Internetes trollok, a hétköznapi szadisták
Nemrégiben hoztak nyilvánosságra egy, az internetes trollok személyiségjegyeit vizsgáló kutatást. A projekt végkövetkeztetése: a névtelenség kiváló terep az antiszociális egyének antiszociális hobbijának, mely egyébként szoros összefüggést mutat a hétköznapi értelemben vett szadizmussal, és még jó pár személyiségzavarral.
A trollkodás kifejezést a rosszindulatú online tevékenységeknek egy rendkívül széles skálájára használják: jelentheti a témától független kommentek írását is, valamint akár családok gyászán való gúnyolódást, vagy sorozatos zaklatásokon, megalázásokon, hazugságokon keresztül egy ember öngyilkosságba kergetését.
Jól megvilágítják az online aljasság motívumait egy néhai elkövető szavai, aki szerint azért piszkált névtelenül egy depressziós lányt, mert zavarta, hogy az internetes közösség előtt tárja fel fájdalmait, és így sokan odafigyelnek rá, törődnek vele. Természetesen ez egy önmagát generáló folyamat lett, a zaklatások csak növelték a lányra irányuló figyelmet, így végső soron önmaga idegesítésével szórakoztatta magát a fiatalember. „Névtelenül csináltam, nem akartam, hogy internetes zaklatóként gondoljanak rám, viszont nem éreztem magam bűnösnek. Éjszakánként névtelenül írtam neki, viszont amikor találkoztunk az iskolában, egy szót sem szóltam hozzá.”
Ezt a jelenséget vizsgálja kettő, a közelmúltban elkészült felmérés, melyeket több mint ezerkétszáz interjúalany közreműködésével készítettek. A felmérések konklúziója, hogy szoros összefüggés mutatható ki az internetes – leggyakrabban névtelenül folytatott – trollkodás és a pszichológia által „sötét hármasnak” nevezett személyiségjegyek között: szadizmus, pszichopátia, machiavellizmus.
Illúzió a villámnézet
Ha bárkinek bármi kétsége lett volna arról, hogy jellemzően mire használják a tinik a Snapchat alkalmazást, most szembesülhetett vele. Egy hacker 13 gigabájtnyi (több tízezer) olyan aktfotót szerzett meg, amelyet a felhasználók abban a hiszemben küldtek ismerőseiknek, hogy azok néhány másodpercre felvillannak, majd nyomtalanul eltűnnek a mobilkészüléken. A vidám kísértetfigurás logót használó és havi 100 millió feletti aktív felhasználóval rendelkező Snapchat alkalmazás népszerűsége abban rejlik, hogy a regisztrált felhasználók olyan képeket küldhetnek egymásnak, melyek a fotó megtekintése után – beállítástól függően – 5-10 másodperccel eltűnnek, és nem lehet újból megtekinteni őket. Amennyiben képernyőmentéssel próbálkoznánk a küldött anyag rögzítése érdekében, az alkalmazás természetesen érzékeli és figyelmeztet minket. Az a tény – mint most kiderült, inkább illúzió –, hogy a képeket nem lehet tárolni, szinte minden gátlást felszabadított a felhasználókban, akik közel 50 százaléka 13 és 18 év közötti kiskorú. Azt hitték, hogy bármit küldhetnek bárkinek, az csak egy felvillanó képet lát, mintha csak álmodna. A legutóbbi iCloud - botránnyal szemben azonban – melynek következtében számos híres színésznő fedetlen teste került fel a világhálóra pillanatok alatt – a mostani áldozatok átlagemberek. A mintegy 200 ezer érintett intim képei bárki számára láthatóvá, szereplőik zsarolhatókká váltak.
A Snapchat hitelessége már korábban repedezett, mert akadtak biztonsági hibákról szóló hírek, azonban a fejlesztők szerint nem ők a hibásak a kikerült képek miatt. Elmondásuk szerint semmilyen hackertámadás nem érte szerverüket. Mossák kezeiket, mondván ők szóltak, hogy senki ne használjon harmadik féltől származó alkalmazást a szolgáltatásuk eléréséhez, és lám most itt a baj. A meggondolatlanul készített képek azonban már letörölhetetlenül ott vannak a szervereken, és végigkísérhetik azok életét, akik a technológiára bízták a személyiségük legféltettebb titkait. (-yp-)
A szadizmus és a kutatók által használt mérési index, a GAIT (Global Assessment of Internet Trolling) skála pontszámai között olyan szoros összefüggés van, hogy a tanulmány készítői szerint megállapítható: akik örömüket lelik mások online vegzálásában, tulajdonképpen teljesen hétköznapi szadisták. Érdekes adat, hogy a felmérésben résztvevők közül több mint két és félszer annyian töltötték az idejüket trollkodással, mint új barátságok teremtésével.
Ez magyarázatul szolgál a trollkodás motívumaira is: az illetők az esetek többségében azért foglalkoznak mások életének megkeserítésével, mert élvezik, (kár)örömöt okoz nekik a másik fél szorongása. Névtelenségbe burkolózva, sajátos módon ugyan, de mégis könnyebben megtalálják a helyüket az emberek az interneten, így az antiszociális személyiséggel rendelkezők is korábban nem tapasztalt könnyedséggel kerülnek kapcsolatba társaikkal, és követik sajátos önkifejezési módjaikat. A témával foglalkozó szakértők szerint a névtelenség és az önmeghatározás lehetősége miatt a személyiség online megtestesülése a valós tulajdonságok és egy elképzelt ideális én keverékéből adódik. A trollok esetében ez az ideális én nagy valószínűséggel egy gazemberszerű karakter lehet.
