Szinódus - szemben a pápával, vagy együttműködve vele - két beszámoló
Két beszámolót közlünk a rendkívüli püspöki szinódusról. Az egyik szerint a konzervatív főpapi lobbi összefogott Ferenc pápa ellen, a másik pedig Erdő Péter bíboros, a szinódus főrelátora összefoglaló jelentése:
1. Szinódus: szembeszállnak Ferenc pápával a világ püspökei?
Váratlanul kemény ellenállással találta szembe magát Ferenc pápa a családról szóló rendkívüli püspöki szinóduson Rómában az újraházasodottak áldozásának kérdése kapcsán: a résztvevő főpásztorok konzervatív vezetőket választottak szóvivőként, mire válaszul Ferenc pápa kinevezett hat hozzá közel álló püspököt a záródokumentumot megszövegező bizottságba. A Hittani Kongregáció vezetője tiltakozott a média kizárása ellen. Szinódusi hírösszefoglaló.
A kollegialitás jelszavával a pápa trónra lépő Ferenc pápa szokatlanul nyílt és intenzív ellenállással találta magát szembe a család témájában általa összehívott, október 6-19. közt ülésező III. rendkívüli püspöki szinóduson.
A 191 püspök kilenc, nyelvterület alapján megszervezett csoportban dolgozik, s mindegyik csoport választott egy elnököt (moderátor), valamint egy jelentéstevőt(relátor). A csoportok többsége konzervatív szemléletű vezetőkkel állt elő: az egyik francia csoport (Gallicus A) Robert Sarah giuneai bíborost tette meg moderátornak, a másik moderátor Christoph Schönborn bécsi érsek, relátora pedig a XVI. Benedek által kinevezett Joseph André-Leonard brüsszeli prímás. A három angol csoportból az egyik (Anglicus A) a tradicionalista Raymond Leo Burke amerikai kuriális bíborost tette meg moderátornak, a másik pedig Wilfrid Fox Napier dél-afrikai érseket. A három olasz csoportból a másodiknak a moderátora Angelo Bagnasco bolognai érsek lett, az első spanyol csoporté pedig Robles Ortega mexikói bíboros.
Ők mind konzervatívnak számítanak – az afrikai főpásztorokról tudni lehet, hogy kollektíven ellene vannak az újraházasodottak áldozása engedélyezésének, mivel az afrikaiak az egyértelmű erkölcsi útmutatást szeretik, és nehéz volna a poligámia ellen küzdeni, ha a német bíboros, Walter Kasper állítólag a pápa által is támogatott álláspontja győzedelmeskedik, miszerint áldozáshoz és gyónáshoz kell engedni az elvált és újraházasodott katolikusokat.
Burke bíboros (egy vele készült videóinterjút itt tekinthet meg) megválasztása azért is érdekes, mert eddig a katolikus közvélemény úgy tudta, hogy tradicionalista nézetei miatt Burke-től még konzervatív társai is távol tartják magukat – a legutóbbi hírek szerint pedig az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bíróságának (a Szentszék legfelsőbb bírósága és egyik legfontosabb szerve) 61 éves prefektusát Ferenc pápa a Máltai Lovagrend élére szeretné „száműzni” kinevezési idejének lejártával, ami egyébként a kiöregedett főpásztorok nyugdíjas pozíciója szokott lenni.
A portugál püspöki kar honlapja szerint Ferenc pápa azzal válaszolt a püspöki szinódus lépésére, hogy minden előzetes bejelentés nélkül kinevezett hat hozzá közel álló, liberálisnak számító főpásztort a szinódus zárójelentését összeállító bizottságba, amelyet a konzervatívokhoz sorolt magyar bíboros, Erdő Péter vezet, mint a szinódus főrelátora. A hat bíboros: a olasz Gianfranco Ravasi, az amerikai Donald Wuerl, Victor Manuel Fernández tiburniai érsek (Argentína), Peter Kang dél-koreai püspök, Carlos Aguiar Retes mexikói érsek és Adolfo Nicolás Pachon jezsuita rendfőnök (egy vele készült interjú itt olvasható).
