Ferenc pápa az Egyházról
Október 22-én, szerdán délelőtt Ferenc pápa folytatta katekézisét a Szent Péter téren megtartott általános kihallgatáson. A Szentatya tanításában rámutatott: a háborúk nem a harctereken, hanem a szívekben kezdődnek.
Kedves testvérek, jó napot kívánok! – kezdte olasz nyelvű katekézisét a pápa.
Amikor arra akarunk rámutatni, hogy különböző elemek egységet alkotnak, szorosan kapcsolódnak egymáshoz és egyetlen valóságban forrnak össze, gyakran használjuk a test képét. Pál apostoltól kezdve ezt a kifejezést, a test képét használjuk az egyházra mint legmélyebb és legszebb megkülönböztető vonását. Ma tegyük fel a kérdést: milyen értelemben alkot egy testet az egyház? Miért nevezik Krisztus testének? – tette fel a kérdéseket a Szentatya.
Ezekiel könyve leír egy kissé különleges, mély benyomást keltő, ugyanakkor bizalmat és reményt ébresztő látomást: Isten a próféta elé tár egy kiszáradt csontokkal beborított mezőt. Lehangoló látvány. Képzeljétek el: egy síkság tele csontokkal! – hívta fel a figyelmet Ferenc pápa. – Isten azt kéri tőle, hívja le a szétszórt csontokra a Szentlelket. És akkor a csontok elkezdenek közelíteni egymáshoz, kinőnek rajtuk először az inak, majd a hús, és összeáll egy test, tele élettel (vö. Ez 37,1–14). Íme, ez az egyház!
Arra kérlek benneteket, hogy ma, otthon vegyétek a kezetekbe a Bibliát, és ne felejtsétek el elolvasni Ezekiel próféta 37. fejezetét! Ez nagyon szép. Ez az egyház: remekmű, a Szentlélek remekműve, aki mindnyájunkba a feltámadt Krisztus új életét leheli, egymás mellé állít bennünket, hogy szolgáljuk és támogassuk egymást, így mindnyájunkból egyetlen testet alkot, amely a szeretetközösségben épült fel – mutatott rá a Szentatya.
Az egyház azonban nemcsak a Szentlélekben épült test, az egyház Krisztus teste! Egy kicsit különös, de így van. Nem csak egyfajta kifejezésmódról van szó: valóban azok vagyunk! Ez a nagy ajándék, amit keresztségünk napján kapunk – emelte ki Ferenc pápa. – A keresztség szentségében ugyanis Krisztus övéivé tesz minket, befogad bennünket a kereszt misztériumának középpontjába, irántunk való szeretetének legfőbb misztériumába, hogy azután vele együtt támadhassunk fel mint új teremtmények.
Íme, így születik az egyház, és így az egyház Krisztus testének tekinti magát. A keresztség valóságos újjászületés, amely révén újjászületünk Krisztusban, részévé válunk. A keresztség továbbá bensőségesen egymáshoz kapcsol minket mint ugyanannak a testnek a tagjait, amelynek Krisztus a feje (vö. Róm 12,5; 1Kor 12,12–13) – fogalmazott a pápa. – Ebből azután egy mély szeretetközösség fakad. Ez megvilágosítja Pál szavait, amikor arra buzdítja a férjeket, hogy úgy szeressék feleségüket mint saját testüket. Hozzáteszi: „Akárcsak Krisztus az egyházat. Tagjai vagyunk ugyanis testének” (Ef 5,28–30). Milyen jó lenne, ha gyakrabban gondolnánk arra, hogy mik vagyunk, hogy mivé tett bennünket Jézus Urunk: test vagyunk, az a test, amelyet semmi és senki sem szakíthat el tőle, és amelyet Jézus befed szenvedélyes szeretetével, éppen úgy, mint ahogy egy férj a feleségét.
Ez a gondolat azonban ébressze fel bennünk azt a vágyat, hogy válaszoljunk Jézus Urunknak, és szeretetében osztozzunk egymás között is, mint testének élő tagjai. Pál idejében a korinthusi közösség sok nehézségbe ütközött ezen a téren. Megosztottságban, irigykedve, értetlenségben és másokat kirekesztve éltek, mint ahogy gyakran mi is tesszük – folytatta katekézisét a Szentatya. – Ez nem jó így, mert ahelyett, hogy építenék és növelnék az egyházat mint Krisztus testét, azt számos részre tördelik, szétszaggatják.