2004 óta neve is van a jelenségnek. Az Online Disinhibition Effect (online „elgátlástalanodás”– ODE) felfedezője, John Suler az internet következő attribútumaival hozza összefüggésbe a viselkedés torzulását: ismeretlenség, névtelenség, aszinkronitás (akció és reakció között eltelik egy bizonyos idő, mely lehetővé teszi a megfontoltabb cselekvést), az egyenlőség képzete (ismeretlen társadalmi státusz) és a résztvevők képzelete (adott esetben a résztvevők „hallják” és „látják” a másik felet, elképzelnek egy embert az üzenetek vagy kommentek alapján úgy, hogy soha nem látták annak tulajdonosát). Mindezek összessége vezet ahhoz, hogy sokan úgy nyilvánulnak meg az interneten keresztül, ahogyan személyes kapcsolataikban nem tennék. Ezt a jelenséget elszemélytelenedésnek nevezik, és olyan környezetekben mutatható ki, ahol az illető személyisége nem kerül előtérbe, tehát például számítógépes játékoknál, vagy nagyobb tömegben, melyek esetében megfigyelték, hogy megváltozik a résztvevők viselkedése.
Az ODE többféleképpen is tud hatni. Egyrészt új jelenség, hogy tinédzserek üzenetküldő alkalmazásokon keresztül fedezik fel a szexualitást, ugyanis a személyes jelenlét hiányában csökken a szégyenérzet, olyan képet vagy üzenetet is el mernek küldeni, amelyet személyesen nem vállalnának fel (ezt kihasználva szivárogtattak ki hackerek mintegy kétszázezer intim tartalmú, a fogadó fél készülékéről egy bizonyos idő elteltével törlődő üzenetet a közelmúltban).
Az anonimitás emellett az agresszióra, durva nyelvhasználatra, lejárató, megszégyenítő megjegyzésekre vagy fenyegetésekre való megnövekedett hajlamban mutatkozik meg. Patricia Wallace, a Johns Hopkins Egyetemi Központ munkatársa a közlekedési dugóban ülő autósokhoz hasonlította a jelenséget. Felhúzott ablaknál hajlamosabbak az emberek ingerült viselkedésre, ugyanis védve, rejtve érzik magukat a visszajelzés hiánya miatt ugyanúgy, mint a számítógép előtt ülők.
Erre a védettségérzésre épít több online fórum, blog, alkalmazás is. Például a Reddit nevű, alrendszerekből felépülő fórum és linkmegosztó („az internet kezdőlapja”), a hírhedt 4chan, melyen többek között a celebek kiszivárgott képei is megjelentek, a Secret alkalmazás, mely lehetővé teszi, hogy névtelenül osszuk meg magánéletünk különböző momentumait ottani ismerőseinkkel, de a Facebook is tervezi egy anonim mobilalkalmazás elindítását a közeljövőben. Esetükben az csábítja a felhasználókat, hogy mivel a megosztott tartalom nem hozható összefüggésbe a mögötte lévő emberrel, ezért nem igényel folyamatos törődést a „személyes márka” építése, és nem csak az egyébként fenntartani kívánt jó hírnévhez illő tartalmakat oszthatnak meg.
Suler szerint az ODE lényege pont az, hogy olyan emberek online magatartása is sértő lehet, akik egyébként személyesen soha nem tennének ilyet. „Viszont ha valaki hosszabb időszakon át egy másik személy karakterének legyilkolásával foglalkozik, az a szadizmus vagy szociopátia jele. Ők élvezik, hogy kárt okozhatnak másnak, és valószínűleg ezért a való világban is ezt teszik, bár talán kevésbé nyilvánvaló módon”. Ez megerősíti a tanulmány azon megállapítását, mely szerint az interneten eltöltött idő összefügg a trollkodási kedvvel, illetve hogy nárcisztikus és antiszociális emberek sűrűbben használják a Facebookot, tehát a „sötét személyiségjegyek” nagyobb befolyással bírnak az interneten.
John Suler elmondta, hogy az indítékok, melyek az internetes karaktergyilkosságok elkövetőit motiválják, rendkívül széles skálán mozognak. „Lehet szó irigységről, versengésről, bizonytalanságérzetről vagy akár az elkövető elnyomott haragjának a célszemélyre való kivetítéséről is”. Hozzáteszi, ha egy ember megtámadása csoportosan történik, akkor az is könnyít az elkövetők lelkiismeretén, hogy „kevésbé tűnik személyesnek az agresszió, kevésbé érzik magukat felelősnek benne, mert elvegyülnek a tömegben”. Sokan ezért szinte játékként vagy sportként űzik az online agressziót. Mivel sokszor a támadók nem ismerik a célpontot, ezért gyakran nem emberként, hanem puszta céltáblaként tekintenek rá – tette hozzá Suler.
Ép testben beteg lélek
szadizmus: örömforrásként tekint a kín, fájdalom, megalázás előidézésére, jellemző rá az önközpontúság.
pszichopátia: az empátia, lelkiismeret és félelemérzet hiánya, gátlástalanság, rossz stressztűrőképesség, manipulációra való hajlam és az azonnali kielégülés keresése jellemzi ezt a személyiségzavart.
machiavellizmus: egy „gyakorlatias”, cinikus, egocentrikus erkölcsiséget takar, mely bármely eszköz alkalmazását elfogadhatónak tartja az egyén céljának elérésében. Politikai felfogásként azt jelenti, hogy a politikai célok felette állnak a moralitásnak, ezért a hatalom megtartása érdekében „mindent szabad”.
(Kocsor Dániel, hetek.hu)
