A Pápa beszéde a Karizmatikus Közösségek Testvériségéhez - a teljes beszéd
Így beszélt a Pápa a Karizmatikus Közösségek Szövetségének Testvériségéhez, akik 16. nemzetközi konferenciájukat tartották. A konferencia témája: „A karizmatikus dicsőítés és imádás egy új evangelizációért.”
Kedves Testvérek, Isten hozott!
Köszönöm a szerető fogadtatást, és szeretettel köszöntök én is mindenkit. Tudom, hogy a Katolikus Testvériség már találkozott a Tanáccsal és Bizottsággal, s ma délután megkezdődik a 16. Nemzetközi Konferencia a kedves Ft. Ranieroval
Kedves, hogy elküldtétek nekem a programot, és így láthattam, hogy minden találkozásotok azzal kezdődik, ahogyan én megszólítottam júniusban a Karizmatikus Megújulást az Olimpiai Stadionban.
Elsősorban is gratulálok nektek, mert azt kezdtétek el, ami akkor a vágyam volt. Körülbelül két hónapja, hogy a Katolikus Testvériség és az ICCRS elkezdett ezen dolgozni, a Noé Bárkájában, a San Calisto Palace- szal közös irodában. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem volt könnyű döntés, és szívből köszönöm, hogy ilyen módon tanúságot tettetek az egységről, arról az aktuális kegyelemről, melyet most az egész világ számára továbbadtok.
Néhány fontos szempontra szeretném felhívni a figyelmeteket.
Egység a sokféleségben. Az egyformaság nem katolikus, nem keresztény. A katolikus egység a sokféleség ellenére egység. Sajátos! Ugyanaz a sokféleségnek az oka, mint az egységnek, mégpedig a Szentlélek! Az ő műve mindkettő: egység a sokféleségben. De az egység nem egyformaság, nem arra kötelez, hogy mindent közösen tegyünk, egyformán gondolkodjunk, vagy elveszítsük a saját identitásunkat. Az ’egység a sokféleségben’ éppen ennek ellenkezője, azt jelenti, hogy elismerjük és örömmel elfogadjuk, hogy a Szentlélek különböző ajándékokat ad minden egyesünknek, az egész Egyház szolgálatára.
A mai evangéliumban, amit a szentmisében olvastunk, az egyformasághoz. a betűhöz ragaszkodtak azok, akik azt mondták:’ Nem lett volna szabad így tennie!’ Annyira, hogy az Úr meg kellett, hogy kérdezze: „Hát mondjátok meg akkor, szabad-e szombaton jót tenni vagy nem?” Ez az egyformaság veszélye. Az egység képessé tesz arra, hogy meghalljuk mit mond a másik, hogy elfogadjuk a különbözőséget, hogy legyen szabadságunk valamit másként gondolni és azt szabadon kifejezni! - tisztelettel a másik iránt, aki a testvérem. Ne féljetek a különbözőségektől! Amint az Evangelii Gaudium exhortációban mondtam: “236. A modell nem a gömb, amely nem több a részeknél, amelyben minden pont egyenlő távolságban van a középponttól és nincs különbség az egyes pontok között. A modell a poliéder, amely visszatükrözi minden részlegességének az összetalálkozását, amelyek megőrzik benne eredetiségüket. – de ez teremti az egységet.
Láttam, hogy a brossurát, mely felsorolja a bejelentkezett közösségek nevét, azzal célkitűzéssel kezdtétek, hogy kimondtátok: “… hogy az egész Egyházzal megosszuk a Szentlélek keresztséget, amiben részesedtünk!” Valóban, az Egyháznak szüksége van a Szentlélekre, semmik vagyunk nélküle. Minden keresztény számára életfontosságú, hogy megnyissa a szívét a Szentlélek megszentelő tevékenysége előtt. A Szentlélek, akit megígért az Atyam az, aki kinyilatkoztatja nekünk, aki képessé tesz bennünket arra, hogy kimondjuk: Jézus! Nem tudjuk ezt a Lélek nélkül kimondani! Ő kinyilatkoztatja nekünk Jézus Krisztust, személyes kapcsolatot tesz lehetővé Vele, és ez változtatja meg az életünket. A kérdés: Átéltétek már ezt? Akkor osszátok meg! S ahhoz, hogy megosszátok, arra van szükségetek, hogy éljétek meg, hogy így tanúkká legyetek!
A kongresszus témájául választottátok : „A dicsőítés és az imádás az új evangelizációért”-t. Ft. Raniero, az imádság tanítója erről fog nektek beszélni. A dicsőítés az élet inspirálója, mert bensőséges kapcsolatot jelent Istennel, melyet napról napra növel a dicsőítés. Valamikor hallottam egy hasonlatot, mely igen kifejező számomra: az ember lélegzése. A lélegzésnek két fázisa van, a belégzés, azaz a levegő befogadása, és a kilégzés, tehát annak kiengedése. A lelkiéletet az ima táplálja, és a misszióban nyilvánul meg: belégzés az ima, kilégzés a misszió. Amikor belélegzünk, az imában, a Lélek új levegőjét kapjuk, é és a kilélegzéskor ugyanazon Lélek inspirációja szerint hirdetjük Jézus Krisztust.
