Ferenc pápa: A házasságot soha nem támadták annyira, mint napjainkban
Ferenc pápa október 25-én a vatikáni VI. Pál teremben fogadta az alapításának százéves évfordulóját ünneplő Schönstatt Apostoli Mozgalom képviselőit. A világ 50 országából több mint 7500 zarándok – köztük magyar küldöttség is – érkezett a mozgalom október 23-án kezdődött találkozójára.
A találkozó spanyol nyelven, kérdés-felelet formájában zajlott le a Szentatya és a résztvevők között.
A mozgalom néhány tagja által feltett kérdésekre válaszolva Ferenc pápa megállapította: a házasságot soha nem támadták annyira mint napjainkban. A közelmúltban tartott püspöki szinódusra utalva megjegyezte, hogy a társadalomban a családot egyre inkább egyfajta „társulásnak” tekintik.
A családot csapások sújtják, lefokozzák, mintha egyfajta társulat lenne. Mindent családnak lehet nevezni. Mennyi a megtört család, hány házasság ment tönkre, milyen relativizmussal tekintenek a házasság szentségének fogalmára! Sürgette a papokat, hogy legyenek közel a párokhoz, és a házasság zátonyra futása tragédiájának áldozataihoz a gyermekekhez.
Jelenleg szociológiai szempontból és az emberi értékek szempontjából, csakúgy, mint a katolikus, keresztény szentség szempontjából a család válságban van. Válságban van, mert mindenhonnan csapások érik, amelyek mély sebeket ütnek rajta.
A házasság szentségét egy szertartásra fokozzák le, társadalmi eseménnyé válik. A társadalmi tényező pedig elhomályosítja az alapvető lényeget, ami nem más, mint az Istennel való egység.
Az, amit ma javasolnak, nem házasság, hanem társulás. Szükség van arra, hogy világosan nevükön nevezzük a dolgokat. A lelkipásztorkodás segít, de legyen személyhez szóló. Elkísérni a személyeket, nagy időveszteséget jelent. Jézus az időveszteség nagy mestere! Időt fordított arra, hogy elkísérje az embereket, hogy megérlelje a lelkiismeretüket, hogy ápolja a sebeket, hogy tanítson. Elkísérni annyit jelent, hogy együtt tesszük meg az utat.
A pápa arra buzdította a jegyeseket, hogy elmélyülten készüljenek fel a házasságra. Értsék meg, hogy mit jelent az „örökre”, amit korunk „ideiglenes kultúrája” megkérdőjelez.
Az újfajta együttélések teljesen pusztító jellegűek, korlátozzák a házassági szeretet nagyságát. Annyi együttélés, különválás és elválás van: ezért csak a személyes lelkipásztorkodás segíthet, prozelitizmus nélkül, mert ez nem hoz eredményt: elkísérni türelemmel – hangzott a pápa bátorítása.
A schönstatti lelkiség jelképeire – a missziós keresztre és a Zarándok Szűzanya kegyképére utalva a jelenlévők megkérdezték a pápát Mária iránti nagy szeretetéről és arról, hogy hogyan látja Mária misszionárius szerepét. Ferenc pápa válasza: „Mária anya, és az egyház Mária nélkül egy árvaház.”
A rendkívül lelkes, családias hangulatú találkozó végén Ferenc pápa megáldotta a jelenlévők keresztjeit, misszióba küldve őket a világ öt földrészére.
A Schönstatt moozgalom találkozóján a magyar családok közül Szelestei Gábor és Szelestei Barbara tartott beszámolót a pedagógiai szekcióban az egyház számára végzett apostoli munkáról – tájékoztatott Csermák Kálmán és Alice.
A római találkozó része az apostoli mozgalom centenáris ünnepségsorozatának. A schönstatti mozgalmat 1914. október 14-én Josepf Kentenich atya, palottinus szerzetes alapította meg egy csoport szeminaristával. A kezdeményezés középpontjában a Máriával kötött szeretetszövetség áll. A mostani találkozó fő célja a szövetség megújítása száz évvel a kezdetek után.
A jubileumi ünnepségeknek a főszereplői között vannak a világ számos részét képviselő szerzetesi közösségek, házaspárok, családok, fiatalok, akik meg akarják élni a schönstatti kápolnában kötött szövetség lelkiségét. A lelkiség a három fő tartóoszloppal rendelkezik, ezek a határozott küldetés és hivatástudat, a gondviselésbe vetett gyakorlati hit és a kifejezett máriás jelleg.
A pápai találkozóra várva október 25-én délelőtt a mozgalom képviselői két fontos jelképet vittek be körmenetben a VI. Pál terembe: az egység, vagyis a misszió keresztjét, valamint a Zarándok Szűzanya kegyképét.