Ez történik napjainkban is. Gondoljunk csak keresztény közösségeinkre, egyes plébániákra, gondoljunk lakónegyedeinkre, mennyi megosztottság, mennyi irigység van, milyen sok a pletyka, a meg nem értés, a kirekesztés. És mindez mit tesz? Széttördeli közösségeinket. Ez a háború kezdete. A háború nem a harctéren kezdődik: a háború, a háborúk a szívben kezdődnek ezzel a meg nem értéssel, a megosztottsággal, az irigységgel, a többiekkel való viaskodással – mutatott rá a pápa. – Ez a korinthusi közösség ilyen volt: ennek a viselkedésnek a bajnokai voltak.
Az apostol adott néhány konkrét tanácsot a korinthusiaknak, amelyek a mi számunkra is érvényesek: ne legyünk féltékenyek, hanem értékeljük közösségeinkben testvéreink adottságait és tulajdonságait. De mindig jelen van a féltékenység: az az ember vett magának egy autót, a másik nyert a lottón, a harmadiknak jól megy a sora, mindez féltékenység – tette hozzá rögtönzött szavakkal a Szentatya. – Ez széttördeli a közösséget, rosszat tesz, nem szabad megengedni! Mert a féltékenységek növekednek, és betöltik a szívet. Egy féltékeny szív savanyú szív, olyan, mintha vér helyett ecet lenne benne. Olyan szív, amelyik soha sem boldog, szétbomlasztja a közösséget. De mit kell tennem? Értékeljük közösségünkben testvéreink tehetségét, jó tulajdonságait.
De amikor féltékenységet érzek? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. – Ez mindenkivel előfordul, mindnyájan bűnösök vagyunk! Amikor féltékenységet érzek, forduljak így az Úrhoz: „Köszönöm Uram, hogy ennek az embernek ezt az ajándékot adtad.” Értékeljük az adottságokat a megosztottságokkal szemben, álljunk közel a leggyengébbekhez, és vegyünk részt szenvedésükben; fejezzük ki hálánkat mindenkinek, szívből mondjunk köszönetet! Az ilyen szív, amely ezt teszi, jó, nemes és elégedett, mert tud köszönetet mondani.
Felteszem a kérdést: tudunk mindnyájan köszönetet mondani? Nem mindig? Mert az irigység, a féltékenység kissé fékez bennünket? És végezetül ezt a tanácsot adja Pál a korinthusiaknak, és mi is ezt tanácsoljuk egymásnak: senkit se tartsunk magasabb rendűnek a másiknál, hanem a szeretetben tekintsük egymást a közös test tagjainak, akik mindenki javát szolgálva élnek (vö. 1Kor 12–14). Hány ember érzi magát magasabb rendűnek a többieknél! – mutatott rá a Szentatya.
Mi is annyiszor mondjuk a példabeszéd farizeusának szavait: „Köszönöm, Uram, hogy nem vagyok olyan, mint az az ember, magasabb rendű vagyok”. De ez csúnya dolog, soha ne csináljátok! Amikor érkezik ennek a kísértése, emlékezz bűneidre, azokra, amelyeket senki sem ismer, szégyelld magad Isten előtt, és mondd: „Te, Uram, tudod, hogy ki a magasabb rendű, én befogom a számat.” Ez jót tesz, mindig – mutatott rá a pápa.
Kedves testvérek! Mint Ezekiel próféta és mint Pál apostol, fohászkodjunk mi is a Szentlélekhez, hogy kegyelme és adományainak bősége segítsenek minket: valóban úgy éljünk, mint Krisztus teste, egységben mint család, mint egy olyan család, amelyik Krisztus teste, szeretetének látható és szép jele – zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Hozzászólások
A film "oroszosan, nagyon lassú fordulatszámon halad előre, de talán így, már ezen lelassult közegben tudja az ember mélyebben magába szívni gondolatilag, érzelmileg, lelkileg azt a Krisztusi hitelességet, amit a film közvetít. Az emberben, egyrészt annak értékrendjében átkattanhat valami, másrészt rádöbbenhet a keresztény ember arra, hogy a mában is van létjogosultsága úgy, olyan hitelességgel megélni a Krisztust követést, ahogyan az írva vagyon - egy katona/szerzete s vezeklésén keresztül (szubjektív értelmezés).
"Úgy látszik, Isten igazi embere csendben teszi a dolgát, és csendben hal meg, zajos temetés nélkül. Bárcsak mind így tudnánk..."
http://gloria.tv/?media=129484&language=DGtkouwHWmP
Igen! Szerintem is ez kell hogy a jövő legyen!
"Az egység csodája már elkezdődött"
https://www.youtube.com/watch?v=6fpI79Bh3CQ
Hát, engem megindított...
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.