Senki sem élhet lélegzés nélkül. S ez igaz a keresztényekre is: dicsőítés és misszió nélkül nem élhet keresztényként, - dicsőítés és imádás. Keveset beszélünk az imádásról. Hogyan imádkozunk? Kérünk dolgokat Istentől, megköszönjük, közbenjárunk… “ Az imádás – Isten imádása, ez a lélegzés része, összetartozik a dicsőítés és az imádás
A Karizmatikus Megújulás emlékeztette az Egyházat a dicsőítő ima fontosságára, szükségességére. Amikor az Egyházban szó esik a dicsőítő imáról, rögtön a karizmatikusok jutnak az eszünkbe. Amikor a Szent Márta házban egy szentmisén a dicsőítő imáról beszéltem, mondtam, hogy ez nem a karizmatikusok, hanem az egész Egyház imája! Ez annak elismerése, hogy Isten az Úr felettünk és az egész teremtés felett, ez fejeződik ki a táncban, a dalokban, a zenében.
Most ebből a homíliából idézek fel néhány gondolatot: ”A dicsőítés mindannyiunk számára keresztény ima. Minden szentmisében ismételve énekeljük: Szent, Szent, Szent…” Ez dicsőítő ima, dicsőítjük Istent a nagyságáért, egyszerűen azért mert Ő nagy. És kedves dolgokat mondunk neki, mert jólesik ezt tennünk. A dicsőítő ima termékennyé tesz bennünket. Sára 90 éves korában termékenységének örömében táncolt. A termékenység megdicsőíti Istent. A férfi és a nő Isten dicsősége, akik dicsőítve imádkoznak, s amikor így tesznek, boldogok, és amikor a szentmisében a Sanctus-t énekelik termékeny férfiakként és nőként ujjonganak. Arra gondolok, mennyire jó dolog elmerülni a dicsőítő imában! Legyen tehát ez a mi imánk, és amikor az Úr felé fordulunk, mondjuk azt a szívünknek: ‘Ébredj fel szívem, mert a dicsőség Királya előtt állsz! „ ( Saint Martha’-ház szentmise, 2014.január 28,).
A dicsőítő ima, az üldözött és meggyilkolt keresztényekért és ennek a megzavarodott világnak a békéjéért való közbenjárás, ma közös kiáltás az Atyához.
Dicsőítsd mindenkor az Urat, ne szünj meg dicsőíteni őt, egyre inkább, dicsőítsd. Beszéltek nekem olyan imacsoportokról a karizmatikus Megújulásban, ahol a rózsafűzért imádkozták együtt. Soha ne hiányozzák a Miasszonyunkhoz való ima, soha! De ha összejöttök, dicsőítsétek az Urat!
Látom közöttetek a kedves régi barátomat, akit nem is olyan régen meglátogattam: Pastor Giovanni Traettino-t. Karizmatikus Megújulás, ne feledd el a kezdetedet, mely mivoltánál fogva ökumenikus. Erről, Boldog VI. Pál pápa beszélt nagyszerűen és korszerűen az evagelizálással kapcsolatban: „ Az evangelizáció hatása nem lesz nagy, ha az evangélium hirdetői egymás közt nincsenek egységben, ha ellentétek vannak közöttük. Talán éppen itt van korunk evangelizációjának legnagyobb gyöngéje. … Az Úr Jézus szellemi végrendelete szerint követőinek egysége nemcsak azt bizonyítja, hogy valamennyien az övéi, de azt is igazolja, hogy őt az Atya küldte. Az egység tehát a kereszténység és Krisztus szavahihetőségének bizonyítéka. … Kétségtelen: az evangelizáció sorsa nagymértékben függ az egyház egységének tanúságtételétől. „ (Evangelii Nuntiandi, 77). Up to here, Blessed Paul VI.
Spirituális ökumenizmus: közösen imádkozni, hirdetni, hogy Jézus az Úr, és közösen segítségére sietni a szegényeknek, mindenféle ínségükben. Ezt meg kell tenni, s ne szabad elfeledkeznünk arról, hogy ma Jézus vére, melyet a világ sok részén kiontanak a keresztény vértanuk, szólít és ösztönöz bennünket az egységre. Az üldözők számára, nem különbözünk egymástól, nem lutheránusok, ortodoxok, szabadegyházasok, katolikusok vagyunk, Nem! Egy vagyunk! Az üldözők szemében,mi keresztények vagyunk!- semi egyéb nem számít. S ez a vér ökumenizmusa, ahogyan ma meg kell élnünk!
Fontoljátok meg ezt, keressétek az egységet, mely a Szentlélek műve és ne féljetek a sokféleségtől. A keresztények lélegzése az, ami utat nyit a Szentléleknek és beleheli Őt a világba! Dicsőítés és misszió! Osszátok meg mindenkivel az Egyházban a Szentlélekben való keresztséget. Spirituális ökumenizmus és a Vér ökumenizmusa. Ez Krisztus Testének egysége. Készüljetek a Vőlegény elé, aki érkezik! Egy a Vőlegény. Ő a Minden. (Jel.22:17).
Végül, had fejezzem ki köszönetemet ezeknek a fiatal zenészeknek, aki Brazília északi részéről jöttek, és a találkozásunk elején játszottak. Remélem még zenélnek nekünk. Sokat jelentett számomra az énekük: „The Lord Jesus Lives.” (Jézus él) Tudom, hogy más dalokkal is készültek, kérlek, hallgassuk még őket, mielőtt egymást köszöntenétek. Köszönöm.
[Original text: Italian]
[Translation by ZENIT]
(October 31, 2014) ©