A Rorate Caeli arról is tájékoztat, hogy míg a Vatikán sajtóosztályának naponta kiadott közleményei, amelyek nevek említése nélkül foglalják össze az aznapi előadások tartalmát, azt a látszatot keltik, mintha a liberális álláspont lenne túlsúlyban az üléseken, igazából ez nem igaz. A La Stampa olasz napilap azt írta: Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció XVI. Benedek által kinevezett, a konzervatív oldalt erősítő prefektusa nemrég azt nyilatkozta, hogy be kellene engedni az ülésekre a média képviselőit (az újságírók, amikor kiderült, hogy nem vehetnek részt az üléseken, azzal tiltakoztak: a Ferenc pápai nyitottság jegyében be kellene őket engedni), mivel „minden kereszténynek joga van hozzá, hogy tájékoztassák püspöke tevékenységéről”. Az összefoglalókban ráadásul a felszólalásokra adott reakciók sincsenek belefoglalva.
A püspöki szinódus rendkívüli ülését még 2013 októberében hívta össze mostanra a szentatya, hogy a püspöki testület megvitassa a családot érő kihívásokat. A számos megvitatandó témakör egyike, amely a legnagyobb érdeklődést váltja ki, az elváltak és újraházasodottak áldozásának kérdése, amelyet elsősorban a német püspökök szeretnének engedélyezni, élükön Walter Kasper bíborossal. Kasper Ferenc pápa egyik kedvenc teológusa, őt kérte fel a 2014 februári, a szinódust előkészítő bíborosi konzisztórium nyitóelőadásának megtartására is, azonban Kaspert akkor 85-15 arányban leszavazták a bíborosi kollégium tagjai. A mostani szinódust 2015 őszén követi egy rendes ülés. A püspöki szinódus intézményét VI. Pál pápa hozta létre a püspöki kollegialitás gyakorlására a II. Vatikáni Zsinat vége előtt, 1965-ben. A testület utoljára 2005-ben ülésezett XVI. Benedek vezetésével, akkor az Eucharisztia volt a téma. A püspöki szinódus döntést nem hozhat a pápa helyett, csak tanácsadói státusza van.
(kereszteny.mandiner.hu)
2. Erdő Péter bíboros, szinódusi főrelátor „Vita utáni jelentése”
Október 13-án, hétfőn délelőtt az általános munkaülésen, amelyen részt vett Ferenc pápa is, Erdő Péter bíboros, szinódusi főrelátor felolvasta a „Vita utáni jelentést”, amely egybegyűjti a szinódusi atyák eddig elhangzott legfontosabb hozzászólásait, egyben a szinódusi záródokumentumok alapját képezi.
A Szentszék sajtótermében hétfőn 13 órakor Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, szinódusi főrelátor, Luis Antonio Tagle manilai bíboros érsek, delegált elnök és Bruno Forte Chieti-Vasto érseke, különleges titkár sajtótájékoztatón ismertették a dokumentumot. Délután fél 5-kor megkezdődtek a „circoli minori”-nak nevezett kis körökben, azaz munkacsoportokban a munkák, amelyek elkészítik a záró dokumentum „relatio synodi” szövegtervezetét. Ezt csütörtökön olvassák fel a szinódusi aulában, szombaton szavazzák meg és nyújtják át a pápának. Szombaton reggel teszik közzé a „nuntius” nevű szinódusi üzenetet, amely a katolikusokhoz és a távollevőkhöz egyaránt szól, figyelembe véve korunk embereit.
Az Erdő Péter bíboros, szinódusi főrelátor által bemutatott „Relatio post disceptationem” jelentés három vezérfonalat jelöl meg: figyelemmel kell kísérni azt a társadalmi-kulturális környezetet, amelyben a mai családok élnek; meg kell határozni a lelkipásztori irányvonalakat és mindenekelőtt Krisztusra, családevangéliumára kell szegezni tekintetünket.
A családot, amely fontos és értékes valóság, a maga összetettségében kell meghallgatni a megváltozott életkörülményekből adódó nehézségekkel együtt, mint a háború, a terrorizmus, az elvándorlás, a munkanélküliség, a féktelen önzés, az érzelmek törékenysége.
A Krisztusra vetett tekintet megerősíti az egy férfi és egy nő közötti házasság felbonthatatlanságát, de lehetővé teszi, hogy a folyamatosság és az újdonság szempontjait is figyelembe vegyük a házasság valóságát illetően.