A pápával való találkozó „Szeretetegységben lévő egyház vagyunk” címmel egy kétperces audiovizuális összefoglalóval kezdődött meg, amely a múlt hétvégén Schönstattban lezajlott ünnepségekről tájékoztatott. Ezt követően P. Heinrich Walter, a schönstatti általános tanács elnöke hivatalosan köszöntötte a jelenlévőket, közöttük a bíborosokat és püspököket, más mozgalmak vezetőit: Stanislaw Rylko bíborost, a Világiak Pápai Tanácsának elnökét, Maria Vocét, a Fokoláre mozgalom elnökét, valamint az „Együtt Európáért” Ökumenikus Hálózat elnökét, Gerhard Prosst. Beszédében emlékeztetett az alapítóra és a szeretetszövetségre, amely a II. világháború idején még jobban megerősödött. Kentenich atyát a nácik elleni propaganda miatt 1942-ben a dachaui koncentrációs táborba zárták, ahonnan csak 1945-ben szabadult. Ezután elindult az akkori világ „perifériáira” – Argentína, Brazília, Chile, Uruguay és Dél-Afrika voltak állomásai, ahol szolgálta az egyházat – emlékeztetett rá Walter atya, majd Ferenc pápát a következő szavakkal köszöntötte:
„Szentatyánk! Köszönjük szépen, hogy fogadott bennünket. Ezen a találkozón megtapasztaltuk szeretetét és otthon éreztük magunkat. Mély értelmű, világos szavaira nagylelkű igennel válaszolunk. Alapítónk mindig azt tanította, hogy különösen álljunk a pápa és püspökei, az egyházmegyék vezetői mellé. Karizmánk az, hogy maradéktalanul az egyházat szolgáljuk. Ezért kérjük Önt, Szentatyánkat, hogy újítsa meg velünk a Szeretetszövetséget, amely fontos forrásunk száz éve. Ez a szövetség Máriával elvezet bennünket Krisztushoz, a Szentlélekhez és az Atyához, egyesít minden kereszténnyel és különösen Önnel. Megkérjük, hogy vezesse az egyháznak ezt az ősi imáját, amellyel megújítjuk Szeretetszövetségünket, szolidárisak maradunk az egyházat szolgáló feladataival, aggodalmaival, vezetésével, az egyház iránt érzett szeretetével. Szentatyánk, mindig számíthat ránk.”
A schönstatti mozgalom vezetőjének beszédét a felajánlási ima követte:
Úrnőm és Anyám!
Egészen fölajánlom magamat Neked!
Odaadásom tanúsítására ma Neked szentelem
szememet, fülemet, számat, szívemet és egész lényemet!
Mivel tehát a Tied vagyok, jó Anyám,
őrizz meg engem és oltalmazz,
mint birtokodat és tulajdonodat!
Ámen.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: ANSA, news.va
Magyar Kurír
Hozzászólások
Óó Iausdeo, te vagy nagyon fiatal vagy aki nem tapasztalt sok rosszat az életben, vagy kőszívű. Ugyan hogy lenne parázna kapcsolat egy második házasság, ha abban egymást méllyen szerető, elköteletett emberek élnek, esetleg közös gyerekekkel, szemben a fiatalon kötött házassággal, amiben csak megcsalás, hazugság volt, szeretet nem. Valóban parázna az, akit elhagynak, és nem a holtig tartó magányt választja? Ismerek ilyet, aki 1 év után elvállt, ma gyönyörű családja van, de a templomból elmaradt, mert kitaszítottnak érezte magát. Olyat is akjt a pap nem oldozott fel, mert 4 gyermek után védekezett, mert nem tudott volna többet eltartani. Több napig sírt,majd többet nem ment templomba. Túl nagy volt a teher, nem bírta hordozni. Sajnos néha nem úgy alakul az életünk ahogyan elképzeltük. Ekkor lényegesen nagyobb szükség van közösségeink, egyházunk támogatására. Én bizony sosem nevezném paráznának azokat a családokat, ahol hűségesen, szeretetben élnek együtt. Természetesen ez arra vonatkozik akit elhagyott a társa, nem arra aki otthagyja a családját, hogy másikat alakítson mással.
Elmondanám, hogyan ismertem meg a saját hitemet, azért, hogy halljátok az Oltáriszentségt ől való eltiltás fájdalomkiáltását.
Ifjúságom házasságát nem vittük az egyház elé, aminek saját okai vannak, és nem tárgya a levelemnek, de az a házasság megromlott és el is váltunk.
Idővel új társat találtam és akkoriban rendes szentmisére járó keresztény életet éltem.
Tudatlanságomban a bűnbánat szentsége nélkül járultam az oltárhoz, aminek a plébánosunk vetett véget egy alkalmas szentbeszédével.
Első válaszom természetesen a távolmaradás volt, de ezek az alkalmak nagy hiányokat ébresztettek és bánkódtam, nem a vétkeim miatt, hanem a kitaszítottságtól.
Ez után végeztem el az életgyónást, amely megnyitotta az utat a szentelődés felé.
Én lettem, aki az Oltáriszentsége t nem engedné méltatlan körülmények közé, és ezért a szükség idején cselekedni is akarok.
Ezeket élve, hogy ne örülnék a szinódus jó szándékának, amelyben keresik a kitaszítottak visszafogadását.
Mind azok, akik ellenzik, elmondhatják magukról, hogy büntetni akarnak, olyasmit akarnak megvonni embertársuktól, amit adni nem tudnak, a reményt, az alapos reményt az üdvösségre.
Gondoljátok meg ezeket, és adjátok a szeretetet, ami ott van minden lélek eszköztárában.
„Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!” - Itt nem elég az egyháznak a mondat első felét hangoztatni (hogy nem ítéllek el), a második fele ugyanilyen fontos: többé ne vétkezzél, azaz, a ha házasságod tönkrement, akkor ne kezdj parázna kapcsolatot "második" házasság formájában
Te nem Kasper bíborossal küzdesz, hanem Jézus Krisztussal, mert pont Ő tanította ezt. Esetleg olvasd el a Hegyi beszéd menüpont alatt, amit ebben a témában röviden írtam...
Nyilván ezen helyzeten egyrészt az is változtathatna, ha mind többen fogadnák el a földön a keresztény hitet/értékeket , ha katolikus egyházunkban mind többen térnének meg/haladnának a megtérés útján. S persze ott motoszkálnak a kérdések az emberben a "felkészületlen jegyesek" egyházi hűségfogadalma irányában is.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.