis nem anyagi jellegű javai. A család továbbra is az együttélés alapja és a társadalom széthullása elleni biztosíték. A gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy családban növekedjenek, egy apával és egy anyával, akik képesek arra, hogy megfelelő környezetet biztosítsanak fejlődésüknek, érzelmi érésüknek – mondta a pápa, majd így folytatta: „Ezért az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításomban így fogalmaztam: a házasság társadalomnak nyújtott szolgálata felülmúlja az érzelmesség és a párra tartozó szükségletek szintjét.”
Ezekben a napokban, miközben a férfi és a nő komplementaritásáról tartanak megbeszélést, világítsanak rá a házasságra vonatkozó másik igazságra is: a végleges elkötelezettség a szolidaritásra, a hűségre, a termékeny szeretetre az emberi szív legmélyebb kívánságainak felel meg. Gondoljunk a fiatalokra, akik a jövőt képviselik: fontos, hogy ne hagyják befolyásolni magukat az ideiglenes kártékony mentalitásától, legyenek forradalmárok; bátran keressék az igazi és tartós szeretetet, vagyis haladjanak szemben az árral.
Ne essünk bele a csapdába, és ne hagyjuk, hogy ideológiai fogalmak szerint minősítsenek bennünket. A család antropológiai tényező, tehát szociális, kulturális tényező. Nem minősíthetjük ideológiai természetű fogalmakkal, amelyek csak a történelem egy adott pillanatában állnak fenn, később érvényüket veszítik. Nem beszélhetünk ma konzervatív vagy haladó családról: a család – család. Ne hagyjuk, hogy ilyen vagy olyan ideológiai természetű fogalmak szerint minősítsenek bennünket. A család önmagában véve erős. Bárcsak ez a konferencia ösztönzést jelentene mindazok számára, akik arra törekszenek, hogy támogassák és megerősítsék a férfi és a nő egységét a házasságban, ami egyedüli, természetes, alapvető jó és szép az egyének, a családok, a közösségek és a társadalmak számára.
Ebben az összefüggésben szeretném megerősíteni a hírt, hogy ha Isten is úgy akarja, 2015 szeptemberében Philadelphiába megyek, a Családok VIII. Világtalálkozójára – mondta Ferenc pápa, megköszönve a hívek imáit, amelyekkel egyházi szolgálatát kísérik.
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