A fokozatosság legyen az az alapelv, amit az elvált házasfelek irányában alkalmaznak, a házassági valóságok nem tökéletes formáit is elfogadó távlatokban gondolkozva. Szükség van spirituális megkülönböztetésre – discernimento – az együttéléseket, a polgári házasságokat, valamint az elváltakat és újraházasodottakat illetően. Az egyház feladata, hogy látható és szentségi határain túl is felismerje az isteni Ige elhintett magvait. Az egyház tisztelettel fordul azok felé, akik nem teljes egészében és nem tökéletesen vesznek részt életében: megbecsüli ezeknek a híveknek a pozitív értékeit, ahelyett, hogy korlátaikra és hiányosságaikra összpontosítana.
A család körében végzett lelkipásztorkodásnak tehát új dimenzióra van szüksége, amely táplálja az érlelődő magvakat, mint például az olyan polgári házasságok esetében, amelyek szilárdak, amelyben a házasfelek mélyen szeretik egymást, felelősek gyermekeikkel szemben, és amelyek eljuthatnak a házasság szentségi kötelékéig. A polgári együttélések gyakran nem a keresztény értékek elutasításának következményei, hanem gyakorlati jellegű választások, például egy állandó munkahely hiánya miatt.
A „Vita utáni jelentés” foglalkozik a legsürgetőbb lelkipásztori feladatokkal, amelyeket az egyes helyi egyházakban kell megvalósítani, mindig a pápával szeretetközösségben. A család evangéliumát nem azért kell hirdetnünk, hogy ítélkezzünk, hanem hogy meggyógyítsuk az emberi törékenységet.
A különélők, elváltak és újraházasodottak kérdését illetően Erdő Péter bíboros hangsúlyozza: nem lenne bölcs kizárólagos megoldásokra gondolni, amelyeket a „mindent vagy semmit” logikája sugall. A helyi egyházakban tovább kell folytatni a párbeszédet tisztelettel és szeretettel, minden sérült család esetében. Az igazságtalanul elhagyott házastársnak kell támaszt nyújtani, kerülni kell a kirekesztő magatartásokat, és oltalmazni kell a gyermekeket.
Az újraházasodott elváltak esetében a szentáldozáshoz való járulást illetően a Jelentés felsorolja a szinóduson elhangzott legfőbb javaslatokat: meg kell őrizni a jelenlegi szentségi fegyelmet; nyitottabbnak kell lenni különleges, felbonthatatlan, megoldhatatlan esetekben anélkül, hogy újabb igazságtalanságokat vagy szenvedést okoznánk; vagy válasszuk a „bűnbánati” utat. Az esetleges szentségekhez való járulást előzze meg az egyházmegye püspökének felelőssége által kísért bűnbánati folyamat, kifejezett elkötelezettséggel a gyermekek érdekében. Nem általános lehetőségről lenne szó, hanem az egyes esetektől függően, a fokozatosság törvénye szerint, amely szem előtt tartja a bűnbeli és a kegyelembeli állapot közötti különbséget és az enyhítő körülményeket.
Nyitott marad még a „lelki áldozás” kérdése, amelyet jobban el kell mélyíteni teológiai szempontból. Nagyobb megfontolásra van szükség a vegyes házasságokat és azokat a súlyos problémákat illetően is, amelyek az ortodox egyházak eltérő házassági fegyelméhez kapcsolódnak.
A homoszexuális személyek esetéről hangsúlyozták: az egyház legyen tehát „befogadó otthon” számukra, de továbbra is szigorúan nemet mond az egyneműek házasságára és azokra a nemzetközi szervek által gyakorolt nyomásra, amely társítja a pénzügyi segélyeket a gender-elmélethez fűződő normatívákkal. Az egyház különleges figyelmet fordít az egynemű párokkal együtt élő gyermekekre, hangsúlyozva, hogy jogaikat mindig előtérbe kell helyezni.
Központi helyet foglal el a nevelési kihívás, amelyben az egyház fontos szerepet játszik a családok támogatásában. Végül Erdő Péter bíboros hangsúlyozza: a szinódusi párbeszéd a korlátlan szabadság és egymás kölcsönös meghallgatásának jegyében zajlott. Az idáig javasolt megfontolások még nem jelentenek döntéseket: a családok témájában megkezdett út folytatódik a rendes, általános szinódussal, amelyre 2015 októberében kerül sor.
(bonum tv)
